Élet-Stílus

Egész Amerika rettegett a matekzseni remete levélbombáitól

FILES LEWIS AND CLARK JAIL / AFP
FILES LEWIS AND CLARK JAIL / AFP
Június 10-én, 81 éves korában öngyilkos lett a börtönkórházban Theodore John Kaczynski, az USA leghírhedtebb belföldi terroristája, aki csomagjaival közel két évtizeden át tartotta rettegésben az amerikai polgárokat. Az 1979 és 1995 között tucatnyi bombát gyártó és kikézbesítő magányos merénylőről először csak 1987-ben sikerült fantomképet készíteni. Lebukását végül saját maga, pontosabban a vezető amerikai lapokhoz önként eljuttatott hosszú kiáltványa (továbbá az öccse) okozta. A nézetei miatt egyes körökben hősként tisztelt Kaczynski technológia- és rendszerellenességével magyarázta tetteit. A bombagyárosról szóló Netflix dokusorozat szerint az egykori fiatal zseni radikalizálódásában fontos szerepe lehetett korai traumáinak, köztük egy Harvardon végzett kísérletnek is.

Június 10-én öngyilkosságot követett el az észak-karolinai FMC Butner börtönkórházban az Egyesült Államok történetének legrettegettebb belföldi terroristája, az 1996 óta rácsok mögött lévő, életfogytiglani börtönbüntetését töltő, 81 éves Theodore John Kaczynski. A célpontjai után Unabombernek elnevezett levélbombagyáros

1978 és 1995 között összesen 16 merényletet hajtott végre, melyeknek összesen három halálos és 23, különböző súlyosságú sérültje volt – illetve volt néhány olyan próbálkozása is, amikor időben észrevették a bombáit, és sikeresen hatástalanították is azokat.

Az 1942-es születésű, Chicago környékéről származó Kaczynski 16 évesen nyert felvételt a világ egyik legrangosabb egyetemére, a Harvardra. A matematika doktorává avatták és egyetemi adjunktusként is dolgozott, de a robbantások idején már több éve a világtól elvonultan élt a montanai hegyvidéken, egy Lincoln nevű kistelepülés mellett.

A remeteként élő terrorista a technológiai fejlődést a természet és az emberiség jövőbeli elpusztítójának látta – ezért is vonult el egy víz és áram nélküli erdei kunyhóba. Célpontjai többségét a foglalkozásuk alapján szemelte ki a kisváros könyvtárában kutakodva – ahova autó vagy kerékpár híján stoppal vagy gyalogszerrel járt be a kunyhójából.

MICHAEL MACOR / The San Francisco Chronicle / Getty Images Theodore Kaczynski kunyhója a montanai Lincolnban.

Merényleteinek halálos áldozatai:

  • az 1985-ben meggyilkolt Hugh Scrutton – akinek a kaliforniai Sacramentóban volt számítástechnikai üzlete,
  • a North Caldwell városában (New Jersey állam) található otthonában 1994-ben megölt Thomas J. Mosser – aki az ExxonMobil olajvállalat kommunikációját végző PR-ügynökség vezetője volt,
  • valamint Gilbert Brent Murray, aki befolyásos sacramentói faipari lobbista volt (őt 1995-ben gyilkolta meg Kaczynski).

Emellett 1980-ban a United Airlines akkori igazgatójának, Percy Woodnak az otthonába is küldött egy – főként faanyagokból és a szomszédok hulladékaiból gyártott – levélbombát, majd az ezt követő években több egyetemi informatikaprofesszornak, egy pszichológiaprofesszornak, valamint a Down-szindróma elleni küzdelem egyik úttörőjének, Charles Epstein genetikusnak is küldött egy-egy csomagot.

A fentieken túl voltak olyan támadásai, amelyeket nehezen lehet a radikális technológiaellenes és természetvédő nézeteivel magyarázni: idővel olyan embereknek is küldött bombákat, akik az észak-kaliforniai Berkeley Egyetemre jártak 1971-es remetévé válása előtt, amikor még fiatal adjunktusként matematikát tanított az intézményben.

Allan Tannenbaum / Getty Images Thomas J. Mosser postaládája a New Jersey-i North Caldwellben.

A szövetségiek már 1979-ben szagot fogtak

Harmadik bombáját úgy tervezte meg, hogy felrobbantson a levegőben egy repülőt, amikor az egy bizonyos magasságot elér. Azonban a kémiai ismereteket autodidakta módon elsajátító terrorista 1979-ben még szerencsére nem rendelkezett a szükséges robbanószergyártási tudással – így az American Airlines 444-es számú, Chicagóból Washington DC-be tartó járatán élesedő bomba nem okozott akkora pusztítást, mint amekkorát Kaczynski elképzelt. Összesen tizenkét utas kapott enyhébb füstmérgezést tőle, pedig a repülőgépen sokan utaztak.

Ez volt az a merénylet, aminek a füstjét a Szövetségi Nyomozó Iroda, azaz az FBI is megérezte, és megszületett az UNABOMB-akta (a UNiversity and Airlines BOMBing – azaz egyetemek és légitársaságok elleni bombatámadás, vagyis az addigi robbantási helyszínek alapján kitalált mozaikszó), ahonnan a terrorista közismert neve is származik.

Azt, hogy ő mire számított, onnan lehet tudni, hogy a 22 ezer oldalas, kézzel írt hagyományos naplója mellett egy merényleteket listázó, kódnyelven írt naplót is találtak a kunyhójában, amit a nyomozók meg is fejtettek.

A Netflix Unabomber: In His Own Words – magyarul Unabomber – A saját szavaival – című, 2020-ban bemutatott, négyrészes dokumentumfilm-sorozatában ezen jegyzetek mellett a bombagyáros börtönben adott interjúinak hangfelvételei, az ügyön dolgozó FBI-ügynökök, a máig Lincolnban élő szomszédok, Kaczynski egyetemi legjobb barátja, valamint a terroristát végül lebuktató fiatalabb testvér, David és az ő felesége, a képletet elsőként kirakó Linda Patrik visszaemlékezéseinek segítségével mutatják be Theodore John Kaczynski hírhedt munkásságát.

Az első fantomkép csak 1987-ben készült róla

A repülőrobbantás utáni akciói idején már nemcsak az FBI-ügynökök, hanem a különböző médiumok és az átlagemberek is Unabomberként emlegették a rejtélyes merénylőt, akinek a repülőrobbantás sikertelensége után az sem tudta elvenni a kedvét a bombagyártástól, hogy az 1981-ben a Utah Egyetemre szánt bombáját még időben hatástalanították.

A nyolcvanas években – 1987-ig bezárólag – összesen 9 bombát juttatott célba – postán vagy személyesen kiszállítva –, melyek közül csupán kettőt hatástalanítottak időben. Kaczynski akkorra már egyre jobban belejött a robbanószergyártásba. Az 1985-ös akciósorozatát lezáró bombája volt az első, amelynek halálos áldozata is lett.

A következő bombája pedig – amivel a sacramentói siker receptjét megismételve ismét egy találomra kiválasztott számítástechnikai üzletet vett célba, csak ezúttal Utah állam fővárosában, Salt Lake Cityben – azért is emlékezetes marad, mert a merénylet áldozata a tárgyaláson közölte Kaczynskival: megbocsátott neki.

Másrészt a bolt egyik alkalmazottja kiszúrta a csomagját elrejtő, fején kapucnit és pilótaszemüveget, kezein pedig kesztyűt viselő Kaczynskit – így közel egy évtized után elkészült az első fantomkép az Amerikát rettegésben tartó bombagyárosról.

Tim Roske / Chicago Tribune / Tribune News Service / Getty Images Unabomber testvére, David Kaczynski (szemüvegben), és a terroristának a tárgyalóteremben megbocsátó Gary Wright – akik a közös traumafeldolgozás során barátokká váltak.

Végzetes kimenetelű bombák és egy végzetes kimenetelű kiáltvány

Unabomber ettől valószínűleg beijedhetett, mivel ezután öt évre eltűnt, és csak 1993 júniusában küldött újabb bombát Charles Epstein genetikusnak a kaliforniai Tiburonba. A tudós több ujját is elvesztette, és mindkét dobhártyája beszakadt.

Két nappal később az Egyesült Államok egyik legnevesebb egyetemén, a Connecticut államban található Yale-en is robbantott. Az itt megtámadott áldozata, David Gelernter informatikaprofesszor is súlyos sérüléseket szenvedett, de ő sem halt bele a sérüléseibe.

Ezután már folyamatosan magasabbra tette a lécet, előbb egy olajvállalat PR-tanácsadójának küldött könyvnek álcázott bombát 1994-ben, majd egy kaliforniai faipari lobbistának 1995-ben – és mindkét áldozat bele is halt a robbanásba –, de saját hibájából hamarosan elkapták.

Theodore John Kaczynski annyira komolyan gondolta a merényletei mögött álló ideológiai mozgatórugókat, hogy írt egy technológia- és fejlődésellenes kiáltványt, amit több vezető amerikai médiumhoz is eljuttatott. Azzal az ígérettel egyetemben, hogyha megjelentetik a szöveget, akkor leáll. Az Industrial Society and Its Future – magyarul Az ipari társadalom és annak jövője – című, 35 ezer szavas esszét végül a Washington Post hozta le 1995 őszén.

A szövegben Kaczynski akkor még úttörő módon fogalmazza meg azt a modern társadalommal kapcsolatos kritikát, miszerint az emberek önként lemondanak az életük feletti irányításról a társadalmi normák és a technológia javára – ami az egyén és a társadalom szempontjából is súlyos probléma, sőt, végső soron összeomláshoz vezet.

Evan Agostini / Liaison Unabomber kiáltványa a Washington Post 1995. szeptember 19-i számában. A terrorista később, a börtönben több könyvet is írt a technológiai rabszolgaságról és a technológiaellenes forradalomról.

Az esszé megjelenését azért támogatta az FBI, mert abban bíztak hogy a szöveg alapján valaki ráismer az őket addig sikerrel félrevezető bombagyárosra – aki egy alkalommal még idegenek fanszőrét is összegyűjtötte a Salt Lake City-i buszpályaudvar mosdójából, és hamis nyom gyanánt az egyik bombájába rakta.

Az FBI terve bejött: az esszé megjelenését követően annyi bejelentést kaptak, hogy összesen 2417 ember neve merült fel potenciális gyanúsítottként.

A családjától régóta elhidegülve élő Theodore John Kaczynski a 2416. volt közülük.

Fiatalabb testvére, az ekkor már egy texasi farmon élő David Kaczynski dobta fel, akit a felesége győzött meg arról, hogy valóban Theodore a terrorista. Mivel Theodore árulásként élte meg öccse házasságkötését, soha életében nem beszélt David feleségével, Lindával – az asszony azonban a róla hallott történetek és a levelei alapján még a bombagyáros kiáltványa előtt, a sajtóhírek alapján fogott először gyanút.

A kiáltvány megjelenésekor el is küldte a férjét, hogy vegyen egy példányt a Washington Postból, de mivel ők is vidéken éltek, ezért végül ironikus módon csak internet segítségével, a helyi egyetemi könyvtár egyik számítógépén olvasták el a szöveget. Ezen a ponton az egész annyira gyanús lett, hogy egy magánnyomozót fogadtak a kérdés tisztázásra.

Sőt, David egy chicagói látogatása alkalmával a szülői házban még a kiáltvány korábbi, rövidebb változatát is megtalálta – ekkor döntöttek úgy, hogy megkérik a magánnyomozót, vegye fel a kapcsolatot az FBI-jal.

Már a következő bombája is készen állt

Az utolsó időszakban a Los Angeles-i nemzetközi repülőtér felrobbantásával is fenyegetőző Theodore John Kaczynskit végül pár földmérőnek álcázott ügynök csalta ki a kunyhójából 1996. április 3-án, míg kommandósok százai várták lesben, hogy közbe kell-e lépniük. De nem kellett: az akció simán ment, a terrorista megadta magát, a kunyhójában pedig a bombagyártáshoz használt eszközök és a korábban említett jegyzetek mellett különböző kémiakönyveket, a vadonban való életre felkészítő köteteket, illetve mások által írt anarchista szövegeket is találtak.

Valamint a következő bombáját is, amit valószínűleg nem sokkal később fel is használt volna, hiszen ez a barkács-robbanóeszköz teljesen kész állapotban került elő a terrorista ágya alól.

US MARSHALLS SERVICE / AFP Pár bombagyártáshoz használt eszköz, melyek a Theodore Kaczynski kunyhójában végzett házkutatáskor kerültek elő.

Bár az orvosszakértő azt állapította meg, hogy Theodore John Kaczynski skizofrén, mégis beszámíthatónak ítélte – így elkerülte azt, hogy őrültnek bélyegezzék és elmegyógyintézetbe rakják, ami szerinte súlytalanná tette volna az ökoterrorista nézeteit.

Kaczynski a tárgyalása hónapjaiban, 1998 elején is megpróbálta már megölni magát egyszer, miután a bíróság nem engedélyezte, hogy a védelem eltérjen az eredetileg bejelentett, nem beszámítható mentális állapotára alapozó stratégiától. Majd a tárgyalás későbbi szakaszában beismerő vallomást tett.

Az ellene hozott ítéletben azonban mégis volt némi szerepe a mentális állapotának: emiatt úszta meg kivégzést – ehelyett nyolcszoros életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtották, amit az Egyesült Államok legszigorúbban őrzött börtönében, a coloradói Florence-ban kellett letöltenie.

Egy lelki terroron alapuló kísérlet áldozata

Ez a büntetés a testvérének, a bátyja feldobásán sokáig őrlődő Davidnek is lelki megnyugvást hozott – hiszen, ha kivégezték volna, akkor úgy érezte volna, hogy az ő lelkén szárad a testvére halála. A dokumentumfilm-sorozatban hosszan nyilatkozó David történetei betekintést engednek abba, milyen traumák kellettek ahhoz, hogy a 16 évesen már a Harvardon tanuló, 25 évesen pedig a Berkeley-n tanító matekzseni a világ leghírhedtebb bombagyáros ökoterroristájává váljon.

Sygma / Getty Images A fiatal Theodore Kaczynski a Berkeley Egyetem adjunktusaként 1968-ban,

David többi között azt meséli hét évvel idősebb bátyjáról – egy édesanyjától kamaszkorában hallott történetet felidézve –, hogy még csecsemőként egyszer nagyon beteg lett, és kórházba kellett vinni, ahol benn is tartották. A kis Theodore több mint egy héten át volt kórházban úgy, hogy az orvosok nem tudtak rájönni, mi baja van. De ami még rosszabb, azt sem hagyták, hogy az édesanyja – aki minden nap felkereste a kórházat – bemenjen hozzá. Az addig vidám kisfiú hazatérve annyira távolságtartó lett, hogy a szemkontaktust is kerülte.

A dokumentumfilmben megszólaló szakértő szerint az ilyen esetekben – amikor egy csecsemőnek valamilyen külső okból nem alakulhat ki megfelelő kötődése az édesanyjával – az ember védekezésként már csecsemőként pszichopatává válhat.

A Chicago vonzáskörzetében élő család elsőszülött fia ellenben olyan okos volt, hogy a középiskolában ugorhatott egy évet, 16 éves korára pedig felvételt nyert a massachusettsi Cambridge-ben található Harvard Egyetemre.

Itt a matematika szakos tanulmányai mellett – amint az a sorozat utolsó epizódjából kiderül – egy olyan titkos kísérletben vett részt, amit az egyetem CIA (Central Intelligence Agency –Központi Hírszerző Ügynökség) elődjével is együtt dolgozó, különböző kihallgatási technikákat kifejlesztő pszichológiaprofesszora, Henry Murray vezetett, és arról szólt, hogy a kísérletek résztvevőit addig alázták, amíg teljesen össze nem törtek. Ezekről az élményeiről soha nem mesélt senkinek, így a családja is csak a tárgyalása idején hallott először az embertelen kísérletekről.

2023. június 10-én a végstádiumos rákbeteg Theodore John Kaczynski öngyilkos lett a börtönkórházban. 81 éves volt.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik