A busójárás más népek hiedelemvilágában is megtalálható – egyszerre télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnep. Éppúgy rokonságot mutat a riói és a velencei karnevállal, mint az afrikai népek szokásaival. A mohácsi busók öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc. Mára az idegenforgalom medrébe terelt népszokás sokat veszített az eredeti hagyományokból, ám látványosság szempontjából annál kevesebbet.
Hódít a busószelfi – így búcsúztatták a telet Mohácson
