Egy kis sztori:
A droidzóna újabb lakója dugta ki okos kis fejecskéjét a Népligetnél. Tegnap, vagyis 4-én hétfőn este fél tíz fele egy 5-6 fős – talán angol – fiatal srác várta a metrót (fejenként 60 kg). Az egyik rálépett arra a bizonyos biztonsági sávra. Igazán galád tett, tényleg. A kis pondró.
Erre a hangosbemondóba egy kellemes női hang csendült fel, mint karácsonykor a csengő, hogy megjött a Jézuska: – Sikerül magadtól is lejönni arról a gumiról vagy lemenjek és segítsek?
Ugye nem magyarok lévén nem értették, hogy mi a stájsz csak röhögtek az ormótlan hangú nőn, aki sipákol. Erre a mellettük ülő úr szólt, hogy a hangosba ezt és ezt mondták, jöjjön már le a srác, mert balesetveszélyes. Srác megértette – külföldieknél az angol szó csodákra képes – és abbahagyta öngyilkos mutatványát. Mindenki boldog lett, madarak röppentek be az alagútba és a világ újra megmenekült. Na de.
Ekkor tűnt fel egy kopasz szimpatikus bácsi és nagyon nagy hast viselő barátja: – Melyik unta meg az életét? Mi?
Bácsi válaszol:
– A srácok nem magyarok, nem értették a hangosbemondót, de szóltam nekik már minden ok. És ekkor történik az, ami miatt a BKVs secusok kurva anyját. De tényleg. Odalép a srác elé a droid a tipikus mivanmivanmivan távolságba, ökölbe szorított kézzel és elkezd vele ordibálni. Mondanom sem kell, hogy nem angolul és nem Kazinczy magaslatokban. Majd, mint, aki végre dugott egy jót két év után hátat fordít és kisétál.
Namármost, nekem tényleg félnem kell a BIZTONSÁGI szolgálatot teljesítő embertől? Attól, aki pont azért kapja a fizetését, hogy semmi, de semmi se történjen, ami kicsit is törvénysértő vagy bármi egyéb. Na ne már.
Másik. Sajna nem tettem panaszt ott helyben mivel este 10 környékén a forgalmi ügyeletes helyén a kopasz bácsi terpeszkedett, na meg egy igen kellemes hölgy társaságában voltam, így nem sikerült kellőképpen felspannolnom magam.
Asszem ennyi. Szumma: kellene vennem egy biciklit vagy egy kocsit.
rrideg
