Miután kedden késő este Hernádi Zsolt és Gulyás Gergely rendkívüli kormányinfón bejelentette, hogy megszűnik az üzemanyag-ársapka szerda reggel interjú jelent meg a Mandineren a Mol elnök-vezérigazgatójával.
Bár az nem derült ki, hogy a beszélgetés mennyi idővel a bejelentés előtt készült, Hernádi ebben is arról beszélt, hogy
Az ársapkáknak nincs rendes inflációfékező hatásuk, nem indokolt a hatósági ár az üzemanyagoknál. A gazdaságban is természeti törvények uralkodnak, ezért amikor ilyen mértékű beavatkozásra kerül sor, óhatatlanul jönnek a diszfunkciók. S amikor már a felülről jövő szabályozás negatív hatása jóval több és nagyobb, mint azé a haszoné, amit eredetileg el akartak érni vele, akkor érdemes újragondolni az intézkedést. Talán sántít a hasonlat, de ilyesmi az unió szankciós politikája is.
A kormányinfón Hernádi és Gulyás is azt az uniós szankciós politikát okolta, amely hétfőn lépett érvénybe (és amely alól Magyarország mentességet kapott), miközben az ársapkát egy évvel ezelőtt vezették be, a kisebb benzinkutakon pedig már hetek óta ellátási nehézségek vannak. Az elnök-vezérigazgató a Mandinernek is azt mondta, hogy szerinte az uniós szankciós rendszer kapkodó, „toldozott-foldozott”, és ezt tetézi a Dunai Finomító kiesése.
Beszélt arról is, hogy „ az előző években a magyarországi üzemanyagpiac nagyjából kétharmadát a Mol látta el, a maradék 30 százalékot más piaci szereplők, amelyek importálták az üzemanyagot. Ez az import most szinte teljesen eltűnt”, mert az ársapka miatt nem éri meg a cégeknek.
Ezzel együtt Hernádi szerint fontos a diverzifikáció is:
A Mol a térség iparának legsikeresebb konszolidátora. Mindig is a régiós együttműködés motorja voltunk. A háborúval és azzal, hogy a háború sok mindent újraír, újabb történelmi esélyt kaptak Közép-Európai államai arra, hogy egymás felé forduljanak. Hogy ne egymás kárára erősödjünk. Azt kell keresni, hogyan jöhet ki Közép-Európa erősebben ebből a viharból. Hogyan tudjuk a függőségeinket csökkenteni? A régió akkor lehet erős, ha megőrzi, növeli önállóságát. Korlátozni kell a függőségeinket.
Hernádi úgy véli, hogy Magyarország mérete mellett az energiaimport-függőségünk miatt is elengedhetetlenül fontos az együttműködés, és nem csak a kőolaj-, hanem a földgázellátás területén is egymásra vagyunk utalva.
(…) mondhatom azt az előrelátást is, amivel Szlovákia felé megépítettük a gázösszekötést és a kőolajvezetéket, és olyan kapacitásra fejlesztettük, hogy ha leáll a Barátság vezeték, a pozsonyi és a százhalombattai finomító tud működni. Elengedhetetlen lenne az összefogás. Mindig örülök, amikor a visegrádi négyek részéről megfogalmazódik egy markáns közös politikai álláspont, mert ez jelenti az erőt és a reményt. A megoldhatatlan ügyeket – mint például most a szankciókkal kapcsolatos megosztottság – nem kéne kitenni az asztalra; nem ezt diktálja a józan ész.
Az elnök-vezérigazgató az interjúban kijelentette azt is, hogy „a világ ismét kezd kétpólusúvá válni, Amerika és Kína köré összpontosulva, és Európa ebben az új világrendben egyelőre keresi a helyét”, ugyanakkor az orosz agressziót sem lehet tétlenül nézni, csak jobban végig kell gondolni az eszközöket.
A háborúval és az azt követő reakciókkal minden más lett. Számomra a point of no return az Északi Áramlatnál bekövetkezett robbantás volt. Itt minden megváltozott. Vélhetőleg soha nem fogjuk megtudni, ki a felelős, ám ez mindenképp jelzi, hogy a két fél között megszűnt a közvetlen, stabil kapcsolat. Ennek eredményeként Oroszország nem számít megbízható partnernek az EU-ban, és Oroszország számára megszűnt az EU mint stabil felvevőpiac. Nem kérdés többé, hogy szükség van-e a diverzifikációra az Európai Unió energiaellátása terén.
A vecsési kőolajmezővel kapcsolatban Hernádi elmondta, hogy 2016-ban kapta meg a Mol a koncessziót, 2019-ben végeztek a területen szeizmikus mérést, idén júliusban fúrtak, novemberben pedig elindult a termelés, igaz, még nem teljes kapacitással.
Az onnan kitermelhető mennyiség nagyjából annyit tehet majd ki, amennyi a magyar Dallasnak hívott algyői mező természetes csökkenését kompenzálni tudja. Minden itthon kitermelt csepp kincs az egész országnak! De ezek a beruházások nagy költséget jelentenek a Molnak, amely most a magyar állam egyik legnagyobb adófizetője, többek között a megemelt bányajáradéknak és az extraprofitadónak »köszönhetően«. Ismétlem magamat: ha a Molnak az is a feladata, hogy tíz-tizenkét évente számítanak rá az állami büdzsé rendbe rakásánál, ezt a terhet lehajtott fejjel tudjuk vállalni. De az ideiglenes sarcokat ki is kell vezetni, különben elmarad a befektetésekre való ösztönzés.
