A 28 éves balszélső büszke arra, hogy tagja lehetett az Eb-11. helyen zárt csapatnak. A tornán 41 gólt szerezve a góllövőlista 9. helyén zárt és bekerült az All Star-válogatottba is.
„Cetinjében születtem, a montenegrói kézilabda bölcsőjében. Könnyű volt választanom, hiszen bátyám, Marko nagyszerű kézilabdázó volt, láttam, hogy az emberek szeretik és tisztelik azért, amit csinál. Imádtam vele versenyezni, mondtam neki, hogy jobb leszek nála” – nyilatkozta a Pobjeda című napilapnak.
https://www.pobjeda.me/clanak/podsmijavali-su-mi-se-bio-sam-na-granici-smrti-ali-nikad-se-nijesam-predavao
Első lépéseit Misko Popovic edző irányításával tette meg, akitől nagyon sokat tanult. Ő taníttatta meg vele az edző iránti tiszteletet és azt a profizmust, amire később szüksége volt pályafutása során.
„A Lovcenben játszottam, amikor meghívást kaptam a bitolai Pelistertől, ahol Ratko Djurkovic volt az edző. Szeretett volna csatlakozni a csapathoz, oda is utaztam, de a klub elveszítette a főszponzorát, így vissza kellett térnem Cetinjébe. Ott azonban nem kaptam esélyt, talán azért, mert megharagudtak rám, hogy távozni akartam. Folyton nagy célokról álmodtam, voltak ambícióim, de csak gúnyolódtak rajtam a játékostársaim. Nagyon csúnya időszakon mentem keresztül, végül 2012-ben az RK Ulcinj, majd egy évvel később az RK Budvanska Rivijera kézilabdázója lettem.”
Előrelépés volt a magyar másodosztály
2014-ben teljesült a vágya, hiszen külföldre igazolhatott, és még akkor az általa megálmodott karriert látta maga előtt, ha első csapata a másodosztályú Pécs lett.
El kellett hagynom Montenegrót, mert tudtam, hogy ha a hazai bajnokságban maradok, akkor egész életemet ott töltöm.
Jött a pécsi ajánlat, ahol a kezdetektől megmutattam, mennyit érek. A liga gólkirálya lettem, egyből több ajánlatot kaptam az élvonalból. A Tatabányát választottam, ami remek lépés volt. Öt évet töltöttem ott, sok tapasztalatot szereztem, minden téren fejlődtem.”
Azt mondta, nagyon jót tett a fejlődésének, hogy az a Vladan Matic lett az edzője, aki maga is balszélső volt.
„Maximálisan átadtam magam a munkának, mindent meg akartak tanulni. Amikor a klubhoz kerültem, a magyar válogatott játékos játszott a posztomban, de Matic felismerte, hogy többet akarok ennél. Évről évre fejlődtem, gólkirály lettem, öt boldog évet töltöttem Tatabányán.”
Új cél, keményebb munka
2020-ban a világ legerősebb bajnokságába szerződött, ugyan saroksérüléssel küszködött, ezért az Európa-bajnokságot kihagyta, de a Füchse Berlinben felépült. Aztán egy hónappal a németországi szezon kezdete kerékpározás közben elütötte egy teherautó.
„Sok nehéz pillanaton mentem keresztül, kevés játékos maradt volna így topon pszichésen. Még erősebben és még többet akartam, tudtam, mire vagyok képes. A balesetnél a halál küszöbén álltam, fél másodperc döntötte el, hogy életben maradok vagy sem. De utána sem tudtam beletörődni, hogy egy sofőr tönkre tehet mindent, amit az évek során alkottam.”
„Bármennyi problémám is volt, sohasem adtam fel. És végül mindez kifizetődött, Isten a megfelelő pillanatban lenézett rám.”
A csúcsot mégis az jelentette, amikor kiderült számára, hogy bekerült a magyar-szlovák közös rendezésű Európa-bajnokság All Star-csapatába.
Amikor meghallottam, sok minden megfordult a fejemben, és könnyek szöktek a szemembe. Nem tudtam uralkodni magamon, túl erősek voltak az érzelmek. De nem adok magamnak sok teret az ünneplésre, új célt tűzök ki, ami még keményebb munkára ösztönöz.
