A Royal Astronomical Society Monthly Notices című folyóiratában jelent meg cikke Németh Zoltánnak, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) Wigner Fizikai Kutatóközpont (Wigner FK) munkatársának – olvasható az ELKH közleményében. A publikáció teljesen új megvilágításba helyezi az óriásbolygók magnetoszférájának szerkezetéről szóló ismereteinket.
Amikor az óriásbolygók, azaz gázóriások erős mágneses tere kölcsönhatásba lép a napszéllel, vagyis a Napból folyamatosan érkező töltöttrészecske-áramlattal, egy hatalmas mágnesezett térrészt alakít ki, amelybe a napszél nem képes behatolni. Ez a struktúra olyan óriási, hogy ha például a Jupiter magnetoszférája látható lenne, az lenne a leglátványosabb jelenség Földünk egén, még a Nap is eltörpülne mellette.
A szakértők korábban úgy gondolták, hogy a gázóriások magnetoszférája két lényegesen eltérő részből áll. Az egyik a bolygó egyenlítőjének közelében helyezkedik el, ahol az erővonalak zártak – vagyis az egy adott szélességi körről kiinduló erővonalak egy ívet leírva visszatérnek a felszínre a másik a félteke hasonló szélességi körének szomszédságában. Ezek a zárt erővonalak az égitest körül keringenek. A sarkok közelében azonban nyílt erővonalak találhatók, amelyeknek csak az egyik vége csatlakozik a bolygóhoz, a pólussapkák tartományában. Innen kiindulva az erővonalak az éjszakai oldal felé fordulnak, ahol együtt hosszú csóvát alakítanak ki.
![Óriási mágneses örvényeket észleltek a Szaturnuszon 1](https://s.24.hu/app/uploads/2023/02/gettyimages-460712745-e1675763419691.jpg)
Németh Zoltán most megjelent tanulmányából kiderül, hogy az óriásbolygók magnetoszférájában létezhet egy harmadik típusú tartomány is, amelyben az erővonalak ugyan zártak, hiszen mindkét végük csatlakozik a bolygó felszínéhez, de nem forognak együtt azzal. Ezeknek az erővonalaknak a középső pontjai a csóvában vannak lehorgonyozva, így nem kerülik meg a bolygót. Mivel eközben a bolygó felszínéhez rögzülő talppontok viszont együtt forognak az égitesttel, az ebben a tartományban található erővonalak hatalmas örvényekbe, úgynevezett vortexekbe tekerednek. Az itt található igen ritka, vezető anyag (plazma) ahelyett, hogy a bolygó körül keringene, szintén a csóvában végez örvénylő mozgást.
A bolygó mágneses erővonalainak egy része óriás mágneses örvényekbe tömörül. Az új modell a Szaturnusz-magnetoszféra sok, eddig érthetetlen vagy nehezen érthető tulajdonságát képes megmagyarázni.