Hol lehet egy gombóc fagyinál olcsóbban lakni egy évig? A válasz röviden az, hogy Augsburgban: a világ legrégibb, ma is használatban lévő bérlakásaiban. Hogy ez így alakult, annak igen meglepő története van.
A Fugger család neve nem igazán az önzetlenség és az emberbarátság szinonimájaként lett közismert, elég csak arra gondolni, hogy a magyar nyelv is tőlük kölcsönözte a „fukar” szót. Jelenleg is van azonban csaknem 150 család 67 házban, amelynek tagjai a szó átvitt és szó szerinti értelmében is áldják a Fuggerek nevét.
88 cent az éves lakbér
A família vagyonát megalapozó, 1459-ben született ifjabb Jakob Fugger főként bankárként, majd bányakoncessziókból szedte meg magát, élete vége felé pedig már arra is volt módja, hogy pénzének egy részét nem jövedelmező tevékenységekbe fektesse. Alapítványokat hozott létre, művészeket pártfogolt, illetve jelentős összegekkel támogatta szülővárosa, Augsburg felemelkedését. Ennek nemcsak reprezentatív épületek őrzik a nyomát máig is, hanem a Fuggerei nevű városrész, amit a világ legrégibb, ma is működő szociális lakótelepeként emlegetnek.
Jakob Fugger 1521 és 1523 között építtetett fel 52, túlnyomórészt kétlakásos házat, amelyekbe kizárólag elszegényedett, katolikus augsburgi polgárok költözhettek be. Feltétel volt az is, hogy a jelentkezőknek nem szabadott adósságokkal rendelkezniük – ha valaki, akkor a több európai uralkodóházat is kölcsönök révén a markában tudó Jakob tudta, milyen veszélyes az eladósodottság. A bérleti díjat
Cserébe Fugger józan életet várt el a beköltözőktől: a fallal körülvett városrész kapuit este 10-kor ma is bezárják. A másik feltétel az, hogy a bérlőknek napi egy Miatyánkot, egy Üdvözlégyet és egy Hiszekegyet kell elmondania a Fuggerek lelki üdvéért. Ezt ma már nem ellenőrzik, de a Fuggerei lakóinak egy része azért lelkiismeretesen összegyűlik a városrész kis templomában, amelyet azután kellett megépíteni, hogy a XVI. század végére a város nagy részével együtt a Fuggereit is kiszolgáló plébánia a protestánsoké lett.
Ma is működik
Másban viszont nem kellett kompromisszumot kötni a bérlőknek, a Fuggereiben nem túlzsúfolt, kényelmetlen lukakat, hanem nagyjából 60 négyzetméteres – családonként külön – lakrészeket alakítottak ki, a házanként két lakásnak külön utcai bejárata van, a földszintihez kis kert, az emeletihez pedig padlás is tartozik. Az is része az alapítólevélnek, hogy a lakásokat jól fel kell szerelni, ez a mai lakóknak például alapfelszereltségként járó színes tévét jelent.
Persze a Fuggerei sem kerülhette el az évszázadok viharait, pusztított itt a harmincéves háború, majd különböző járványok is, a második világháborúban pedig a város többi részéhez hasonlóan komoly károkat okoztak a bombázások. De a lakótelep ma is működik, változatlan feltételekkel.
Időközben a Fugger család ugyan három ágra szakadt, ám a városrész működését biztosító alaphoz senki nem nyúlt, ezt ma a három ág vezetője közösen felügyeli. Azt nem tudhatjuk, mennyiben járult hozzá ez a jótékony tett Jakob, illetve utódainak lelki üdvéhez, mindenesetre a korabeli közvélemény szívét nem lágyította meg a városrész átadása, az emberek inkább arról pusmogtak, micsoda rettenetes bűnöket követhetett el az, akinek ilyen látványos bűnbánatra van szüksége.
