Tudomány

Így kínozza a tavasz a növényeket

Komka Péter / MTI
Komka Péter / MTI
A tavaszi fagyok nagyon komoly károkat tudnak okozni a növényeknek, sokszor egész évben nem sikerül kiheverniük. Hosszabb távon ennél is nagyobb baj lehet abból, ha télen túl gyenge az úgynevezett hideghatás: nagy szükségük van ugyanis a hideg és meleg periódus markáns váltakozására.

Minden szempontból elkezdődött az idei tavasz, robbanásszerű növekedésnek indultak a növények, az akár 20 fok feletti maximumok és a ragyogó napsütés mellett mindannyian magunk mögött hagytuk a telet. Nehéz ilyenkor arra gondolni, hogy alig egy hete még -10 fok alatti hajnali fagyok jártak, a mostani meleg pedig teljesen abnormális március végén, bő öt fokkal van az átlag felett.

Ismét szélsőséges hullámvasúton közlekedik az időjárás, és bármilyen kellemes most az idő, egyben biztosak lehetünk: lesznek még fagyok júniusig. A klímaváltozással ugyan enyhébbek a telek, de minden kiszámíthatatlanabbá válik, maradnak a késő tavaszi fagyok is – példa erre a tavalyi év is, itt írtunk róla bővebben.

A növények számára élet-halál kérdése az alkalmazkodás, ám ez a szélsőséges körülmények között, aszállyal sújtva igencsak nehéznek tűnik. Főleg úgy, hogy a negatív tényezők egymást erősítik.

Dr. Kröel-Dulay György ökológussal, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársával beszélgettünk.

Kell a hideghatás

A hazai klímán a növények közismert módon inaktív állapotba kerülnek télire, egyetlen céljuk minél kevesebb kár elszenvedésével átvészelni a fagyos évszakot. Ősszel a látványos lombhullatással párhuzamosan a szervezetükben is fontos változások indulnak, többek között sokuk bizonyos fagyálló kémiai vegyületeket termel. A tavaszi melegben aztán ezek a folyamatok leállnak, a „télálló anyagok” lebomlanak, elindulnak az új hajtások.

Kisebb-nagyobb átmeneti kilengéseket az időjárásban a növények jól tolerálnak, hozzászoktak, a mérsékelt övi növények kitűnően alkalmazkodtak is a hideg és meleg periódus markáns váltakozásához. És ez az, ami a klímaváltozással felborulhat.

A mérsékelt övi klímához alkalmazkodott fajok számára ugyanis a tavaszi rügyfakadáshoz szükség van az úgynevezett hideghatásra

– mondja a 24.hu-nak Kröel-Dulay György.

A tudósok még nem látják át e folyamat minden részletét, de a lényeg: adott növény csak akkor kezd hajtani a meleg hatására, ha előtte megfelelő ideig ki volt téve a szükséges alacsony hőmérsékletnek. Zseniális „trükk” ez arra, hogy mondjuk egy januári melegebb periódus ne téveszthesse meg a növényt.

Komka Péter / MTI Elfagyott levelek egy diófán Karancsalján 2016. április 29-én.

Összezavarodnak

Vegyük példának az aranyesőt, biztosan sok vázában virítanak most is a sárga virágai. Ha ilyenkor bevisszük a meleg lakásba, azonnal hajtani kezd, míg ha januárban tesszük ugyanezt, a mechanizmus nem indul be, mert a növény még nem kapta meg a megfelelő mennyiségű hideghatást. Egyes növények a nappalok hosszának növekedését is érzékelik a túl korai ébredés elkerülése érdekében: ha mondjuk egy bükkfát szubtrópusi környezetbe viszünk, március előtt ott sem kezd el hajtani, pedig a hőmérséklet már lehetővé tenné – ezt nevezzük fotoperiodizmusnak.

Amennyiben tehát enyhébbek a telek, kevesebb a fagyos periódus, elmaradhat a hideghatás, a növények pedig „összezavarodhatnak”.

A Tibeti-fennsík növényei jelentős hideghatásnak vannak kitéve telente, ugyanakkor az utóbbi évtizedekben rohamosan melegszik a terület klímája. Itt figyelték meg, hogy a felmelegedéssel egyre enyhébb teleket követően először korábban zöldült a táj, majd a folyamat megfordult, és a tavaszi zöldülés egyre későbbre tolódott, hiába melegedett tovább a klíma. A gyanú szerint a téli átlaghőmérséklet emelkedésével egy idő után egyszerűen már nem halmozódott fel olyan hideghatás, ami lehetővé tette volna, hogy a növényzet reagáljon a melegedő tavaszokra.

Egy friss tanulmány szerint Európában nagyjából 4 Celsius-fokos melegedésig az enyhébb telek a növényzet korábbi aktivizálódását eredményezik, míg az ennél is melegebbek már későbbit. A hideghatás elmaradása természetesen nem akadályozza meg a végtelenségig, hogy a növények kihajtsanak, az ökológus megfogalmazásában „van az a meleg, amikor a növekedés mindenképp beindul”. Fontos megemlíteni, hogy a hideghatás szerepét, illetve ennek változását a globális felmelegedés hatására, még nem látjuk kristálytisztán. De ez is egy olyan dolog a klímaváltozásban, amikor nem feltétlenül lineárisak a válaszok, azaz nem olyan egyszerű a dolog, hogy ha melegebb van, akkor automatikusan hamarabb indul a növényzet.

Amelyik kibírja, az is sérül

A klímaváltozás másik fontos következménye hazánkban is a hektikus időjárás, kezdjük a késő tavaszi fagyokkal. Enyhe mínuszokat a fajok többsége elvisel. Ezek ugyan soha nem jöhetnek „jókor”, de minél később érkeznek, annál nagyobb kárt okoznak: a fejlettebb növényegyedeknek energiaigényesebb az újrakezdés. Ráadásul minél korábbi a kikelet, annál pusztítóbb lehet egy késő tavaszi fagy.

Az általános mintázat alapján a növények érzékenysége attól függ, milyen éghajlatról származnak, az őshonos fajok jobban „bírják”, mint a melegebb tájakról származó növények. De persze az extrém tavaszi fagyokat az előbbi csoport is csúnyán megsínyli.

Néhány éve az Alpokban kemény tavaszi fagy sújtotta a bükkállományt, a fák túlélték, de hajtásaik lefagytak. A regenerálódás olyan energiát igényelt, hogy az évgyűrűk későbbi vizsgálatából kiderült: növekedésük 90 százalékkal esett vissza abban az évben. Hasonlót figyeltek meg ugyancsak őshonos pázsitfüveknél, amikor egy pár órás késő tavaszi fagy 20 százalékkal csökkentette a gyep éves produkcióját.

Az újrakezdés tehát nagyon költséges, de őshonos fajoknál egy-két alkalom még belefér

– emeli ki Kröel-Dulay György.

Ám hiába hajtanak ki a növények a fagyok után, ezeken a hajtásokon virágokat és így termést már nem, vagy csak sokkal kisebb mennyiségben hoznak abban az évben. Márpedig a gyűmölcsfákat ezért tartjuk. Az egyik leginkább fagyérzékeny gyümölcsünk  a sárgabarack, erős túlzással ugyan, de lassan az lesz rendhagyó év, ha megmarad a termés – pedig a még a miénknél is keményebb teleket produkáló Közép-Ázsiából származik. Bírja ugyan a mínuszokat, ám csak akkor, amikor azoknak megvan az ideje: őshazájában ha egyszer megérkezett a tavasz, utána már nincs visszaút, az idő gyorsan nyárba fordul, nem pedig vissza-visszalépeget.

Varga György / MTI Barackfákat melegítenek tüzekkel a fagy ellen védekezve egy Balatonvilágos közelében fekvő gyümölcsösben 2020. március 31-én.

Egyre durvább az aszály

Végezetül a szárazság, amit jelenleg is egyre komolyabban érzékelünk, az elmúlt 90 napban például az ilyenkor várható csapadéknak csak az ötöde hullott az ország nagy részén. A legjobban most az őszi gabonának fáj az aszály, és ahogy a felmelegedéssel megnő a párolgás, csapadékutánpótlás híján pedig 5-10 centiméteres gyökérzete hamar víz nélkül marad. A szakember szerint ugyanakkor a természetes növényzet számára egyelőre még nincs nagy tragédia.

Az őszi esők „maradéka” a gyepek, erdők számára most még elég, ám plusz 20 fokon már erőteljes a talaj vízvesztesége, és maguk a növények is sok vizet szívnak fel. Nincs még baj, de kell a csapadék, minden a folytatáson múlik.

Hosszabb távon még nehezebb jósolni. Az előrejelzések szerint Észak- és Nyugat-Európa klímája csapadékosabbá válik, míg a kontinens déli része szárazodik. Magyarország a két régió határán van, ezért az előrejelzésekben sok a bizonytalanság. A klímamodellek alapján legnagyobb eséllyel az várható, hogy miközben a csapadék éves mennyisége nem változik jelentősen, nagyobb része a téli félévben fog lehullani, a nyarak pedig szárazodhatnak.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik