Orseoló Ottó velencei dózse Szent István egyik leányát vette feleségül, aki fiával, Péterrel együtt 1026-ban Magyarországra menekült, miután férjét a velenceiek elűzték – Ottó maga Konstantinápolyban talált menedéket. István megkedvelte az akkor 16 éves fiút, és halála előtt őt jelölte meg örökösének, az országnagyokat feleskette a támogatására – írja a Rubicon.hu.
Elfordultak tőle a magyarok
A hatalomátvétel simán ment 1038-ban, Orseolo Péter István utasításai szerint kezdte meg uralkodását: például bevételei jelentős részét a keresztény hit pozícióinak megszilárdítására fordította, a külpolitikában pedig a Német-Római Birodalommal szembeni szuverenitás megőrzésére törekedett. Emellett azonban maga ellen hangolta a magyar előkelőket, mellőzte ugyanis a királyi tanácsot és Aba Sámuel nádort, több püspököt is leváltott, illetve Gizella királynéval is szembefordult.
Ez persze ellenértéseket szült, a Péter elleni indulatok 1041-ben, a király Budo nevű kegyencének meggyilkolásával érték el a tetőpontot, aminek eredményeként Szent István örököse elmenekült Magyarországról. A trónt Aba Sámuel (István sógora) foglalta el, Péter pedig III. Henrik német-római császár támogatását kérte, de a megindított hadjárat az elűzött király számára nem hozott sikert.
A magyarok azonban Abával is szembe fordultak, egyre több főúrban merült fel Péter visszahívásának a gondolata, buzdításuk nyomán pedig III. Henrik 1044-ben újra hadat üzent a magyar királynak. A döntő csata elvesztése után Aba Sámuelt meggyilkolták, Orseolo Péter pedig visszakapta trónját: Henrik egészen Fehérvárig kísérte védencét.
Német hűbér
Bár a császár ezúttal még nem követelt hűbéri esküt Pétertől, a segítségért igen magas árat szabott: bevezették a német jogot országában. Péter 1045 elején – vélhetően a burjánzó összeesküvések miatti félelmében – pünkösd ünnepére ismét Magyarországra hívta III. Henriket. A német-római uralkodó 1045. május 26-án meg is jelent Fehérváron, ahol Orseolo Péter a III. Ottó által adományozott lándzsa képében
Péter ezen lépése természetesen olaj volt a tűzre, valószínűleg Szent Gellért vezetésével Magyarországra hívták a megvakított és száműzött Vazul fiait. Péter menekülni kényszerült, ismét német segítséget kért, de 1046-ban a későbbi I. András fogságába esett, aki megvakíttatta és Fehérvárra hurcoltatta. Egyesek szerint Péter néhány napon belül bele is halt sebeibe, más források viszont azt állítják, hogy később visszanyerte szabadságát, és 1059-ben fejezte be életét.
