Egy tavaly májusi kerékpárbaleset akár Sverre Lunde Pedersen életébe is kerülhetett volna. A traumás máj- és nyaksérülés miatt két hónapig kórházban ápolták, még egyéves kisfiát, fiát, Sveint sem tudta az ölében tartani. A 29 éves versenyző kedden olimpiai bajnok lett gyorskorcsolyában.
Az MTI szűk híre arról szólt, hogy a gyorskorcsolyázók csapatversenyében Norvégia megvédte a címét. Noha az elődöntőben az oroszok 3:36.62 perces olimpiai csúccsal legyőzték a két hónapja világcsúcsot elért amerikai hármast. Ám ez valószínűleg túl sokat kivett belőlük, ugyanis a fináléban négy másodperccel elmaradtak ettől az időeredménytől, így a norvégok viszonylag könnyedén védték meg a címüket.
Hallgeir Engebraaten és Peder Kongshaur mellett Sverre Lunde Pedersen alkotta a győztes triót, utóbbi számára a csodával egyenértékű a siker. A 29 éves sportember alig több mint kilenc hónapja, egy kerékpárbaleset után még az ullevaali kórházban feküdt súlyos sérülésekkel.
Őrült érzés itt állni egy aranyéremmel egy ilyen hosszú út után
– nyilatkozta a norvég TV2-nek.
Tavaly május 13-án borzasztó balszerencsésen alakultak a dolgok. Pedersen egy Dölemo nevű faluban kerékpározott, amikor 40 kilométer/órás sebességgel elvesztette az uralmát. Egy dombról lefelé nagyot bukott és az árokban kötött ki. Először az Arendal Kórházba szállították, de belső vérzése miatt továbbvitték az Ullevaal Kórházba, ahol nyolc napot töltött.
„Akkor nem nagyon tűnt úgy, hogy aranyesélyes lehet. Sokkal inkább úgy tűnt, ebből csak paralimpia lesz. De nagyon jól sikerült a rehabilitáció. Amikor kedden ráébredtem arra, hogy nyert a csapat, jöttek a könnyeim, teljes testemben remegtem és szinte szédültem. Ez a legnagyobb pillanat, amit valaha átéltem” – mesélte a boldog édesapa, Jarle Pedersen.
Elmondta, hogy fia májsérülése az ötös skálán négyes súlyossági besorolást kapott. Négy műtéten esett át, a nyakát annyira megsérült, hogy még az első, augusztusi válogatott edzésen is nyakgallért viselt.
Az elején rendkívül nehéz volt, hiszen feküdtem és néztem, ahogy a fiam a szőnyegen játszik, de nem vehettem fel, nem foghattam az ölembe. Ám a családom nélkül most nem lehetnék itt az olimpián
– mondta Pedersen.
