Nem olyan meglepő, hogy a BBC legújabb dokumentumfilmje a királyi család, azon belül is Vilmos és Harry herceg médiával való kapcsolatát dolgozza fel. Ha csak az elmúlt egy évet nézzük, megjelent egy könyv, ami Meghan Markle-nek és Harry hercegnek a királyi palotától való függetlenedése utáni életét követi nyomon, majd jött az Oprah-interjú, amelyben elég részletesen kitálaltak arról, hogyan keserítette meg mindennapjaikat a média és a királyi család közösen. A kétszer egyórás dokumentumfilm megpróbál a probléma gyökeréig ásni: vajon hol romlottak el a viszonyok?
A The Princes And The Press elején megtudjuk, Diana hercegné még a halála előtt megkérte a sajtót, hogy a fotósok és újságírók legalább addig tartsák tiszteletben a gyerekei magánéletét, ameddig azok iskolások. Vilmos és Harry ennek köszönhetően pár évig megúszta, hogy lesifotósok loholjanak utánuk a nap minden percében. Néhány iskolai felvétel után pedig már azt elemzi a film, hogyan lett a testvérpár a család két leghíresebb tagja. Ezt azzal magyarázzák, hogy a királyi család népszerűsége miatt fontos volt, hogy a palota a fiatalabb generációk figyelmét is felkeltse valahogy, ehhez pedig pont kapóra jött a két fiatal felnőtt, szingli herceg. Így csak fel kellett turbózni kicsit a hírnevüket.
Az egyezség, amit Kate Middleton rúgott fel
A dokumentumfilm készítője, a BBC szerkesztője, Amol Rajan szerint „az egyezség” felrúgásától kezdve indul be a macska-egér harc a hercegek és a sajtó között: ő csak ezzel a kifejezéssel hivatkozik arra a szóbeli megállapodásra, amelynek köszönhetően addig jól működött a királyi család és a média közötti dinamika.
Ezzel mindenki jól jár, hiszen a magazinok kellő példányszámot adnak el, a benne szereplőknek pedig nem kell aggódniuk az esetleges negatív kritikák miatt. Ez viszont csak akkor működik, ha mindkét fél tartja magát a megállapodáshoz, és nem akarnak keresztbe tenni a másiknak. Éppen emiatt olyan törékeny a kompromisszum, hiszen nem kell sok, hogy felboruljon az egyensúly. Az egyezség tudatában pedig már érthető, miért értelmezi olyan sajátosan a sajtószabadság fogalmát II. Erzsébet, aki még a doku megjelenése előtt kikérte a BBC-től a filmet, hogy megnézhesse.
2016-tól ez az egyezség kezdett felbomlani, a film a probléma gyökereként Kate Middletont nevezi meg, aki elvileg azzal bosszantotta fel az újságírókat és a lesifotósokat, hogy a nyilvános eseményeken nem nagyon fordult a kamera felé; ahogy azzal is megnehezítette a dolgukat, hogy nem volt bőbeszédű és közlékeny. Ennek a doku szerint az lett a következménye, hogy később az újságok Vilmos herceg munkamorálját kezdték kritizálni, gyakorlatilag lustának nevezték, és megkérdőjelezték, hogy elég keményen dolgozik-e. Ezek után persze nem mutatott túl jól, hogy a herceg kihagyott egy-két kötelező nyilvános megjelenést, mert éppen a családjával nyaralt. Vilmos ekkor még népszerűbb volt az öccsénél, aki világéletében utálta a sajtót, ahogy nem is tudta kezelni az újságírók, fotósok jelenlétét sem. Harry részben amiatt pikkelt rájuk, mert a film szerint két kapcsolata is a média miatt ment tönkre, mivel a barátnői nem bírták elviselni a herceg körüli médiafelhajtást.
199 lehallgatás és Harry új barátnője
A dokuban arról is megemlékeznek, amikor a News of the World című újság főszerkesztője felbérelt egy magánnyomozót, aki lehallgatta a királyi család tagjainak mobiljait. 2005-ben, mielőtt férjhez ment volna Vilmoshoz, Kate Middleton hangpostáját 155, Vilmosét 35, Harry herceg telefonját pedig 9 alkalommal hallgatták le bennfentes információk reményében. Megszólal a filmben egy másik magánnyomozó, Gavin Burrows is, az ő feladata az volt, hogy nyomozzon Harry herceg akkori barátnője, Chelsy Davy után, akinek lehallgatta a telefonját. Burrows elmondja, hogy ez már magánnyomozóként is teljes mértékben illegális intézkedés volt. A kérdésre, hogy miért vállalta be mégis, azt feleli, akkoriban egyáltalán nem foglalkozott morális kérdésekkel, mert kizárólag a kokainfüggősége vezérelte a tetteit. Utólag visszagondolva már nagyon bánja, hogy részt vett a lehallgatásban, ugyanis felelősnek érzi magát abban, hogy az újságoknak a magánakciói lényegében elvették Harry hercegtől a felhőtlen tinédzser kort.
Meghan Markle csak később, 2016-ban került képbe. Néhány újságíró fülest kapott, hogy Harry hercegnek új barátnője van. A film egyik megszólalója elmondja, szerinte a herceg amiatt is utálta annyira a titulusából adódó életvitelt és a médiát, mert míg barátai már mind családot alapítottak, ő a harmincas éveiben járva még mindig nem tudott megbirkózni a folyamatosan őt ostromló újságírók és lesifotósok hadával, akik sokszor hamis információkat közöltek róla. Meghan Markle-t sem kímélték az újságok, eleinte főként amerikai származása, valamint bőrszíne miatt számított érdekesnek. Utóbbi tényt nem nagyon tudták helyén kezelni a brit bulvárlapok; ezt az egyik megszólaló újságíró is kijelenti, majd elmondja, hogy ő maga is megbánta, hogy az „egzotikus” szóval jellemezte Markle bőrszínét, ahogy azzal is tisztában van, hogy a cikk nagyon rosszul öregedett, mert ezt ma már így semmiképpen sem lehetne közölni.
A Sun magazinban az jelent meg Markle-ről, hogy szerepelt egy pornóoldalon, ami miatt utólag bocsánatot kértek tőle. Ezen a ponton pedig a filmben is felmerül, hogy Meghan Markle-t és Kate Middletont mennyire más színben tüntették fel az újságok, hiszen utóbbival kapcsolatban mindig úgy fogalmaztak, hogy az olvasó számára kiderüljön: ő a kifinomult szépség, a törékeny nő, aki mindig elegáns. Ezzel szemben ott van Markle, a hisztérika, akinek valahogyan sikerült az ujjai köré csavarnia Harryt, a herceg pedig mindent megtesz, amit csak kér tőle.
A lapok emellett igyekeztek egymás ellen fordítani a két nőt olyan felvetésekkel, mint például: hogyan tud Kate megbirkózni a Meghan-mániával? Egy megszólaló szerint erre azért volt szükség, mert míg Markle rajongótábora egy rocksztáréval vetekedett, Middleton soha nem volt ennyire népszerű. A BBC riportere megkérdezi, miért volt szükség arra, hogy egymásnak ugrasszák a hercegnét és Markle-t, mire azt a választ kapja, hogy „ilyen az emberi természet”. Az újságíró szerint egy ilyen helyzetben biztosan megfordulna mindenki fejében, hogy vajon miért nem őt kedvelik jobban a másiknál.
Harry és Meghan először sértette meg a protokollt
A film szerint a királyi családon belüli problémák 2016 novemberében kezdődtek. Ekkor Károly herceg éppen külföldre utazott, csakhogy ezzel egy időben Harry herceg közleményt adott ki, amiben arra kérte a sajtót, hogy szálljanak le végre Meghan Markle-ről, ne próbálják megfejteni az egzotikus bőrszíne eredetét, és ne híreszteljenek róla semmit, aminek nincs alapja. A nyilatkozat nagy port kavart, mégpedig amiatt, mert a királyi családban, mint kiderült, nem illik akkor „szerepelni”, amikor valaki más (Károly herceg) van a középpontban. Harrynek szimplán csak meg kellett volna várnia, míg apja hazatér. Azt is megtudtuk, hogy pont amiatt nem szerveznek egyszerre külön programokat a családtagok, hogy ne árnyékolják be egymás népszerűségét.
A közlemény körül kialakult felhajtás lecsendesedése után Markle-ről egy ideig kifejezetten pozitív hangvételű, rajongó cikkek jelentek meg, az ezt követő eljegyzés viszont egyáltalán nem tett jót a média és Harry hercegék kapcsolatának. A filmben megszólaló érintettek elég érdekes indokot hoztak fel, mégpedig, hogy Meghan Markle nem volt „rendesen bemutatva” a brit sajtónak, amin felhúzták az orrukat. Valójában annyi történt, hogy a sajtóeseményen, amin bejelentették az eljegyzésüket, Harryék – a szokásostól eltérő módon – nem engedték közel magukhoz a fotósokat, sem az újságírókat, ami ellenszenvet váltott ki a médiamunkásokból.
Tiara-gate és az esküvő
2017-ben először fordult elő, hogy Harry herceg népszerűsége beelőzte bátyjáét, amihez természetesen hozzájárult Meghan Markle jelenléte is. Az esküvőjük hírétől sem csendesedett a helyzet, éppen ellenkezőleg: kirobbant a Tiara-gate, amelynek történéseit a film sem tudta teljes egészében felgöngyölíteni, ugyanis a sztori egy ponton kétfelé ágazik, ahonnan már lehetetlen megállapítani, mi volt az igazság. Az egész azzal indult, hogy megjelentek újságcikkek, amelyek szerint a palota nem akarta odaadni Meghan Markle-nak azt a tiarát, amit viselni szeretett volna az esküvőjén. Az nem derül ki, hogy ennek mi volt az oka, és miért volt olyan fontos az a bizonyos tiara, egyedül azt tudjuk, hogy nem kaphatta meg. A források alapján Harry herceg ezután ráordított az egyik öltöztetőre, hogy „bármit is akar Meghan, megkapja”. Ez a kijelentés olyan hangzatos lett, hogy hosszú ideig az újságok hasábjain szerepelt szalagcímként. És mindez egyértelműen azt is jelentette, hogy Meghan Markle innentől kezdve negatív szereplő lett a médiában.
Az újságírók ezután arról értekeznek a filmben, hogy a királyi palota nagy tehetséggel tudja megfelelő ideig és mennyiségben csepegtetni az információkat, hogy fenntartsa az érdeklődést. A família működésével kapcsolatban még egy érdekes dologra derült fény: annak ellenére, hogy családtagok házainak (Buckingham-palota, Kensington-palota és a Clarence-ház) szoros együttműködésre van szükségük, hogy mindig tudják, ki, mikor és mit nyilatkozik a külvilág felé, valójában ők is versenyeznek a népszerűségért. Csak aztán Harry herceg és Meghan Markle akcióinak köszönhetően teljesen felborult ez az egység.
A film egyik revelációja: Markle nem tudta feldolgozni, hogy a királyi családba való beházasodás azt is jelentette, hogy megszűnik az egyéni hangja, vagyis, hogy a palota engedélye nélkül egyetlen szót sem nyilatkozhat. Sok újdonság ugyan nem derül ki a dokuból, amely kronológia szerint elemezte a belső viszonyokat és a közvélemény – média által gerjesztett – folyamatos átalakulását, az egyetlen feloldás, amit megkapunk a filmtől, hogy akik részt vettek a Markle-ék elleni hadjáratban, és nem etikusan közöltek cikkeket, már mindannyian megbánással tekintenek vissza a történtekre.
