Nem volt jó estéje azoknak a magyar üzletembereknek vasárnap, akik Orbán Viktor európai szövetségeseit finanszírozzák. A francia elnökválasztáson elbukott a szélsőjobboldali Marine Le Pen, aki korábban 10,6 millió eurós hitelt kapott az MKB Banktól, így Emmanuel Macron hivatalban lévő államfő második ciklusát kezdheti meg. Szlovéniában pedig egy zöldpolitikus, Robert Golob (kiemelt képünkön), illetve az általa vezetett balliberális Szabadság Mozgalom (GS) győzött a parlamenti választáson. Golobék fő riválisát, az eddigi vezető kormánypártot, az SDS-t szintén részben magyarok finanszírozták médiabefektetéseikkel.
Szlovéniában nem egyszerűen egy magyar ügyvédek és vállalkozók által sokmillió euróval pénzelt politikai erő kapott ki, hanem
Nem véletlenül mondta vasárnap este, a választási eredmények láttán Luka Mesec, a szélsőbaloldali Levica párt vezetője, hogy a „magyar kísérlet véget ért” Szlovéniában, és hazájában marad a szabad és demokratikus társadalom. Hasonló, és leegyszerűsített üzenetet fogalmazott meg az ellenzéki Vecer.com lap kommentárja az első eredmények láttán, már a címében:
Bye, bye, Orbánland!
Egy politikai elemző, Miha Kovac ugyanerről beszélt vasárnap a Guardiannak: Szlovéniában leszavazták a „magyar utat”, azt az illiberális demokráciát, amelyben a kormány át akarja venni a televízió és az igazságszolgáltatás fölötti kontrollt.
Visszatérve a Levicára, Mesecék már korábban is élesen támadták a magyar befektetéseket, a magyar cégek térnyerését délnyugati szomszédunkban, de a Jansa-kormány fennállása idején (2020-2022) a politikában, az igazságszolgáltatásban és a médiában zajló jobboldali térfoglalást is ellenezték. A Levica egyébként nincs könnyű helyzetben a vasárnapi választás után: megfeleződött a szavazataik és a mandátumaik száma is az előző, a 2018-as voksoláshoz képest. Ráadásul a párt néhány tizedszázalékkal lépte csak át a parlamenti bejutás küszöbét. Mesec és a pártvezetés ezért hétfőn beadják a lemondásukat, és az illetékes testületekre bízzák, hogy kapnak-e újabb megbízást.
A Levica öttagúra fogyatkozó képviselőcsoportjára egyébként nem biztos, hogy szüksége lesz a kormányalakításra várhatóan felkérést kapó Robert Golobnak. A győztes Szabadság Mozgalom vezére vasárnap este úgy nyilatkozott, hogy a lehető leggyorsabban meg akarja szervezni az új kabinetet. A koronavírus-válság utóhatásaitól kezdve az infláción át az energiaproblémákig számos kérdés vár ugyanis megoldásra, és Golob nem akarja húzni az időt. A gyors kormányalakításra márpedig most nagyon jó esélye van: a szokásokkal ellentétben mindössze
Jansa pártja, az SDS 27 mandátumot szerzett, ami több, mint a legutóbb, de eddigi szövetségesei közül csak kereszténydemokrata Új Szlovénia (NSi) került be a parlamentbe nyolc képviselővel.
Így a vezetési válságot átélő szélsőbal tisztújítására nem biztos, hogy várnia kell a miniszterelnökségre pályázó Golobnak. A többséghez ugyanis öt képviselőre lenne szüksége még, de ezt meg tudják neki adni a Levicánál mérsékeltebb baloldaliak, a szociáldemokraták (SD) is. A GS-SD-koalíció így immár szinte biztosra vehető, de a Levica részvétele sem elképzelhetetlen.
Az utóbbi időben egy kicsit középre zárkózó Levica is részese volt ugyanis annak az „alkotmányos ellenzéknek”, amely a Szabadság Mozgalom színre lépéséig, 2022 elejéig a Jansa-kormány fő ellenfele volt. A GS vezére vasárnap kifejtette, hogy ennek a szövetségnek a programjával egyetért, és sajnálja, hogy nem mindegyik tagja jutott be a parlamentbe – csak az SD-nek és a Levicának sikerült ez. A két liberális kispárt, az LMS és az SAB ugyanis kizuhant a parlamentből. Az utóbbinak, Alenka Bratusek volt miniszterelnök pártjának egyébként 2014-ben Golob volt az alelnöke.
Ebben óriási szerepe volt azoknak a civil mozgalmaknak, amelyek jelentőségét felismerte a zöldpolitikus-üzletember. Elsősorban a demokráciáért és a Jansa-féle illiberalizmus ellen fellépő aktivistákat tudta integrálni mozgalmába Golob. A pártvezető azt is hangsúlyozta: elérték a fő céljukat, és visszavezetik Szlovéniát a „szabadsághoz”.
Szlovéniában a jelek szerint a demokratikus értékek egészen más jelentőséggel bírnak, mint Magyarországon. Amikor például a voksolás előtt pár héttel a ljubljanai köztévében szüneteltetni akartak néhány kormánykritikus, az SDS-szel és Jansával szemben bírálatokat megfogalmazó műsort, 40 ezer aláírás gyűlt össze körülbelül két hét alatt. Ez a szlovén lakosság két százaléka.
A Jansa-kormány ellen évek óta folyamatosan voltak utcai tüntetések is, ezek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, ugyanis e demonstrációk a szigorú Covid-ellenes intézkedések közepette zajlottak. Az ellenük fellépő rendőrség pedig egyre népszerűtlenebbé tette az SDS-es irányítású kormányt, és különösen annak belügyminiszterét, a korábban az SDS pártmédiáját felügyelő Ales Hojst. Hojs éppen akkor irányította az SDS pártmédiáját, amikor oda magyar pénzek érkeztek.
De említhetjük azt is, hogy amikor a Jansa-kormány csökkentette az állami hírügynökség – Szlovénia legfőbb hírforrása – költségvetési támogatását, az ottani újságírók, az STA munkatársai vállalták az anyagi nehézségeket, és kitartottak az illiberális médiapolitikával szemben. Ugyanez történt az igazságszolgáltatásban is, ahol az orbáni politikát próbálta átültetni a helyi viszonyokra az SDS.
A szlovénnél sokkal jobban kiépített magyar illiberalizmus módszereit kapkodva átvéve Jansáék Ljubljanában azonban csak azt érték el, hogy most
Egy korábbi profi bokszvilágbajnok, Dejan Zavec mellett, akit Jansa korábban azért nem mert úgy sértegetni, mint azt az újságírónőt, aki örömlányokhoz hasonlított.
Nem vált be Jansáék médiájának és a magyar TV2 által felvásárolt szlovéniai Planet TV-nek a Golob ellen indított lejárató kampánya sem, amely a Fidesz módszereit – gyurcsányozás, anonymusozás – vette át.
Sajátos módon az SDS-kampány kudarcában szerepet játszhatott az is, ami első pillantásra úgy tűnt, Jansáék kezére játszik. A választási kampány finisében Golob ugyanis koronavírusos lett, ám ez talán az utolsó pillanatokban inkább a hasznára lett: őt nem tudták így lépten-nyomon az SDS médiaharcosai megállítani, követni, állandóan kérdésekkel ostromolni, ahogyan azt például Márki-Zay Péterrel tette a Fidesz-média az utolsó hetekben itthon. Pedig Golob ugyanúgy belezavarodott néhány pénzügyi tranzakció magyarázatába, mint néhány ellenzéki politikus az itthoni Anonymus-lejáratókampány idején.
Az, hogy a magyar Habony-médiához kötődő üzletemberek befektetései és a feltehetően a pénzükkel együtt érkező „kampánystratégai segítség” nem járt sikerrel Szlovéniában, több okkal is magyarázható. Az biztos, hogy a polgárosodás, a civil szerveződések sokkal erősebbek, előrehaladottabbak Szlovéniában a magyar megfelelőiknél. A szlovénok vagyona többszöröse a magyarokénak gazdasági statisztikák szerint, tehát nem annyira kiszolgáltatottak a piac hektikus alakulásának vagy az állami befolyásgyakorlásnak. A munkások körében pedig a jugoszláv önigazgatási hagyomány (ami jórészt propaganda volt, de hatást gyakorolt az emberek gondolkodására) a baloldali pártokat bent tartja a parlamentben, mert ezek többé-kevésbé képviseltek munkásérdekeket, támogattak szakszervezeti mozgalmakat, munkavállalói kollektívákat az elmúlt években.
A Szabadság Mozgalom csak idén januárban vette fel ezt a nevet, és Golob is ekkor került a párt élére, azaz három hónap alatt, szinte a semmiből szerzett relatív többséget a választás győztese. Ez nem ritka a szlovén politikában: Bratusek – Golob egykori „főnöknője” az SAB-ban –, a politikából kihullott Miro Cerar és Marjan Sarec (az utóbbi pártja, az LMS most hullott ki a parlamentből) hasonlóan üstökösszerű pályafutást mondhatott magáénak: gyorsan hatalomra kerültek, igaz, gyorsan el is vesztették azt.
Golob is tudja ezt: éppen ezért győzelmi beszédében azt mondta, meg akarja haladni az eddigi pártpolitikát, be akarja vonni a civileket és azokat a mozgalmakat, aktivistákat a politikai döntéshozatalba, amelyek és akik támogatták őt eddig is. Külön említette a parlamenten kívül maradt zöldpártokat mint amelyeknek szerinte vannak megfelelő szakembereik, hogy kormányzati posztokra kerüljenek.
A GS ugyanis csak az egyik volt a környezetvédő alakulatok közül, amíg meg nem érkezett Golob, és januárban nem alakította át a tömörülést egy demokratizálódást, nyugalmat, konszolidációt, békét ígérő párttá. A konszolidációra nemcsak az infláció, a koronavírus-válság és az Ukrajna ellen indított orosz háború miatt van szükség, hanem Szlovénia belső demokratizálása miatt is. Golob ugyanis átvette az alkotmányos berendezkedés védelmét ígérő programpontokat az eddigi parlamenti ellenzéktől. A GS a Jansa-kormányzat általuk antidemokratikusnak tartott, a média és az igazságszoltatás pártatlanságát fenyegető intézkedéseinek megszüntetését ígéri.
A jobboldalon a Jansa-féle illiberális SDS ugyan megőrizte a helyét, de a szövetségesei gyengültek. Kihullott a parlamentből vagy szétesett, irányt váltott és többszörösen elárulta magát és választóit, illetve más sikertelen tömörülésekbe olvadt be a nyugdíjaspárt (DeSUS) és az SMC nevű párt is. Ez utóbbival együtt hullott ki a szlovén politika egyik legfőbb köpönyegforgatója, a számos botrányba belekeveredett Zdravko Pocivalsek is, aki a Jansa-kabinetben 2020 óta gazdasági miniszteri pozíciót töltött be. Relatív sikert ért el ugyanakkor a második számú jobboldali párt, a Matej Tonin vezette kereszténydemokrata irányultságú NSi: nyolc mandátumot szerzett, és azt ígéri, konstruktív ellenzéke lesz a Szabadság Mozgalomnak.
Kevésbé számíthat konstruktív ellenzéki szerepre Jansáék részéről a GS. Golob lejáratásával az SDS a választási veresége után sem állt le: vasárnap délutántól
Amikor este erről Jansát megkérdezték, elnagyoló, mismásoló választ adott, de utalt arra, hogy pár hete Kijevbe utazott szolidaritását kifejezve Volodimir Zelenszkij elnök mellett.
Mindez mutatja, a politikai hangulat továbbra is feszült marad Szlovéniában, Jansa és propagandistái folytatják a hideg polgárháborút, amit a magyaroktól tanultak el. Hogy ellenzékben ezzel mire mennek, azt hamarosan meglátjuk, amikor a komolyabb tapasztalatok nélkül kabinetet alakító Szabadság Mozgalom megkezdi a kormányzást.
