Súlyos következményei voltak a járványt övező társadalmi változásoknak és járványügyi intézkedéseknek a leginkább veszélyeztetett korcsoportban – ez derül ki egy kutatásból, amely arra világít rá, hogy amíg fizikálisan kevésbé, mentálisan annál inkább érintette az idősebb korosztályt a magyarországi koronavírus-járvány legerősebbnek számító, harmadik hulláma. A vizsgált 60 év feletti korosztály jelentős részénél fokozódott a magányosság érzése, még akkor is, ha jelentősen többet használták az internetet kapcsolattartásra.
Az Orvosi Hetilapban július végén egy olyan kutatás jelent meg, amely kifejezetten a 60 év felettiek életmódjára, mentális és fizikális egészségére fókuszált. A Semmelweis Egyetem, valamint az Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet szakemberei arra voltak kíváncsiak, hogy a 2021 februárjában kezdődő harmadik járványhullámot hogyan élte meg ez a korosztály. A kutatók alapvetően három szempontból vizsgálták a 60 év felettieket:
- A pandémia és a korlátozások milyen módon befolyásolták a résztvevők életmódját?
- Hogyan befolyásolták a krónikus betegek ellátását?
- A pandémia milyen módon hatott az általános fizikai és mentális egészségre, pszichés állapotra, életminőségre?
A korosztály kiválasztása nem véletlen, hiszen a Covid-19 vírus leginkább a krónikus betegségekkel küzdő idősebb korosztályra jelentett veszélyt. Az időpont kiválasztása sem véletlen: a koronavírussal összefüggésbe hozható napi halálesetek száma a 2021. január második felétől tapasztalható száz alatti értékről fokozatosan emelkedett, március végén többször is meghaladta a napi 300-at. A koronavírussal kapcsolatba hozható magyarországi összes haláleset száma a harmadik hullám alatt 10 ezerről 30 ezerre nőtt, a Covid-19-et okozó vírussal megfertőződöttek száma is ezen időszak alatt duplázódott meg. A drámaian növekvő esetszámok miatt újabb radikális szigorításokat vezettek be Magyarországon: az óvodák és általános iskolák bezárása mellett a nem létfontosságúnak tekintett szolgáltatások szüneteltek, a közterületeken pedig kötelező maszkhasználatot írtak elő. Az egészségügy is főként a koronavírussal kapcsolatos és a nem halasztható esetek ellátására fókuszált – emlékeztetnek a kutatók.
Rossz alvás és magány
A felmérésben részt vevő 431 ember körében mindössze 6 százalék volt a Covid-fertőzöttek aránya, mégis az figyelhető meg, hogy a vírus jelentős hatást gyakorolt az életükre. A legmarkánsabb változások az életmódjukban figyelhetők meg:
- a válaszadók közel felénél (47 százalékánál) romlott a szubjektív alvásminőség,
- hasonló arányban (46 százaléknyian) számoltak be arról, hogy fokozódott a magányosság érzete,
- a válaszadók közel felének csökkent a fizikai aktivitása, és a jövőjét reménytelenebbnek érezte,
- a memóriáját a válaszadók 25 százaléka érezte rosszabbnak a korábbihoz képest,
- mindezt tetézte az, hogy 80 százalékuknál csökkent a barátokkal és rokonokkal történő kapcsolattartás, miközben 71 százalékuknál emelkedett a digitális szolgáltatások használata.
Az esetek közel negyedében maradt el az orvosi vizit
A kutatásban résztvevő 60 év felettiek 86 százalékának legalább egy krónikus betegsége van. Azon megkérdezettek, akik krónikus betegek – közülük több mint 70 százalék magasvérnyomás-betegségben szenved –, bevallásuk szerint gondozott betegségeikkel kapcsolatosan csupán az esetek 15 százalékában igényeltek orvos-beteg találkozást.
A megkérdezettek többségének egészségi állapota a pandémia alatt nem változott; a válaszadók mindössze ötöde ítélte rosszabbnak saját állapotát a járvány előttihez viszonyítva. Az életminőség romlása azonban jelentősnek mondható, hiszen a válaszadók 45 százaléka rosszabbnak ítélte jelenlegi életminőségét a pandémia kitörése előtti időszakhoz viszonyítva.
A kutatók összegzésként felhívják a figyelmet arra, hogy a krónikus betegek ellátásával kapcsolatos változások jelentősek voltak. Egyrészt a megvalósuló vizitek közel harmada nem hagyományos módon történt, hanem online. Miközben ez segítheti az egészségügy tehermentesítését és új betegutakat nyithat meg, megjegyzik: figyelemmel kell kísérni azokat a faktorokat is, melyek társadalmi egyenlőtlenségek alapját teremthetik meg.
Egyre több kutatás jelenik meg arról, milyen hatással volt a társadalomra a 2019-ben hazánkba is begyűrűzött koronavírus-járvány. Kevesebb daganatos beteg jutott megfelelő ellátáshoz, az egészségügyben dolgozók jelentős része kiégéstől szenved, ugyanakkor a digitalizáció csökkentette az ellátás leterheltségét.
