Kezdjük korábbról: szintén a FOX volt az a csatorna, ami 2003-ban új típusú valóságshowt mutatott be a nézőknek. Az volt a Joe Millionaire, amiben egy milliomosnak beállított, civilben építőmunkásként dolgozó férfiért harcolnak a műsorba jelentkező nők. A show hatalmas sikert aratott az amerikai kábeltévés piacon, több évad is készült belőle, bizonyos értelemben hasonlított az előtte egy évvel elstartoló, szintén amerikai The Bachelorra (amit mi itthon A Nagy Ő-ként ismerünk) – csak itt még pénznyereményt is kiosztottak, ha a melós férfi végül párt talált maga mellé.
A műsor később parkoló pályára került, a csatornánál azonban maradtak a jól bevált receptnél, csak kissé megcsavarták az alapfelállást: a 2014-ben bemutatott I Wanna Marry „Harry” követte az előd útját, de ezúttal nem építőmunkással a főszerepben. Egy civilről hitette el, hogy valójában egy nagyon gazdag, befolyásos, királyi leszármazott. Ezen segített, hogy a főszereplő Matthew Hicks kiköpött Harry hercegnek nézett ki akkortájt, így a műsorba jelentkező nők nem véletlenül kezdtek kacérkodni a gondolattal, beházasodhatnak a brit királyi családba.
A műsor azonban – hiába az ígéretesnek tűnő koncepció – nem hozta a várt nézettséget (négy epizód után levették a képernyőkről, és csak online voltak elérhetők a maradék részek), valamint etikai aggályokat is felvetett: a gyanútlan, megvezetett szereplők kemény szalagcímeknek, internetes zaklatásnak lettek kitéve, és a műsor felerősítette az előítéleteket azokban is, akik hajlamosak elfogadni a „szép, de buta, hírnévre, csillogásra vágyó amerikai nő” sztereotípiáját.
„Matt (23) – nem az igazi Harry herceg”
Tizenkét amerikai lány, akik messziről utaztak Nagy-Britanniába, hogy találkozzanak egy férfival, akiről azt hiszik, egy valódi herceg
– ezzel a mondattal indul az I Wanna Marry „Harry”, miközben azt látjuk, a 22 és 26 év közötti hölgyeket elautóztatják az angliai Berkshire megyében található, impozáns kinézetű Englefield-birtokra, amit angol arisztokrata családok laktak a XVI. századtól kezdődően. A nemeseket a legkülönbözőbb munkát végző amerikai nők váltják: van színésznő, pincérnő, óvodapedagógus, de pénzügyi szakértő is.
„Totálisan hiszek a tündérmesékben!” – kiált fel egyikük, miközben többedmagával a birtokon található kastélyt mustrálják. Mellette arról is morfondíroznak, vajon miért akar egy jómódban élő brit férfi amerikai nőt maga mellé (mint azt tudjuk, a valódi Harry herceg is egy amerikai színésznőt vett feleségül – de ettől még nem jövőbe látók a készítők). A lányok amúgy annál több információt nem kaptak, hogy versengeni fognak egy férfi szívéért.
Az első epizód nyitójelenetében a tizenkét jelölt a festői környezetből sejteni véli, hogy egy nagyon tehetős valakivel ismerkednek majd meg a műsor alatt. Erre bazíroz a huszonegy éves, modellpályát megcélzó Chelsea, akinek álmai férfija „jóképű, magas, gazdag, vicces és gazdag” – ha valakinek nem volt egyértelmű, a financiális szempontokat különösen értékeli. Elindul némi társalgás a hölgyek között, a huszonöt éves Karina bedobja, hogy épp most fog diplomázni fizikoterápiából.
Ó, akkor vannak idősebbek is, tök jó!
– feleli egyikük, mire a másik rávágja: „Ribi!”.
Ekkor ismerkedünk meg Matt Hicks-szel, aki egy környezetvédő cégnél dolgozik, színészi tapasztalata nincs, de párszor már haknizott azzal helyi pubokban, hogy külsőre kiköpött Harry herceg. Amúgy szingli, és tényleg barátnőt keres, ehhez komoly kiképzést kap királyi etikettből:
- bemagol minden adatot a sussexi hercegről,
- elsajátítja az arisztokrata szórakozásokat, mint a lovaglást, vívást, agyaggalamb-lövészetet,
- de kap maga mellé külön személyzetet, királyi lakosztályt és egy inast is, akit egy brit színész (Paul Leonard) formál meg.
Egy álarcosbál az első alkalom, amikor a férfi – mármint Matt, akit csak „a nem igazi Harry herceg” jelzővel aposztrofálnak a műsor felirataiban – találkozik a hölgyekkel: csupán „Sir”-ként emlegeti őt a személyzet, kerülve, hogy Harryként kezdjenek rá tekinteni a hölgyek. Ez tudatos döntés is a műsorkészítőktől, ugyanis azt szerették volna, ha a Mattre vágyakozók maguk ültetik el a gondolatot a fejükben, hogy a valódi Harry herceg szívét kell meghódítaniuk.
Nem érdekel, ki ez a csávó, Harry herceg vagy Harry Potter, én nem fogok ezen stresszelni!
– mondja a kamerának a modellként, színésznőként is dolgozó Kimberly. Miután az álarcosbál végén megszabadulnak a maszkoktól, a legtöbb lány levonja a konzekvenciát Mattre nézve, miszerint ő nagy eséllyel a brit királyi herceg, hiszen a haja vörös. „Ez ő! Jézusom, ez Harry” – kiáltanak fel többen. Egyikük, Meghan (!) gyanakodni kezd, mert állítja: annyi képet látott már a valódi hercegről, hogy nem hiszi, ő áll most előttük – adásokkal később az ő gyanakvása is elapad.
A következő részekben a megszokott, A Nagy Ő-féle vonalon mozog tovább a műsor: Matt randira megy lányokkal, akiket vagy hazaküld, vagy marasztal a show-ban. Ezeket a légyottokat a műsorkészítők többször megszakítják „váratlan történésekkel”: például paparazzók jelennek meg a randi helyszíneken, erősítve a képet, miszerint szívük vágya tényleg a brit királyi család kötelékébe tartozik.
De akadnak kávézóban Matt-tel közös képet készíteni akaró statiszták, sőt egy alkalommal a kamu biztonsági emberek is berohannak a birtokra, majd kimenekítik onnan a kamuherceget, a hölgyeknek pedig fogalmuk sincs arról, épp mi történik – de sejtik, nagyon fontos emberrel randevúznak. Hiszen, ahogy egyikük mondja is:
ha helikopterrel jár, tuti herceg.
Noha a tizenkét nő közül majd’ mindegyik elhitte, hogy az igazi Harryvel randiznak, a negyedik epizódig akadnak kétkedők: az egyik ilyen a már említett Karina, akit Matt meghív a szobájába, hogy ott reggelizzenek együtt. Míg a férfi kiszalad a mosdóba, Karina nyomozásba kezd, és talál az éjjeli szekrényen egy fotót az igazi Harry és Vilmos hercegről (a kép alapján pont lehetetlen megmondani, hogy egy perce még egy imposztorral reggelizett). Miután elfogyasztották az angol reggelit, Karina visszasétál a hölgykoszorúhoz a felismeréssel:
Ő az. Úristen! Láttam a bátyjával egy képen.
Miután mindenkiben eloszlatja a kételyeket egy szemcsés fotó, Matt egészen a fináléig marasztalja-küldözgeti haza a lányokat, míg végül három hajadon marad.
Nem spoilerezzük el, ki lett a győztes, illetve mit reagált, mikor Matt elmondta, hogy nem ő Harry herceg, de aki kíváncsi, teljes egészében végigézheti az epizódokat a YouTube-on.
Ez történt valójában
Kimberly Birch 2014-ben a döntőig menetelt az I Wanna Marry „Harry”-ben, februárban pedig az Insider oldalán jelent meg egy cikk tőle, melyben egyebek között a műsorról mesélt el néhány kulisszatitkot. Birch azzal kezdi, 2010-ben színészi karrierjét próbálta beindítani Long Islanden, ekkor kereste őt meg egy castingügynök, hogy „nagy energiájú, fiatal hölgyekre” volna szüksége, akik vágyakoznak a szerelemre. Birch sejtette, hogy egy készülő valóságshow áll a háttérben, de úgy gondolta, hátráltatná színészi karrierjét, ha szerepet vállalna ebben. Végül az egyik kolléganőjét is megkeresték, így ketten elmentek a szereplőválogatásra, ahol semmilyen formában nem említették, hogy a műsornak köze lesz a brit királyi családhoz.
„Azt hittem, a The Bachelorhoz hasonló, de szerényebb költségvetésű show-t akarnak készíteni. Tizenegy lánnyal együtt aztán bekerültem a műsorba” – írja a cikkben.
Az első forgatási napon egy Rolls Royce-szal vitték őket a már említett Englefield-házba, emiatt is kezdték azt vizionálni a hölgyek, hogy valami királyi alak húzódik meg a háttérben.
Az egyik szereplőtársam mondta, hogy talán Harry herceg lesz a jelölt, de a műsorkészítők ezt soha nem mondták nekünk, igazából valamilyen úton-módon hagyták, hogy mi hozakodjunk elő azzal, hogy Harry herceggel van dolgunk.
Birch volt a második szerencsés, aki elmehetett Matt-tel egy közös randira. Ekkor törtek rájuk a paparazzók, és a nő csak később tudta meg, hogy a lesifotósokat a stáb bérelte fel, hogy további kételyeket keltsenek a lányokban. „Akkoriban nem sokat tudtam a királyi családról. Nem tudtuk őket lecsekkolni a neten, fotót nem készíthettünk Harryről, bíztam a stábban, hogy tényleg egy királyi randi összehozása a céljuk. A srác nem volt az esetem, de szeretnivaló fiú volt. Még ennyi év távlatából sem tudom pontosan, hogy milyen érzéseim voltak iránta, mert egy buborékban éltünk, ott azért nehéz feldolgozni, mit is érzel.”
A döntő napja felé közeledve Birch-nek leesett, hogy egy imposztorral van dolga: Londonba utaztak a szereplők, ahol Birch megpillantott egy Harry herceg-álarcot, aminek ugyan szemei nem voltak, de Matt arcvonásai közel sem egyeztek az álarcon látott Harryével: „Elmondtam a másik két lánynak ezt, de nem hittek nekem, ekkor egy stábtag félrehúzott, hogy figyelmeztessen, le ne lőjem a poént a többieknek”.
A döntőben Birch végül elmondta Mattnek, hogy tudja, nem ő Harry herceg, de ez nem kerülhetett be a végső adásba. Amikor vetíteni kezdték a showt, a nőnek feltűnt, hogy a médiában csúnyán megbélyegezték őket: „A kocsimban ültem, mikor a műsorról kezdtek beszélni a rádióban. Mondta a műsorvezető, hogy ebben az új valóságshowban micsoda idióták ezek az amerikai csajok, akik azt hiszik, Harryvel randiznak. Titkon abban reménykedtem, hogy a műsor adásba sem kerül, mert ki tudja, hogy fognak benne ábrázolni”.
Birch arról is mesélt, egy pszichológus segített neki, hogy feldolgozza mindezt, de igazából a mai napig sem tudja hibáztatni a tévénézőket, mert ő is azt gondolná, csak egy csapat idióta hinné el, hogy a valódi herceggel ismerkednek egy valóságshowban. Az egykori szereplő úgy érzi, a műsorkészítők tényleg mindent megtettek azért, hogy a lányok számára a lehető leghihetőbb élményt éljék át, és talán a show sem kapta meg azt a figyelmet, ami járt volna ezért.
Sokszor megkérdik, tényleg elhittem-e, hogy Harry randizna egy hozzám hasonló, névtelen amerikai színésznővel. Én sem gondoltam volna, de később láttam, hogy az igazi herceg az amerikai Meghan Markle-lel jár. Ez olyan ironikus.
A szereplők közti interakciót minimálisra vették a forgatási szünetekben, mesélte egy másik szereplő, a műsorban sokat gyanakvó Meghan. Amikor beszélgetni kezdtek, egy stábtag mindig csitította őket, Jones szerint azért, hogy minél elszigeteltebben létezzenek a birtokon, némileg őrületbe kergetve saját magukat.
Megérdemelte a műsor a bukást?
Igazi takarmány az agyhalottaknak – fogalmazott a Telegraph újságírója a műsor megjelenése utáni kritikájában, és az igazságtól nem járt messze. Annak ellenére, hogy sajátos koncepcióval bírt az I Wanna Marry „Harry”, erősített bizonyos sztereotípiákat:
Ha ezeket a prekoncepciókat a néző félre tudja tenni, akkor sem túl hízelgő, hogy a szereplők mennyire, már-már ostoba módon hiszékenyek. Aki képes túllendülni ezeken, bizonyára jól fog szórakozni, de ahogy az Atlantic újságírója is fogalmaz, ez a valóságshow nem kínált többet annál, mint az Igazából szerelem egyik rövid sztorija, ahol a brit srác brit akcentussal minden amerikai hölgyet az ágyába kísért.
