Veér András 1939. július 23-án született Győrött, már apja ideg- és elmegyógyász volt.
1981-től az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet pszichiátriai osztályának vezető főorvosa, 1986 és 2002 között az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főigazgató főorvosa. 1988-ban kezdeményezésére alakult meg a Magyar Orvosi Kamara, amelynek első elnöke 1991-ig. 1994 és 1998 között a mentálhigiéné miniszteri biztosa, 1997–98-ban a Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság elnöke, 2002-ben a miniszterelnök személyes tanácsadója volt. 2002 közepétől miniszteri biztosként felügyelte az Országos Neurológiai és Pszichiátriai Intézetet, az Alkohológiai Intézetet és a kábítószer-problémákat. 2003 közepétől az Országos Személyügyi Kollégium vezetője volt. Végül tavaly, tavalyelőtt az ő egyensúlyozásával született egyezség a gyógyszerkasszáról.
A politika is megérintette: 1992–96-ig a Köztársaság Párt alelnöke, ügyvezető alelnöke, 1993–95-ben a Demokratikus Charta szóvivője. 1994-ben a Köztársaság Párt, 1998-ban az SZDSZ, 2002-ben az MSZP országgyűlési képviselőjelöltje.
1997–98-ban az Országos Gyermekvédő Liga elnöke, 2000-től a Szalmaszál a Hajléktalanokért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnöke volt.
2000 júliusában ő vizsgálta, állapította meg a kotyelnyicsi elmegyógyintézetben ápolt betegről, hogy minden kétséget kizáróan magyar, majd hozta haza az utolsó magyar hadifogolyként ismertté vált Toma Andrást Oroszországból. Számos könyv szerzője, társszerzője volt. Művei: A kábítószer kihívása (1992), Alternatív drogstratégia (2000), A dohányzás rabságában (2000), Magyarország a szcientológia (pók)hálójában (2000), A halál enciklopédiája (2001), A magyar beteg (2002), Tébolykeringő (2002), 22 év a Lipótmezőn (2003).
Temetéséről később intézkednek.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
