A Fókusz szólaltatta meg Ambrus Attilát, a Viszkist, aki elmesélte, foglalkoztatja az elmúlás abban az értelemben, hogy már tudja, mi lesz például a hamvaival, ha meghalt. Ahogy mesélte, telkük mellett van egy szikla, amely magasan van, a feleségének majd onnan kell a hamvait szétszórni.
Arról is beszélt, kerámiás munkássága olykor eléggé megterhelő számára, így megesik, hogy alkotói válságkor a pohár után nyúl – de próbál mértéktartó maradni.
Amennyit piálok, annyit igyekszek sportolni is.
A gyerekvállalásról így beszélt:
Minden hülye tud gyereket csinálni, de azt föl is kell nevelni. Ráadásul a múltam is zavart, hogy előbb-utóbb majd el kell mondanom hogy ki voltam, mi voltam. Ötven felett gyereket nevelni… hát, nem vagyok rocksztár. Ha az lennék, könnyebb lenne megoldani, mert lenne miből. Én nem szeretek hitelből vásárolni, ha bármit veszek, azt készpénzre veszem. Nem hiszek abban, hogy bemegyek a bankba… de nem is adnának! Maradjunk annyiban, ha én bemennék bármelyik bankba és azt mondanám, jó napot kívánok, jöttem néhány millióért, úgy elzavarnának, hogy attól koldulnék. Eleve nem is megyek be. Kétszer voltam bankba, mindkétszer rosszul sült el a dolog: egyszer le is fagyott a rendszer, másik alkalommal a gépet nem tudták bekapcsolni. Piszok rossz az aurám
– fogalmazott Ambrus.
