A pszoriázissal nem könnyű együtt élni: sem a betegnek, sem környezetének. Olyan betegség ez, mely mind fizikailag, mind mentálisan igen megterhelő. Mit tehetünk, hogyan segíthetünk, ha egy családtagunk vagy barátunk érintett?
Ha egy szerettünk pikkelysömörrel küzd, az nemcsak őt érinti, hanem minket is. Nem mindegy, hogyan segítünk. A türelem és tapintat mellett megfelelő határozottságra is szükségünk van: nekünk kell erőt öntenünk az érintettbe akkor is, amikor ő éppen fel akarja adni a harcot.
Ismerjük meg a betegséget!
Ahhoz, hogy hatékonyan segíthessünk, meg kell ismerünk a betegséget. Tisztában kell lennünk a pikkelysömör okaival, tüneteivel és lehetséges gyógymódjaival is. Ez egy olyan krónikus, hosszan tartó, gyakran kiújulásra hajlamos bőrbetegség, mely a szarusejtek (keratinocyták) túlburjánzásával jár, így a bőr gyakorlatilag elszarusodik, viaszfehér, pikkelyes felrakódások jelennek meg rajta: innen a betegség elnevezése. Fontos tudni, azon túl, hogy nem szép látvány, nem fertőz: a pikkelysömörös beteg tehát nem veszélyes környezetére. Sajnos sokan ezt nem tudják, ebből a félreértésből adódik, hogy a társadalom a pikkelysömörös betegekkel gyakran kirekesztően viselkedik, és a betegeknek olyan bánásmódot és megjegyzéseket kell elviselniük, melyek lelkileg igen megterhelőek.
Kérdezzünk!
Ne mi találjuk ki, mire van szüksége az érintettnek: kérdezzük meg tőle. Lehet, hogy örülne, ha valaki elkísérné az orvosi felülvizsgálatokra vagy megvitatná vele a gyógykezelés lehetőségeit. Talán csak arra van szüksége, hogy valakinek kiönthesse a szívét, esetleg hogy csak úgy beszélgethessen valakivel anélkül, hogy a “pszoriázis” szó elhangoznék.
Ha szeretne még többet megtudni, kattintson ide.
Forrás: Pikkelysömör a családban (Házipatika)
