A Michigani Egyetem bejelentette, hogy feltételezett Galileo-kézirata nem eredeti, hanem 20. századi hamisítvány – írja a Space.com.
A könyvtár közleménye szerint a papírdarab a Michigani Egyetem könyvtári gyűjteményének ékköve volt. Egy történészprofesszor azonban megállapította, hogy a kézirat hamisítvány: az újságban található vízjeleket a 18. században használták, több mint száz évvel a híres csillagász halála után.
„Eléggé borzasztó volt, amikor először megtudtuk, hogy a mi Galileónk valójában nem is Galileo” – mondta Donna L. Hayward, a könyvtár ideiglenes dékánja.
A kézirat 1938 óta van az egyetemen, amikor Tracy McGregor, egy detroiti üzletember megbízottjai a létesítménynek adományozták. McGregor 1934-ben egy másik gyűjtő aukcióján szerezte meg a dokumentumot. Az 1934-es aukciós katalógus azt állította, hogy Pietro Maffi bíboros (1858-1931) ), Pisa érseke végezte a hitelesítést, a Michigani Egyetem Könyvtárában található többi Galileo-levéllel összehasonlítva.
A kézirat teteje annak a levélnek a vázlata, amelyet Galilei írt a velencei dózsának 1609-ben egy új távcsővel kapcsolatban. A híres csillagász valóban megírta ennek a levélnek egy másik változatát – a végső dokumentum a velencei Állami Levéltárban található. A levél alsó fele a Jupiter holdjairól készült jegyzetkészlet, amely szintén Galilei valós jegyzetein alapul. A jegyzetek végleges vázlata szintén megtalálható Olaszországban, a Firenzei Nemzeti Központi Könyvtárban.
A week ago, I received a tip that a manuscript by #Galileo related to his famous discovery of the moons of Jupiter was in fact a clever 20th-century #forgery. Here’s my story for The New York Times. @NYTimes @UMichLibrary https://t.co/lZbmTHqB2G
— Michael Blanding (@michaelblanding) August 17, 2022
Amikor Nick Wilding, a Georgia Állami Egyetem történésze meglátta a dokumentum képét, gyanította, hogy valami nincs rendben. A tinta, a kézírás és néhány szóválasztás furcsának tűnt egy 17. századi dokumentumhoz képest. Wilding 2022 májusában e-mailt küldött a Michigani Egyetem könyvtári kurátorának, Pablo Alvareznek aggályaival, és a Michigani Egyetem belső vizsgálatot indított. Három hónappal később az egyetem bejelentette, hogy Wildingnak igaza volt. A dokumentumot nem Galileo írta, hanem valószínűleg Tobia Nicotra, egy termékeny olasz hamisító, aki az 1920-as és 1930-as években volt aktív.
A dokumentumot a vízjel árulta el. A Michigan Egyetem Könyvtára szerint a régi papírok gyakran tartalmaznak vízjeleket, amelyek azonosítják a papír gyártóját és a gyártás helyét. A Galileo-papíron lévő vízjelen az „AS”, a papírgyártó kezdőbetűi és a „BMO”, az olaszországi Bergamo rövidítése olvasható. A legkorábbi ismert BMO monogramos iratok 1770-ből származnak, vagyis a dokumentum nem lehet ennél régebbi.
