Mit csinál egy amerikai major sportokat kedvelő ember, ha másnap nem kell korán kelnie és az USA-ban már bekövetkezett az óraátállítás, azaz nyert plusz egy órát? Naná, hogy meccset néz hajnalban. Nem is egyet, többet. Ráadásul, ha több sportágat is kedvel, akkor az év ezen szakaszában vegyítheti az NHL-t és az NBA-t is. Mi a magunk részéről ezúttal a tengerentúli profi jégkorong-bajnokság mellett tettük le a voksunkat, azon belül is a „szerda esti” (itt már csütörtök hajnali) keleti rangadót, a Philadelphia New York-i vendégjátékát választottuk (3-1-re nyertek a hazaiak). Nem csak azért, mert ebbe a párosításba bele vannak kódolva az izgalmak, hanem azért is, mert a Rangers kapuját nem más őrizte, mint Henrik Lundqvist. Vagy ahogyan már jó pár éve becézik: Henrik király.
A kezdetek
Fotók: Europress Fotóügynökség
Henrik Lundqvist 1982. március 2-án született a svédországi Aréban, van egy ikertestvére, Joel. Azon a környéken főleg az alpesi síért rajonganak az emberek, azonban ez nem szegte kedvét a két Lundqvist-fiúnak abban, hogy jégkorongozni kezdjenek, ráadásul mivel édesapjuk egy olyan cégnek dolgozott, amely a svéd élvonalban szereplő Frölunda csapatát szponzorálta, így számos bajnokit láttak élőben – meg is pecsételődött a sorsuk. 1990-ben elkezdtek hokizni szervezett keretek közt, majd mikor az egyik tréningen az edző megkérdezte, ki szeretne a kapuba állni, Joel gondolt egyet és felemelte testvére kezét. Így indult be egy páratlan karrier.
Nem ment azért minden zökkenőmentesen. Azt követően, hogy Lundqvist az utánpótlásban sikert sikerre halmozott, felfigyelt rá a Frölunda, melynek színeiben mindössze 18 évesen debütált az élvonalban. Nem sikerült túl jól az első pár meccs, így hamar a másodosztályban találta magát, ám mivel ott sem termett számára babér, így jöhetett az U20-as csapat. Egy ízben az U20-as válogatott kapusaként kapott egy hatost Kanadától, a szövetségi edzők pedig aggódni kezdtek és egy magánbeszélgetésen megkérdőjelezték a hozzáállását.
Nem kellett sokat várni a fordulópontra, a 2001-es junior világbajnokságon a hátán cipelte Svédországot, a negyedik hely volt a végállomás. A szezon további részében bajnoki címhez segítette az U20-asokat, innentől kezdve pedig nem volt megállás, beverekedte magát a Frölunda első csapatába. Ott aztán 2005-ben nem kevesebb, mint négy svéd rekordot döntött meg: átlagban kapott legkevesebb gól (1,05), legjobb védési hatékonyság (96,2 százalék!), leghosszabb kapott gól nélküli sorozat (172 perc és 29 másodperc, ami kis híján három teljes mérkőzést jelent) és a legtöbb shutout, azaz kapott gól nélküli mérkőzés (6). Ő lett a legjobb kapusa, a legjobb játékos, és talán legnagyobb elismerésként a játékostársak őt választották meg az idény legértékesebb játékosának (MVP).
Irány Észak-Amerika!
Csoda, hogy átvitte őt a tengerentúlra az a New York Rangers, amely a 2000-es játékosbörzén a 205. helyén csapott le a játékjogára? Átütő volt már az első amerikai szezonja, ugyanis az elsőszámú kapus, Kevin Weeks megsérült, így bevetették Lundqvistet, aki rögvest újonc kapusokra vonatkozó klubrekordokat adott át a múltnak: a többi közt azt megelőzően sosem nyert még zöldfülű kapus a Parkőrök színeiben 30 meccset az első idényében. Neki sikerült.
A második szezonjában már ott tartott, hogy az edzésen elvégzett munkája és a hozzáállása miatt a társak Henrik királynak kezdték becézni, a szurkolók pedig már külön rigmusokat költöttek a tiszteletére. Lundqvist idő közben kapusiskolát is indított gyerekek számára, az egyiken megfogalmazza az ars poeticáját is, amely után már sejthetjük, miért kapta az említett becenevet:
„A legfontosabb dolog az, hogy minden edzésen maximális intenzitással dolgozzatok, hogy minél jobb teljesítményt érjetek el. Így is benne van, hogy gólt fogtok kapni. Én is szoktam gólt, gólokat kapni. Viszont ezen túl kell tennetek magatokat és elhitetni az ellenféllel, hogy ez többet nem fog előfordulni” – hangzottak Lundqvist szavai, és aki látta már őt védeni tapasztalta, hiába kapott gólt egy adott mérkőzésen, mégis magabiztos tud maradni és olyan tartást ad csapatának, hogy az ember tényleg elhiszi: nem lehet bevenni az ő kapuját.
Emlékeznek még Joelre, Henrik ikertestvérére? Ő is magas szinten játssza ezt a sportot, ugyan az NHL-ben csak pár szezont húzott le, de jelenleg is a Frölunda csapatkapitánya és világbajnoki címet is nyert Svédországgal – ezzel a karrierrel sokan kiegyeznének. Amikor még a tengerentúlon kergette a pakkot, akkor volt rá példa, hogy testvére ellen lépett pályára a Dallas Stars színeiben. Először 2006. december 14-én és addig az NHL-ben még nem volt rá példa, hogy egy kapus az ikertestvére ellen játsszon. Sőt, ők voltak a liga történetének harmadik ikertesói, akik egymás ellen küzdöttek.
Legenda
Visszatérve Henrikre, ahogy teltek múltak az évek, úgy lett egyre meghatározóbb pontja a Rangersnek. Olyannyira, hogy 2009-ben, amikor kiadtak egy könyvet a klub legjobb játékosairól, akkor a százas listán a 90. helyen szerepelt! Nem is olyan régen, március 18-án aztán a New York-i csapat történetének legsikeresebb kapusa lett, az Ottawa Senattors felett aratott 8-4-es győzelem során ugyanis a 302. sikerét könyvelhette el az együttessel, ezzel egy olyan legenda erre vonatkozó csúcsát döntötte meg, mint Mike Richter, aki korábban egyet jelentett a New York Rangersszel. Sőt, négy napra rá az 50. kapott gól nélküli alapszakasz-meccsét hozta le, ezzel szintén az örökös házi ranglista élére ugrott, egy másik legendát, Eddie Giacomint beelőzve. Az már csak hab a tortán, hogy ligarekordot jelentő módon az első hét szezonja mindegyikében eljutott legalább harminc győzelemig. Az előző idényben is csak azért nem, mert a megszokottnál rövidebb volt a bajnokság regurális szakasza a lockout miatt.
Mindezek hallatán az sem meglepő, hogy 2020-ig érvényes szerződést kötött tavaly decemberben, ráadásul akkor még „csak” 38 éves lesz, ami a kapusoknál egyáltalán nem számít soknak. És persze a kapuvédők között ő keres a legjobban, de erre teljes mértékben rá is szolgál.
Az olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes és inline-vb győztes (!) Lundqvist karrierjéből már csak egyetlen dolog hiányzik. A Stanley Kupa. A pont az i-re. A korona a király fejére. Eddig még csak nagydöntőben sem járt soha a Rangersszel, de az igazat megvallva ez nem rajta múlt. Az első, balul sikerült playoffot – még 2006-ban – leszámítva rendre együttese egyik legjobbja, az utóbbi két idényben ráadásul 93 százalék fölötti védési hatékonysággal dolgozott a ketrec előtt.
Eddig kilenc játékos dresszét vonultatták vissza a Rangersnél. A többi közt a már két említett hálóőrét, Eddie Giacominét és Mark Richterét, na meg olyan kiválóságokét, mint Mark Messier, vagy minden idők legjobb jégkorongozója, Wayne Gretzky. Az már biztos, hogy lesz egy tízedik felfüggesztett mez is a Madison Square Garden mennyezetén. És senkit ne lepjen meg, ha a 30-as szám áll majd rajta.
Stanley Kupa ide, vagy oda.
