Eugen Bleuler svájci pszichológus több mint 110 éve definiálta a skizofréniát, azonban máig sem sikerült teljesen feltárnia a betegség neuropatológiai hátterét. Egy friss kutatás eredménye azonban áttörést hozhat a betegség hátterének megismerésében.
A Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének kutatóorvosa, Adorján István közölte, a kutatás szerint egy eddig kevésbé kutatott sejtpopuláció, az agykéreg felső rétegében elhelyezkedő speciális gátló- és serkentő neuronok sérülése állhat a skizofrénia egyes tüneteinek hátterében. A Harvard Egyetemmel, a Zágrábi Egyetemmel és a Koppenhágai Egyetemmel együttműködésben végzett vizsgálat különlegessége az volt, hogy ugyanazon donorokból származó post mortem mintákat elemeztek különböző biológiai szinteken. A kísérletben 10 skizofrén és 10 kontroll agy mintáit vizsgálták.
A tanulmány szerint leginkább az agykéreg felső rétegében elhelyezkedő gátlóneuronok – calretitin pozitív neuronok és parbaalbumin neuronok – az érintettek, de több mint egy tucat gátlóneuront tudtak osztályozni a szakértők. Ez az eljárás arra is jó lehet, hogy új neuronpopulációkat fedezzenek föl és olyan receptorkészleteket írjanak le a kutatók, amelyek segítségével ezek a neuronpopulációk később befolyásolhatók, és egy gyógyszerfejlesztésnél terápiás támadáspontként szerepelhetnek.
A Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének kutatóorvosa elmondta, egyelőre nem ismert, hogy a jelenlegi gyógyszeres terápiák milyen sejtekre hatnak, illetve milyen neuronpopulációk népesítik be az egyes kéreg alatti területeket. Amíg ez nincs pontosan feltérképezve, addig minimális az esélye, hogy a kórképekben megváltozott sejtpopulációt felfedezzék.
A kutatásban résztvevő szakemberek viszont azon dolgoznak, hogy feltárják a különböző agyterületeknek az összetételét, a kontroll agyat összehasonlítsák skizofréniás és autista donoroktól származó mintákkal, a kettő különbségéből pedig levonják a konzekvenciát, hogy mely sejtpopulációk lehetnek megváltozottak.
A tanulmányunk megmutatja, hogy van olyan sejtpopuláció, amelyre eddig kevesebb hangsúlyt fektettek a kutatásoknál, mégpedig a speciális gátló- és serkentő neuronok, amelyek főleg a kéreg felső rétegében helyezkednek el, és amelyek sérültek. Ennek az úgynevezett dorzolaterális prefrontális rétegnek a jelentőségét mindkét betegségben korábban is leírták, és az MR vizsgálatok is rámutattak, hogy ezek a kérgi területek máshogy működnek az érintett pácienseknél, de hogy pontosan mi áll ennek a hátterében, azt eddig nem tudták
– mondta a szakember, hozzátéve, hogy ez a kutatás volt az első, amelyben az egysejtszintű szekvenálással kapott eredményeket korreláltatni lehetett a neurohisztológiai módszerekkel kapott eredményekkel, és ezek egy irányba mutattak. A neurohisztológiai és a transzkiptomikai módszerek összegyúrása Adorján István szerint több évtizedes hiányt pótol a kutatás terén.
