A probléma megválaszolására be kell néznünk a Koszovóra aggatott, „Balkán áldozata” álarc mögé, melyet a Koszovóról és Szerbiáról kialakult sztereotípiák hoztak létre – írja a lap. Bár Szerbia valóban sokat tett annak érdekében, hogy kiérdemelje a róla nemzetközi szinten kialakított, meglehetősen negatív véleményt, arról ritkán esik szó, hogy Koszovóban hányan váltak az UCK (Koszovói Felszabadítási Hadsereg) áldozataivá.
A nemzetközi részvételnek köszönhetően a mindeddig utolsó balkáni háború befejeztével Szerbia déli tartománya elszakadt, és létrejött egy európai állam saját alkotmányával, zászlajával, himnuszával. Koszovóban, melyet 62 ország ismert el, négy évenként választásokat tartanak, és első látásra demokrácia uralkodik.
Az ország igazi helyzetét azonban jól szemlélteti, hogy jelenlegi miniszterelnöke, Hashim Thaci, az UCK egykori alapítója és vezetője volt, vagy a kilencvenes években véres merényleteket végrehajtó szervezetről Pristinában utcát is neveztek el – emlékeztet a delmagyar.hu. Az UCK bár letette a fegyvereket, de számos olyan esetről számoltak be, melyek azt bizonyítják, hogy a támadások folytatódnak, továbbra is átlőnek a Szerb határon, és több alkalommal fegyverek lefoglalására került sor.
Emellett komoly problémák nehezítik azt, hogy az ország elinduljon a fejlődés útján. Az ENSZ 2008-as, a Bűnözés és annak hatásai a Balkánon című jelentésében kiemeli, hogy a koszovói politikai szereplőkkel kapcsolatban álló alvilág üzletei a koszovói gazdasági teljesítmény 15-20 százalékát teszik ki, illetve a jelentés részét képező felmérés válaszadói szerint a legnagyobb problémát a korrupció, a munkanélküliség, illetve a szegénység jelentik.
Az emberkereskedelem mellett a kábítószer-kereskedelem is virágzik, amit jól példáz az, hogy a múltban az UCK-t is ilyen ügyletekből származó pénzekből fegyverezték fel. A politika és a bűnözés összefonódása a politikusok pénzmosási és fegyvercsempészeti ügyeiben érhető tetten – írja a lap.
Ezen problémák tükrében nem csoda, hogy a gazdaság stagnál, az átlagfizetés 200 euró körül mozog, és a munkanélküliség a keresőképes lakosság felét érinti.
