Tudomány

Mindegyik rendszer elnyomta Örkény Istvánt

Fortepan / Hunyady József
Fortepan / Hunyady József
Örkény István megjárta a munkaszolgálatot, Don-kanyart és a szovjet hadifogságot is, a szocialista rendszer nem engedte kiadni műveit. Mindezek ellenére az ország egyik legelismertebb írójává nőtte ki magát, nevét nemzetközi szinten is ismertté tették művei.

Örkény István, az egyperces novellákkal műfajt teremtő író, dramaturg, a magyar groteszk irodalom úttörője 111 évvel ezelőtt, 1912. április 5-én született Budapesten. A piarista gimnáziumban érettségizett 1930-ban, majd vegyészmérnöki tanulmányokat kezdett a Műegyetemen. 1932-ben egyetemet és szakot is váltott, diplomáját 1934-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen, gyógyszerész szakon szerezte meg – írja a Múlt-kor.

A rendszer elnyomásában

1934–1936 között barátaival együtt szerkesztették a Keresztmetszet című folyóiratot, első írásai is ebben jelentek meg. 1937-ben a Szép Szó közölte első jelentős novelláját Forradalom (később Tengertánc) címmel, ebben a javításokat József Attila végezte. Az írás a hatóság figyelmét is felkeltette, ezért Örkény elhagyta az országot és 1938–39 között Londonban, majd Párizsban tartózkodott. 1940-ben újrakezdte vegyészmérnöki tanulmányait a Műegyetemen, 1941-ben megkapta újabb diplomáját, és ebben az évben adták ki első novelláskötetét is.

A második világháború alatt munkaszolgálatra vitték, így került előbb a doni frontra, majd szovjet hadifogságba, ahonnan csak 1946-ban jutott haza.Ezután a Szabad Nép című lapnál kezdett dolgozni, és megírta a háború és a hadifogság keserű emlékei által ihletett műveit (Emlékezők, Lágerek népe, Voronyezs).

A szocialista rendszer alatt készült alkotásait változó fogadtatás érte: míg Házastársak című regényét elismeréssel fogadták, Lila tinta című elbeszélése kiváltotta a korabeli kultúrpolitika egyszemélyi vezetőjének, Révai Józsefnek a rosszallását, aki csupán „fülledt és rohadt szexualitást” látott benne.

A Magyar Írók Szövetségének tagjaként, szerepet vállalt az 1956-os forradalomban, aminek hatására 1958 és 1963 között publikálási tilalom alá helyezték. Ebben az időszakban vegyészmérnökként dolgozott az Egyesült Gyógyszergyárban (ma: Egis Gyógyszergyár), hogy eltarthassa családját.

A kiérdemelt elismerések

Elismertsége és népszerűsége az 1960-as években ívelt ismét fel, ekkor jelentek meg legismertebb alkotásai: a Macskajáték, a Tóték, a Jeruzsálem hercegnője és máig legkedveltebb kötete, az Egyperces novellák. A Tóték és a Macskajáték színdarabként is nagy sikert aratott, és nemzetközi szinten is ismertté tették Örkény nevét. Mindkét mű film formájában is újjászületett: a Tótékból Fábry Zoltán forgatott filmet Isten hozta, őrnagy úr! címmel 1969-ben, a Macskajátékot pedig Makk Károly adaptálta 1972-ben.

Örkény ebben az időszakban kapta meg másodjára is a József Attila-díjat (1967; az elsőt 1955-ben ítélték oda neki), 1973-ban pedig a Kossuth-díjjal is kitüntették. Ennek ellenére egyik legjelentősebb drámája, a Pisti a vérzivatarban tíz éven keresztül nem kerülhetett színpadra, csak 1979 januárjában tűzhette műsorra a Vígszínház. Az író még megérte a bemutatót, de betegsége ezután elhatalmasodott rajta: 1979. június 24-én elhunyt. Nevét ma színház és több közterület is viseli, emlékére drámaírói ösztöndíjat alapítottak.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik