Szakértők egy csoportja mintegy ezer megkövesedett tojáshéjat vizsgálva arra jutott, hogy a pleisztocén földtörténeti kor embere már 18 ezer évvel ezelőtt megpróbálkozott a szárnyasok háziasításával – írja az MTI a CNN-re hivatkozva. Az új-guineai leletek alapján a hosszú, erős, tőrhöz hasonló lábujjaik miatt a világ legveszélyesebb madarainak tartott kazuárok lehetettek az első tenyésztett madarak.
A madarak tojásait a korai emberek azt megelőzően gyűjthették össze, hogy azok kikeltek volna, majd felnevelték a tojásokat. „Ez több ezer évvel a baromfi háziasítása előtt történt. És nem egy kis szárnyasról van szó, hanem egy hatalmas, harapós természetű, röpképtelen madárról, amely képes kibelezni az embert” – mondta Kristina Douglas, a Pennsylvaniai Állami Egyetem antropológusa és a tanulmány egyik szerője.
A kazuároknak három élő fajuk van, Douglas szerint a korabeliek a legkisebbet, a Bennett-kazuárt tenyészthették. Ezen faj egyedei 20 kilogramm tömegűek. A megkövesedett tojáshéjakat a kutatók szénizotópos vizsgálatnak vetették alá, így derítették ki, hogy azok 16-18 ezer évesek.
Hogy megbizonyosodjanak feltételezéseikről, a szakértők először élő madarak, pulykák, emuk és struccok tojásait vizsgálták. A héj belseje ugyanis folyamatosan változik, ahogy az embrió fejlődik. Háromdimenziós felvételeket készítve és a tojások belsejét vizsgálva a kutatók egy modellt alkottak arról, hogy milyen lehetett a tojások belseje a költés különböző időszakaiban. Modelljüket a mai emuk és struccok tojásain tesztelték, mielőtt azt az ősi héjak esetében alkalmazták volna.
A szakértők arra jutottak, hogy a tojáshéjak nagy többségét az utolsó időszakban keltették, akkor, amikor az embrióknak már teljesen kifejlett végtagjuk, csőrük, karmaik és tollazatuk volt. Ahhoz, hogy sikeresen keltessenek, és felneveljék a kazuárokat, az embereknek tudniuk kellett, hogy hol vannak a vadon élő madarak fészkei. A tojásokat még azt megelőzően be kellett gyűjteniük, hogy a fiókák kikeltek. Ez nem könnyű feladat, mivel a madarak nem ugyanazon a helyen fészkelnek évente. Amikor a nőstény lerakja tojásait, a hím veszi át a fészket, ő költi ki 50 napon keresztül a tojásokat, nem hagyva magára az utódokat.
„Az emberek valószínűleg vadászat során megölhették a hímet és begyűjtötték a tojásokat. Mivel a hím nem hagyja magára a fészket, a költés alatt alig táplálkozik, ezért könnyen ragadozók áldozatává válik” – tette hozzá Douglas.
