Olvasónk a minap a 4-es villamoson utazott, ahol ellenőrrel találkozott. Frissen vásárolt bérletére nem volt ráírva az igazolványának a száma, ezért az ellenőr ordítozni kezdett vele. Az utas kikérte magának a stílust és a hangnemet, főleg azért, mert az ellenőr pont előtte sétált el egy nagydarab és egy ablakon kibámuló férfi mellett, akiknek se jegyük, se bérletük nem volt, egyikük még be is szólt neki. Velük valamiért nem mert kiabálni.
Kedves BKV-figyelő!
Tegnap (06. 12) reggel munkába menet a Nyugatinál vettem egy bérletet, mert lejárt az előző. Megvettem, betettem a régi helyére, majd felszálltam a 4-es villamosra a Moszkva felé, ezzel szoktam munkába menni a Széna térre. A Jászai Mari téren feltűnt egy ellenőr, karszalaggal, kitűzővel, ahogy kell.
Az utolsó előtti ajtó közelében állt egy nagyobb darab kopasz fickó. Először hozzá lépett az ellenőr. Egy „Húzzál tovább” felszólalással adta a tudatára, hogy nincs semmije, őt ne piszkálja senki. Az ellenőr nem akart bajt, tovább közelített felém. A szembe lévő üléseknél egy fiatal srác ült (bőrszínre nem térnék most ki), aki úgy tett, mint ha nem is lenne ott az ellenőr, csak bámult ki az ablakon. BKV-s barátunk megunta a „falnak magyarázást” ezt tovább jött.
Mutattam neki az előkészített bérletem, amit kivett a kezemből (nem kérte, csak kivette), majd rám ordított, hogy nincs rajta az igazolványom száma, vagy most ráírom azonnal, vagy 6000 forintot fizethetek. (Már a csekket is készítette). Elővettem egy tollat, nem volt kedvem feleslegesen vitatkozni, de miközben írtam fel a számom, megérdeklődtem, hogy a nagy kopasz, és a kifelé bámuló barátunkkal miért nem kiabált úgy, mint velem? Nekik nem volt semmijük, elsétált mellettük, én fizettem, velem meg kiabál. Erre azt válaszolta, hogy ne pofázzak bele a mun
kájába, majd ő tudja.Megértem én, hogy rossz ez a munka, és nem jó érzés, ha semmibe veszik az embert. De nem a fizető utasokon kellene bosszút állni. Megjegyzem, 26 éve BKV-zok, és eddig nem sok problémám volt a céggel. Most kezdem belátni, miért is indult ez a blog…
Üdvözlettel: K. Róbert
