1924 januárjában egy furcsa művészpár, Lavinia Schulz (1896-1924) és Walter Holdt (1899-1924) tűnt fel a korszak egyik legismertebb hamburgi portréfotósa, Minya Diez-Dührkoop kamerája előtt: a húszas éveikben járó művészek nem szokványos portréra vágytak, az arcuk ugyanis egyáltalán nem látszik – ellentétben a bizarr, színes ruháikkal, amikkel sokszor egyszerre tűntek ufóknak, illetve egy évtizedekkel későbbi japán sci-fiből a békés kikötővárosba tévedt szörnyeknek.
A Berlinben táncművészetet, zenét, illetve festészetet tanult Schulz az első világháború előtt, alig tizenhét évesen pedig kapcsolatba került az expresszionista mozgalommal, ami rövidesen ismertté tette a nevét. Itt figyelt fel rá a színházművészetet teljesen újraírni vágyó Lothar Schreyer, aki első számú tanítványaként hivatkozott rá, sőt, a nő rövidesen Hamburgba is költözött, hogy még többször dolgozhassanak együtt.
Schulz jelmeztervezőként, illetve táncosként is a szcéna fontos alakjává vált, igazi kibontakozására azonban a nála három évvel fiatalabb Walter Holdttal való 1920 áprilisi házasságkötéséig kellett várni, hiszen a nem csak férjre, de alkotótársra is talált nő párjával együtt eltávolodott az expresszionizmustól, valamint az anyagias világtól:
Megélhetésük egyre nehezebbé vált, Die Maskentänzer néven jegyzett előadásaikra pedig egyre kevesebben voltak kíváncsiak, így alig öt hónappal a fotózás után,
Munkásságukról rövidesen mindenki megfeledkezett – egészen 1989-ig, mikor egy hamburgi múzeumban harminc, egész testet fedő ruhájuk, számtalan vázlatrajz és folyamatábra, illetve Diez-Dürhrkoop fotóinak tucatjai kerültek elő.
A kortárs Triád-balett esztétikájával szembemenő jelmezek évtizedekre való eltűnése, illetve a kategorizálás hiánya első hallásra talán szörnyű hírnek tűnik, valójában azonban ez mentette meg őket a biztos pusztulástól, hiszen a nácik így nem tudták őket begyűjteni, rájuk nyomni az Entartete Kunst (= Elfajzott művészet) bélyegét, majd elégetni, vagy bemutatni az országszerte utazó, a tömegekben a modern művészet iránti meg nem értést, illetve a sokakban meglévő gyűlöletet felerősíteni akaró kiállításon, hogy aztán jórészt tényleg megsemmisüljenek.
A Museum für Kunst und Gewerbe néhány évvel ezelőtt digitálisan is elérhetővé tette a Schulzhoz és Holdthoz kapcsolódó anyagot – ezek közül itt lapozhatók végig a ruhák:
Itt pedig a legérdekesebb fotók:
