Az interjúra tömegközlekedéssel érkeztem. Egy ponton elővettem a telefonomat, hogy megnézzem, mennyi az idő. Aztán megnéztem, ki és mit üzent, onnan pedig már csak egy lépés volt a közösségi média. Amikor felnéztem, azt láttam, hogy a legtöbben körülöttem szintén a telefonjukat nyomkodják. Miért csináljuk?
Egyszerűen azért, mert ilyenkor kapunk egy kis adag dopamint és más, jó közérzetet keltő vegyületeket. És úgy érezzük, az idő is gyorsabban telik.
Ez miért probléma?
A gond az, hogy amikor elővesszük az okostelefonunkat, hogy megnézzük, mi újság, kilépünk az emberi agy veleszületett, evolúciósan kialakult működéséből. Az agyunk a több százezer éves evolúciója során nem a felszínes információk végtelen özönén keresztül fejlődött. A személyközi interakció és kommunikáció, valamint a természettel való közvetlen kapcsolat révén jutottunk oda, ahol vagyunk. Minden biológiai forma alapvetően úgy fejlődött, hogy választásokat kellett hoznia. Ezek a választások sokszor nehezek, de ha sikerült felülkerekedni rajtuk, fejlettebbé, előrehaladottabbá, az életben maradás szempontjából ellenállóbbá vált a faj.
A fent részletezett tevékenységek semmi ilyesmit nem kínálnak. Ilyenkor a mobiltelefonon elérhető információ – hacsak nem kezdünk vele valamit – szó szerint be- és kiáramlik az agyunkon. Nem raktározódik el. Ez a viselkedés közép- és hosszú távon káros következményekkel jár.
Mik ezek a káros következmények?
Egy részük már néhány hónap alatt észrevehető: csökkenő intelligencia, növekvő szorongás és depresszió.
Ezt látjuk azoknál, akik digitális eszközöket, a leggyakrabban okostelefont használnak bármire, ami nem munkával kapcsolatos. A hatások erőssége attól függ, milyen gyakran és tartósan lép ki az illető a valódi, személyközi kommunikációs közegből, és mennyire lép be a digitális információáradat világába.
Alapvetően problémásnak tartja a digitális technológiák használatát?
