Szapphó (Kr.e. 619 k.–568 k.), aki Leszbosz szigetén írt és alkotott, a görög líra egyik legismertebb egyénisége. Életművéből egyes források szerint egy, mások szerint kettő hosszabb és számos rövidebb töredék maradt fenn. A szenvedély költőnője, verseinek állandó témája a szerelem, költészete nagy hatással volt a római lírikusokra, Catullusra, Horatiusra.
“Lélegzetelállító az új Szapphó-felfedezés. Ez a legjobb állapotban megőrződött Szapphó-papirusz, csak néhány betűt kell helyreállítani az első versben. Tartalma szintén izgalmas” – mondta a The Daily Beast hírportálnak Albert Heinrichs, a Harvard Egyetem klasszikaprofesszora, aki megvizsgálta a papiruszt.
A versek egyike két férfit – Charaxos and Larichos – ír le, akiknek a neve az ókori tanítómesterek szerint Szapphó testvéreinek a nevét takarja. A versben a költőnő aggodalommal ír a tengeri utazó Charaxos biztonságáról egyik tengeri útján. A másik versrészlet egy szerelmes vers, amelyben Aphroditéhoz, a szerelem istennőjéhez könyörög segítségért.
A magát megnevezni nem kívánó magángyűjtő a Kr.e. 3. századból származó papiruszt Oxfordnak ajándékozta, és Dirk Obhink klasszikafilológia-professzor akkor fedezte fel a jelentőségét, amikor elkezdte fordítani azt. Obhink közreadta a szöveg próbafordítását, amelyet később egy tudományos folyóiratban publikálnak majd – olvasható a Live Science tudományos hírportálon.
