Kultúra

Nem hittük volna, hogy lehet még az Anne Frank-sztoriról újat mutatni, de sikerült

Dusan Martincek / National Geographic / Disney+
Dusan Martincek / National Geographic / Disney+
Az Anne Frank bújtatója messze a legjobb fikciós sorozat, amit a Nat Geo valaha is tető alá hozott, de nem csak ebben a mezőnyben erős. Sorozatkritika.

Nagyon nagy fába vágja a fejszéjét az, aki manapság holokauszt-történetet akar mesélni. Bár a téma fontossága okán gyakorlatilag túlbeszélhetetlen, ráadásul történelmi kötelességünk is újra és újra beszélni a történtekről, mégis nehéz olyat mondani, amit ne mondott volna már el valaki, olyan irányt, olyan fénytörést találni, amit nem láttunk már ezerszer. Pláne nem könnyű új, eddig ismeretlen hősöket találni.

Az Anne Frank bújtatója című sorozat ilyen értelemben teljes rejtély: hogy lehet, hogy ezt a sztorit, Miep Gies, a Frank család tinikorból alig kinőtt bújtatójának a történetét – aki megtalálta és megőrizte Anne Frank naplóit – eddig még nem énekelte meg alsóhangon négy-öt díjszezonra szabott, könnyfakasztó hollywoodi blockbuster? Hogyhogy nem tudnak még az öntudatos gyerekeket nevelő szülők Miep Gies babát venni gyerekeiknek, afféle példaképként? Felfoghatatlan, miként történhetett meg, hogy ennek a nőnek a sztoriját eddig néhány elhanyagolható figyelmet kapott dokun kívül nem mesélték el – ebben persze jó eséllyel nagy szerepe volt annak, hogy Gies maga semmit sem akart kevésbé, mint közfigyelem tárgyává lenni. Ilyen-olyan elismeréseit – a Yad Vashem Világ Igaza-címmel tüntette ki, lovaggá ütötték, még egy kisbolygót is elneveztek róla – elfogadta ugyan, de utálta a rivaldafényt, és kategorikusan visszautasította, hogy hősnek nevezzék. Szerinte ugyanis, amit tett, azt tette volna minden jóérzésű ember, mert bárki megteheti, hogy egy kis fényt gyújt a nagy sötétségben – erre utal a sorozat eredeti címe, A Small Light, ami a fent részletezett hiányosság pótlása miatt is figyelemre méltó.

Dusan Martincek / National Geographic / Disney+ Bel Powley (Miep Gies) és Liev Schreiber (Otto Frank).

Miep alig lett nagykorú, amikor megismerjük, és akként is viselkedik: táncolni jár, barátnőivel vihorászik, nem veti meg az alkoholt és a szórakozást. Az iskoláskorból már kinőtt, de felnőni még semmi kedve, ám szülei – akik nem vér szerintiek, hanem örökbe fogadták az eredetileg osztrák Miepet – ultimátumot adnak neki, miszerint vagy nagyon gyorsan talál egy munkahelyet, vagy férjhez kell mennie, még arra is van ötletük, kihez: egyik bátyjához, hát hiszen úgysem vér szerinti, ők ketten pedig kedvelik egymást, azt pedig, hogy az ominózus bátyó történetesen meleg, a kedves szülők nem is sejtik (de a történetben fontos szerepe lesz).

Miepnek nyilván halálosan rémisztő ez az ötlet, így amikor behívják interjúra az Opektához, addig győzködi a főnököt, míg az esélyt ad a teljesen tapasztalatlan lánynak. Ez a főnök nem más, mint Otto Frank, a Németországból Adolf Hitler és a náci párt térnyerése miatt emigráló zsidó üzletember – ők ketten pedig többek között a német anyanyelvük miatt hamar megtalálják a közös hangot, és a főnök-beosztott viszony mellett barátok is lesznek, Miep rendszeres vendég a Frank családnál. Akkor sem változik meg ez, amikor Miep valóban megházasodik, de nem bátyjával, hanem egy kedves, okos fiatalemberrel, Jannal, akit egy bárban ismer meg, és akivel hamar szerelembe esnek, albérletbe költöznek, élik a friss házasok örökké kanos életét.

Dusan Martincek / National Geographic / Disney+ Joe Cole (Jan Gies), Preston Nyman és Bel Powley.

Vagyis csak élnék, de közben történelem történik: hiába a holtbiztos hit, hogy Hollandia az első után a második világháborúban is semleges maradhat, egy máskülönben derűs májusi napon a német hadsereg bemasírozik az országba, hogy aztán villámgyorsan kiterjessze a náci ideológiát, az antiszemita törvényeket a megszállt területen is. Otto Frank, aki aggódva, illúziók nélkül szemlélte eddig is a történteket, próbálja Amerikába menekíteni családját, ám ez nem jön össze, és az ország elhagyása is lehetetlen, így jön az ötlet, hogy jobb híján itt kell elrejtőzni, a nácik orra előtt, valahol Amszterdamban, és bár a rejtekhely maga viszonylag hamar összeáll – ismerjük a történetet az Opekta irodaépületének utcafront felől elrejtett hátsó traktusáról, ami egy többszobás minilakást rejtett, benne nyolc emberrel, akik majd két évig rejtőzködtek a búvóhelyen. Igen ám, de maga a hely önmagában édeskevés, annyi élelmet lehetetlen felhalmozni, ami elegendő, kell valaki a kinti világból, aki segít az ellátás fenntartásában. Otto bátortalanul a titkárnőjéhez fordul, aki azonban hezitálás nélkül igent mond a kérésre, alighanem fel sem fogva, milyen életveszélyes helyzetbe sodorta ezzel magát és szeretteit.

Dusan Martincek / National Geographic / Disney+ Amira Casar (Edith Frank) Ashley Brooke (Margot Frank) és Billie Boullet (Anne Frank).

Erről a folyamatról mesél az Anne Frank bújtatója, ami csak magyar címében szól a híres naplóíró kislányról: itt Anne háttérszereplő csupán, ez a történet Miepről, Janról és más, hozzájuk hasonló hétköznapi hősökről szól, akik egy láthatatlan hálózat részeként próbálták megvédeni zsidó ismerőseiket a haláltáboroktól. A sorozat hangvétele mindennek nyomán nagyban különbözik a tipikus holokauszt-történetektől: az elborzasztás, az emberi gonoszság rétegeinek felrajzolása helyett itt a skála túloldalán mozgunk, az apró remények, a jóság, az embertelenségben embernek megmaradók természetrajza ez.

A relatíve pozitív – mi több, sokszor egészen idilli, vicces, szexi, életteli – hangvétel az említettek mellett a főszereplő személyének tudható be: Miep Giest – az őt ismerők szerint meglehetősen valósághűen – rendíthetetlenül életigenlő, vagány, tűzről pattant, elbűvölő kis nőként ábrázolja a sorozat. Nőként: ez fontos, mert Miep itt nemcsak eszköz, csatorna és szócső Anne Frankhoz vagy úgy általában a zsidókat bújtató hétköznapi hősökhöz, hanem egy ember is, egy fiatal nő, aki közben él is, aki szerelmes, akinek nemcsak „Az Ügy” fontos, hanem az is, hogy zsúfolt albérletükben mikor tudnak végre összebújni a férjével, egy lány, akit épp felnőni látunk. És, aki emellett egy olyan ember, akinek egyszerűen erősebb a belső erkölcsi iránytűje annál, mint amennyire retteg a náciktól, akik ráadásul sosem gyanakodnának egy efféle, százötven centis kis nőcskére.

Ahogy nem gyanakodnának állami hivatalokban dolgozó, csendes aktakukacokra sem, mint Jan, vagy rájuk is épp annyira, mint a zsidókra leselkedő veszélyre fittyet hányó LMBTQ-közösségre (amelyhez Miep említett testvére a kapocs), akik az ellenállás egy különálló csoportosulásaként tevékenykedtek, vagy éppenséggel a saját soraikban, az SS-ben meglapuló ellenállókra. Frankék és Miep történetén túl ezekről a fű alatt dolgozó emberekről mesél ez a sorozat, az átlagemberek felelősségéről, no meg természetesen a vétkesek közt pusztán nem-cselekvésük révén cinkossá válókról – a nyílt gonoszságot már épp eleget énekelték meg, itt ez „csak” a mindennapok borzasztó háttere. Miepet Bel Powley (The Morning Show, Staten Island királya) kimagasló alakításában ismerjük meg, aki önmagában is ellenállhatatlan, a Birmingham bandáiból ismert Joe Cole által meglehetősen szűk lehetőségeken belül – hisz ő inkább csendes másodhegedűs – mégis izgalmasan eljátszott Jannal pedig gyakorlatilag legyőzhetetlen, kettejük emberi és szexuális kémiája pedig megadja a humán alapot ezekhez a hősies figurákhoz. (Apropó kémia: ennyi erotikát holokauszt-témában még nem nagyon láttunk!)

Dusan Martincek / National Geographic / Disney+ Billie Boullet Anne Frank szerepében.

A Frank család háttérszereplő ugyan, de így is teljes, kerek személyiséget kaptak, a visszafogott, tépelődő, bölcs Otto szerepében a saját származása ellenére a zsidó karaktereket többnyire kategorikusan elutasító Liev Schreiber mutat magából valami szokatlant – bár a sorozat utolsó harmadában Schreiber akcióhős múltja alighanem kapóra jött. Annét a feltörekvő Billie Boullet formálta azzá az erős akaratú kislánnyá, aki a naplójából kirajzolódik – remélhet is ettől a szereptől valami nagyfelfedezés-félét, tehetsége mellett szépsége is mozgóképre predesztinálja –, mellette a Frank család matrónáját, Edithet játszó Amira Casar is emlékezetes.

Az Anne Frank bújtatója tehát elsősorban meglepő élmény: a fikciós sorozatokban ritkán remekelő Nat Geo égisze alatt abszolút hozza a prémium tévés követelményeket a látványtól a forgatókönyvön át (a többek között A Grace klinikát jegyző Tony Phelan-Joan Rater házaspár munkája) az alakításokig. Eközben jó arányérzékkel egyensúlyoz a heroizmus és a hétköznapiság, sötét és világos, dráma és idill között, és üzenetei, áthallásai is finomak, nem válnak didaktikus bölcselkedéssé, sem párás tekintetű jóemberkedéssé. És ugyanígy nem felejt el közben mesélni, szórakoztatni, lebilincselni sem, akció van, izgalom van, drukkolás van, veszteség van, érzelmi hullámvasút van – a legjobb értelemben vett hollywoodiság van.

Az Anne Frank bújtatója (A Small Light) nálunk a Disney+-on nézhető május 2-től. 24.hu: 8/10

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik