1941. december 7-én Japán némiképp a semmiből légicsapást hajtott végre az Egyesült Államok csendes-óceáni flottájának fő támaszpontján, Pearl Harbornál. A történtek sokkolták a magukat addig tökéletes biztonságban érző amerikaiakat, nem sokkal később pedig az Egyesült Államok a szövetségesek oldalán hivatalosan is belépett a II. világháborúba. Már akkor is lehetett olyan hangokat hallani, miszerint az egész támadás megrendezett volt, az események mögött pedig az akkori elnököt, Franklin D. Rooseveltet sejtették, aki így végre kapott egy jó ürügyet arra, hogy háborúba vezesse az országot.
Hatvan évvel később hasonló helyzet alakult ki. 2001. szeptember 11-én terrortámadás rázta meg az Egyesült Államokat. Az Oszama bin Láden vezette al-Káida terroristái négy utasszállító repülőgépet térítettek el, kettőt a New York-i World Trade Center ikertonyaiba vezettek, egy a Pentagon Virginia államban található arlingtoni épületébe csapódott. A negyedik gépet az utasok végül visszafoglalták a terroristáktól, de azt már nem tudták megakadályozni, hogy a gép lezuhanjon. Egyes feltételezések szerint ennek a célpontja a Fehér Ház lett volna, de ez soha nem nyert megerősítést. Az első sokk után nem sokkal – bár a közösségi média még sehol nem volt – pillanatok alatt kaptak szárnyra a különböző összeesküvés-elméletek, melyek szerint a támadást belülről indították, hiába vállalta magára hivatalosan is a merényleteket a terrorszervezet.
A kétkedők gyanúja kezdetben az izraeli titkosszolgálatra, a Moszadra terelődött, de hamar gyanúba kerültek a saját hírszerzésükben dolgozó „sötét alakok” is, akik nem tettek semmit annak érdekében, hogy elkerüljék a tragédiát. A mai napig a legnépszerűbb konteó 9/11-gyel kapcsolatban, hogy a World Trade Center ikertornyainak összeomlását nem az eltérített utasszállítók okozták, amelyeket az öngyilkos merénylő terroristák térítettek el, hanem belülről robbantották fel azokat. Mindezt pedig a regnáló hatalom, George W. Bush republikánus kormánya adta parancsba, hogy következő lépésként megtorló háborút indíthasson a Közel-Keleten.
Hogy ilyen katasztrófák esetén összeesküvés-elméletek is szárnyra kapnak, nem meglepő. Amikor megtörténik az elképzelhetetlen, és a semmiből akkora káosz kerekedik, ahogy történt az 2001 szeptemberében Amerikában, semmi sem tűnik igazán őrültségnek. Ami viszont tényleg meglepő lehet, hogy sok évvel később még mindig ennyien hisznek a teóriákban. Az elmúlt években rendszeresen készültek felmérések a kérdésben, és azt lehet látni, hogy az amerikai lakosság jelentős része még évekkel a történtek után is meg van róla győződve: a Bush-adminisztráció nyakig benne volt 9/11-ben.
Egy 2009-es felmérésben például, amelyben azt kérdezték, „Ön szerint George W. Bush volt az, aki engedélyt adott a szeptember 11-i támadásokra, hogy az Egyesült Államok hadba léphessen a Közel-Keleten?”, a demokrata szavazók negyede határozott igennel, 12 százaléka talánnal válaszolt, de még a republikánusok körében is volt 10 százalék, aki nem vágta rá azonnal a kérdésre, hogy a korábbi elnöknek semmi köze a történtekhez. Három évvel korábban már készítettek egy hasonló felmérést, ott a demokrata válaszadók fele hitte úgy, hogy Bush valamilyen módon felelős a történtekért. A kaliforniai Chapman Egyetem 2016-os tanulmánya pedig arra jutott, hogy az amerikai lakosság fele hisz abban, hogy a mindenkori amerikai kormányok információkat tartanak vissza 9/11-ről.
Az igazság keresése
Ha az ember csak felületesen merül el a témában, akkor is azt látja, hogy megszámlálhatatlanul sok cikk és bejegyzés született több mint két évtized alatt a hogyanokról és a miértekről, és ezeknek csak nagyon kis részét teszik ki azok az anyagok, amelyek nem terjesztik, csupán beszámolnak az összeesküvés elméletekről. Ez a truthism, követői pedig a trutherek, magyarul leginkább az igazság keresőiként lehetne őket definiálni.
Tagjaik között nem csak átlagemberek, hanem politikusok és világszerte ismert celebek is megtalálhatók, akik ismertségüket kihasználva időről időre igyekeznek is teret adni a kételyeiknek. A terrortámadás huszadik évfordulója előtt nem sokkal például a demokraták korábbi kongresszusi képviselője, a Zöld Párt színeiben később elnöki álmokat is dédelgető Cynthia McKinney a Twitteren tett közzé egy komoly felháborodást generáló képet, amellyel jelezte, hogy a merényletet cionisták követték el, helyére került az utolsó puzzle-darab is.
Hasonló botrányba keveredett az Oscar-díjas rendező, Spike Lee is, aki New York Epicentrum 9/11 -> 2021 ½ címmel négyrészes dokumentumfilm-sorozatot készített arról, miként nyögi a keleti part metropolisza 9/11 örökségét. A sorozatot a pozitív megjegyzések mellett rengeteg kritika is érte, mivel az utolsó epizódban Lee a truthista mozgalom képviselőit is megszólaltatta a témában, akik így lehetőséget kaptak arra, hogy a nagyközönség előtt elmélkedjenek a különböző konteókról, például arról, Az epizódban a témában jártas tudósok és szakemberek is megszólaltak, a kritika szerint viszont Lee már ott óriásit hibázott, hogy az epizódban egy szinten kezelte a két felet. A rendező ugyanakkor nem vette magára a kritikát, sőt a New York Timesnak adott későbbi interjújában maga is kétkedésének adott hangot, amikor arról beszélt, hogy a becsapódó repülőgépek nem tudtak volna önmagukban ekkora kárt tenni a tornyokban és a környező épületekben.
A trutherek elméleteinek ez talán a legfontosabb sarokköve: a pusztítás, amelyhez nélkülözhetők a repülők, továbbá a World Trade Center 7, egy kisebb torony, ami az ikertornyok (és négy másik épület mellett) szintén részét képezte az ikonikus manhattani építménynek, és ami szintén megsemmisült a támadás során – dacára annak, hogy abba nem vezettek bele repülőt az elkövetők.
A trutherek egyik hírhedt képviselője, Ronald Bleier két évvel ezelőtt könyvet írt a témában, aminek már a címe is beszédes: No Plane Crashes on 9/11, tehát még azt a tényt is tagadja, hogy a World Trade Center ikertornyaiba valaha repülőgépek csapódtak volna. Bleier és szerzőtársai mindezt azzal indokolják, hogy tapasztalatlan pilóták számára (amilyenek a gépeltérítők is lehettek) lehetetlen vállalkozás lett volna egy sugárhajtású gépet belekormányozni egy felhőkarcolóba.
Az eddigiek logikájából következik, hogy a gépeltérítésekről készült jelentések is mind hamisak. A truthisták szerint a gépeken „állítólag” helyet foglaló ártatlan civileket megtévesztő hívásokra kényszerítették, mintha a gépről telefonálnának, és mivel a történtek után egyikük sem maradt életben, azt is biztosra veszik, hogy ezeket az embereket máshol, egy korábbi időpontban ölték meg, a tetemeiket pedig a helyszínre csempészték.
Azt viszont nem veszi figyelembe a könyv, hogy a helyszíneken, ahol a felvételek tanúsága szerint repülőgépek csapódtak be, kivétel nélkül találtak légijárműből származó törmelékeket.
Persze nem minden truthista vallja a magáénak a fentihez hasonló, a valóságtól teljesen elrugaszkodott teóriákat. A truthisták jelentős része például nem tagadja el a repülőgépek becsapódását és a támadás valódiságát, szentül hiszik viszont, hogy Bush és kormánya mindenről jó előre tudtak, mégsem tettek semmit, hogy megakadályozzák – bár semmilyen bizonyíték nem támasztja alá ezt a verziót. Ők azok, akik szürreális állítások megfogalmazása helyett inkább kérdéseket vetnek fel, újra és újra elhintve ezzel a kételyt az emberekben. Az egyik kulcstémájuk a WTC7, azaz a World Trade Center hetes számú épülete. Ezt a 47 emeletes tornyot nem érte repülőgép-találat, a közeli ikertornyokat ért becsapódások miatt kapott lángra, és néhány órával később szintén összeomlott. Az általános nézet a truthisták körében az, hogy ennek az épületnek ilyen körülmények között nem szabadott volna összeomlania, így ez csak irányított robbantás következtében történhetett, mert pusztán a tűz nem elég ahhoz, hogy ekkora kárt okozzon egy acélvázra épített épületben.
Azonban a Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet 2008-ban cáfolta ezt a teóriát, és azzal magyarázta az esetet, hogy az ikertornyokból származó törmelék is eleve komoly károkat okozott az épületben, az ezt követő órákig tomboló tűz pedig valóban elgyengítette a szerkezet legfontosabb acélgerendáit. Ez azonban keveseket győzött meg. Az egyik legismertebb truthista csoportosulás, a javarészt szakmabeliekből álló Építészek és Mérnökök 9/11-es Igazságáért az említett vizsgálatot teljesen tudománytalannak minősítette. Daniel Ganser svájci újságíró is hasonlóan gondolkodik, ő egy 2017-ben publikált könyvben azt ajánlja olvasóinak, hogy teljes egészében ennek az épületnek az összeomlására koncentráljanak, ezt helyezzék a fókuszba, amikor 9/11-et próbálják megérteni. Arról viszont sem ő, sem a követői nem beszélnek, hogy miként lehetett volna teljes titokban aláaknázni az épületet a lebukás veszélye nélkül, és hogy tudtak volna elhallgattatni mindenkit, aki feltételezhetően részt vett a szabotázsban.
Közben pedig a hivatalos vizsgálati anyagok mellett ott szerepelnek azok a tények, hogy a terrortámadásban résztvevő mind a 19 terroristát azonosították már, miközben az al-Kaidát vezető Oszama bin Laden és a szervezésért felelős Khalid Sheikh Mohammed szinte azonnal magukra vállalták a támadást.
Bohózat
Khalid Sheikh Mohammednek ugyan kulcsszerepe volt a terrortámadás megálmodásában, ő maga közvetlenül nem vett részt benne. 2003-ban a pakisztáni titkosszolgálat emberei a CIA-val közös akció keretében fogták el a pakisztáni Ravalpindiben. Nem sokkal ezután a hírhedt guantánamói fogolytáborba szállították, 2016-ban itt tartották a tárgyalás előtti meghallgatását. Ezen részt vett Matt Campbell is. A férfi a testvérét veszítette el 2001. szeptember 11-én, 2018-ban a BBC-nek adott rövid nyilatkozatában azt mondta, azért utazott el Kubába, mert korábban sosem volt lehetősége ennyire közel kerülni a testvére feltételezett gyilkosához.
Matt azonban később bohózatként írta le a meghallgatást, amihez az is hozzájárulhatott, hogy addigra már szinte semmilyen hitelt nem adott a 9/11-hez kapcsolódó hivatalos magyarázatoknak. Nem kötelezte el magát egyetlen népszerű konteó mellett sem, amellett viszont szilárdan kitart, hogy valami nem volt rendben a WTC7 körül, hiszi, hogy az épületet felrobbantották.
Szakértők szerint Matt esete nem egyedi, mert amikor valakit nagy veszteség ér, hajlamos lehet arra, hogy megszállottan kutassa a válaszokat, és amikor ott hevernek az orra előtt, gyakran nem fogadja el azokat.
Az összeesküvés-elméletek gyakran úgy születnek, hogy olyan magyarázatra van szükség, amely arányos az esemény súlyával
– olvasható a BBC cikkében Karen Douglas, a Kenti Egyetem szociálpszichológusának véleménye az üggyel kapcsolatban.
Ami viszont igazán nehézzé teszi a helyzetet, hogy ezek az emberek nagyon nehezen tudnak tovább lépni. 9/11 az egész világot sokkolta, ennek megfelelően minden évben világot megrengető dologként, életünk egyik mérföldköveként gondolunk vissza rá. Ebben a helyzetben pedig sokaknak nem marad más, mint a dühbe, a fájdalomba és a kétségekbe temetkezés. És a további válaszok kutatása.
