A kékfarkú – Tarsiger cyanurus – farktollai színéről kapta a nevét. A kisméretű madárfaj elsősorban az ázsiai tajgaövezetben és a magashegységek fenyveseiben, cserjéseiben fordul elő, kontinensünkön mindössze Finnországban és Észak-Oroszország európai területein költ. Finnországban 500 pár kékfarkú élhet, míg az oroszországi állomány 10-21 ezer párra tehető.
Kóborló példányai előfordultak már Lengyelországban, Szlovákiában, Olaszországban és Cipruson is. Az eddigi ismeretek alapján az európai fészkelők is Délkelet-Ázsia szubtrópusi, trópusi területein telelnek.
A madarat régebben a rigófélék családjába sorolták, a legújabb taxonómiai vizsgálatok azonban kimutatták, hogy az óvilági légykapófélékkel áll közelebbi rokonságban.
A faj tömördi, illetve más közép- és dél-európai feltűnéseivel kapcsolatban felmerül a kérdés, vajon a vonulási időszakban Európában előforduló példányokat egy-egy erősebb vihar sodorhatta-e délebbre, vagy már tényleges evolúciós jelenségről van szó.
“Kialakulhatott-e már az Európában megtelepedő madaraknál egy genetikailag meghatározott új vonulási irány, amely nem Ázsia, hanem Európa vagy Afrika melegebb vidékeire, az új telelőhelyekre vezet?” – veti fel a kérdést az Magyarországi Madártani Egyesület, amely szerint ezekre a kérdésekre a további kutatások adhatják meg a választ.
A Magyarországon hivatalosan megfigyelt madárfajok száma a kékfarkúval 403-ra nőtt.
AJÁNLOTT LINK:
MME – Gyurácz József: Új magyarországi madárfaj a Tömördi Madárvártán!
