Hétfő reggel beszélgetünk. Van remény arra, hogy megszakítás nélkül felvegyük az interjút, vagy vissza kell jönnünk szerdán?
Nem tudom, hogy Kínából meg tudnak-e akadályozni egy interjút. Remélhetőleg nem.
A nyilatkozatok alapján mintha a világ összes hackere az ellenzéki előválasztás szabotálásával foglalkozna.
Ha nem is az összes, de néhány valószínűleg. Tény, hogy a szerver leállását előidéző beavatkozás egy része Kínából érkezett. Hogy ki van mögötte, azt komolyabb vizsgálat után lehetne megmondani. Szerintem nem Soros György vagy Brüsszel.
Ha a jövő tavaszi parlamenti választás éjszakáján leáll a választási iroda szervere, nem lesz nehézkes az ellenzéki kritika azután, hogy egy előválasztást sem sikerült flottul megoldaniuk?
Emlékezetem szerint a választási oldal akadozott már. Nem vagyok informatikus, de az látszik: valaki nagyon akarta, hogy ne legyen előválasztás. És NER-közeli szereplőtől volt is nyilatkozat arról, hogy meghackelik.
Volner Jánostól.
Például tőle. Nem tudunk mást gondolni, mint hogy a NER áll a háttérben, noha ezzel együtt is lehettünk volna még ezerszer ilyen óvatosak. Ugyanakkor a végén még kiderülhet, hogy ez segít is az előválasztásnak, mert még nagyobb lesz iránta az érdeklődés.
Tényleg? A mi feltevésünk az volt, hogy a leállás csökkenti a részvételt, hiszen kiesett a leginkább várt kezdeti időszak, ráadásul egy hétvége, és lélektanilag sem motiváló a rendszer összeomlása.
Szerintem az ellenzéki szavazók érzik, hogy az előválasztás nagyon nem tetszik a Fidesznek, és valamit kezdeni akar vele. Az aláírásgyűjtésüket is azért mostanra időzítették, hogy az előválasztási részvétellel szemben fel tudják mutatni, mennyien írtak alá náluk.
Azt mondja, a leállás kedvezően hathat a részvételre. A mérések szerint önnek jót tenne, ha így lenne, míg az alacsonyabb hajlandóság Dobrev Klárát segítené.
A magas részvétel jó lenne az ellenzéknek és ennek nyomán a hazának. Kétségtelen, hogy valószínűleg nekem is. Van olyan, hogy a politikus és az ország érdeke egybeesik.
Milyen eredményre számít?
Arra, hogy nyerek.
Az első fordulóban is?
Az első kört abban az értelemben nem lehet megnyerni, hogy egyik jelölt sem végez ötven százalék feletti eredménnyel. A végeredményt a második forduló hozza, győzelemre számítok.
A nagy számban érkező, olykor a szereplők által rendelt közvélemény-kutatások közül több is Dobrev-fölényt jelez.
Egyik ezt, másik azt.
Szép feladat szétszálazni őket egy egykori közvélemény-kutatónak.
Az előválasztás várható eredményét nehéz közvélemény-kutatási eszközökkel mérni. Nem tudjuk, kik azok, akik elmennek, és a minták biztosan nem azokra reprezentatívak, akik szavaznak majd. De hamar lesz eredmény, addig bírjuk ki. Érdemes viszont figyelni azokat a felméréseket, amelyek azt jelzik: különböző forgatókönyvek esetén mekkora az ellenzék támogatottsága. A Závecz Research kutatása szerint például ha én vezetem az ellenzéket, akkor nyer, ha Dobrev Klára, akkor veszít a Fidesszel szemben.
Az egyik kritikája az előválasztásnak éppen az, hogy nem azok szavaznak most, mint akik majd áprilisban, és az ellenzéki törzsszavazók nem biztos, hogy a legesélyesebb jelöltet választják.
Azok a barátaim, akik nálam jobban hisznek a képviseleti és kevésbé a részvételi demokráciában, mint például Kis János, emiatt érveltek az előválasztás ellen. Ezek érvényes megfontolások, de szerintem sokkal több a mellette szóló érv. A jövő évi választás erőforrás-küzdelem lesz, amit akkor tudunk megnyerni, ha az előválasztási folyamat erősen részvételi alapú, és rengeteg önkéntes munkát tudunk behúzni. Így lehet kiegyensúlyozni azt, hogy egy kistelepülésen a helyi pártlapon kívül ma már semmilyen információforrás nincsen. Praktikusan: ha nem lesz több százezer ember, aki az ellenzéknek kampányol a választás hetében, akkor az ellenzék nem nyer.
Budapest vezetése nem kíván egész embert?
De. Ugyanakkor nagyon rossz főpolgármester lennék, ha mindenhez én kellenék. Probléma, ha az első számú vezető sok mindenhez nélkülözhetetlen mindennapokban egy olyan rendszerben, amely évi több száz milliárd forintot költ el.
Nem is arról beszélünk, hogy leugrik egy hosszú hétvégére a Balatonra, és véletlenül önnél marad a kasszakulcs, hanem arról, hogy a győzelme esetén a következő fél évet is a kampányolással tölti.
Csakhogy Budapest jövője elsősorban nem azon múlik, hogy személyesen, telefonon vagy e-mailben kommunikálok-e a kollégákkal, hanem azon, lesz-e kormányváltás.
Ez mit jelent?
Parragh László a NER egyik legkülönlegesebb figurája, mindig előre tudja, mi lesz a kormány következő gazsága. És ő már elmondta, hogy újra megfelezik az iparűzési adót, miközben az önkormányzati rendszerből már most is nagyjából ezermilliárd forint hiányzik. Nyilvánvaló, hogy ezt a pénzt egy következő Orbán-kormány nem tenné vissza. Ehelyett kéjes örömmel néznék, hogyan állunk bele a földbe. Nem csak mi, hanem az egész önkormányzati rendszer. A Fővárosi Önkormányzat csak az idén 80 milliárd forint működési bevételtől esett el, nagyrészt kormányzati döntések miatt. Így hosszú távon nem finanszírozható Budapest. Valahogy persze kihúzzuk egy ideig, nem mentünk bele abba a játékba, hogy ne újítsuk fel a Lánchidat, menekülünk előre. Ám ennek a stratégiának akkor lehet eredménye, ha kormányváltás lesz, főpolgármesterként ezért is küzdök a választási győzelemért.
Mindez azt jelenti, hogy ha veszít az ellenzék, nem éri meg főpolgármesternek maradni a választás után?
Ebből ez nem következik. Az következik, hogy Fidesz-győzelem esetén irgalmatlanul nehéz helyzetben lesznek az önkormányzatok. Nagy tétben mernék fogadni, hogy ha marad az Orbán-kormány, újabb pénzeket és újabb feladatokat vonnak el tőlük, tovább csökkentve a mozgásterüket. A saját szememmel láttam olyan jogszabály-tervezeteket, amelyek az óvodák és a teljes egészségügyi ellátórendszer államosításáról szólnak.
Tovább egyenesítjük a kérdést: a választás után, eredménytől függetlenül, a parlamentben folytatja-e pályafutását Karácsony Gergely?
Hogy az eredménytől függetlenül a parlamentbe mennék, szinte teljes mértékben kizártnak tartom. De azt tanultam a politikában, hogy iszonyatosan hinni kell abban, amit csinálsz. Ezért nem is gondolkodom B tervben. Csak abban gondolkodom, hogy én leszek az ellenzék vezetője, az ellenzék pedig megnyeri a választást.
Ha ön nyeri az előválasztást, miről szól majd a választási kampány?
A miniszterelnöki kampányom arról szól majd, hogy hogyan lehet a bizonytalanokat a változás ügyének megnyerni. Az ellenzéki szavazók mozgósítása legyen a pártvezetők feladata.
A társadalom sokkal polarizáltabb, mint korábban, a két nagy tömb mérete érdemben nem változik. Kikről beszélünk, amikor bizonytalanokról van szó, és mi múlik rajtuk?
Van egy nagy kormánypárti buborék és van egy ellenzéki résznyilvánosság, ami ugyan sokkal kevésbé buborékszerű, de van zártsága. A kettő között meg ott van nagyjából hárommillió ember, közöttük nagyon sok potenciális szavazó. Nem lehet lemondani arról, hogy őket meggyőzzük. Az ilyen rezsimekkel szemben a győzelem kulcsa a viszonylag hosszú kampány, az erőforrásokat jól használó, egységes ellenzék, továbbá az, hogy a kampány teteje kimarad a polarizációs örvényből. Nagy hatással volt rám a 2018-as isztambuli főpolgármester-választás. Abból is az szűrhető le, hogy a populisták a megosztásban érdekeltek: náluk van a legtöbb kampányeszköz, így ha sikerül kettészakítaniuk a társadalmat, az ő buborékuk nagyobb lesz. Ebből számunkra az következik, hogy akkor lehet győzni, ha lesz legalább félmillió olyan szavazónk, aki ma nem tartozik az ellenzék táborába. Ez akkor sikerülhet, ha a kampány felülemelkedik a jelenlegi megosztottságon. A Fidesz nyilván mindent megtesz majd, hogy ez ne így legyen, őszödöznek, bele akarnak húzni a múltba, hozzá akarnak kötni az ellenzék kemény magjának narratívájához, amit az ellenzéki nyilvánosság egy része is követel majd. De
ha én leszek a jelölt, arra kérem majd a politikustársaimat és az ellenzéki szavazókat: hagyják, hogy a bizonytalanokhoz beszéljek. Ők ugyanis más politikát keresnek, mint amilyet a teljes joggal harcias és felfűtött ellenzéki tábor kér.
Ennek a kampánynyak a sikeréhez kell, hogy Tóth Csaba nyerjen az előválasztáson?
Ebből a szempontból indifferens.
Sok szempontból nem az: az első miniszterelnök-jelölti vitán szinte csak miatta alakult ki érdemi konfrontáció. De furcsa mód éppen Zugló korábbi polgármesterének nem kellett megszólalnia az ügyben. Itt a lehetőség.
Vannak rutinos vitázók, akik hagyják, hogy mások összevesszenek olyan dolgokon, amelyek a nagy kép szempontjából érdektelenek. Szerintem sokkal fontosabb volt az a vita, amely köztem és Márki-Zay Péter között alakult ki, miután ő megdicsérte az Orbán-kormány adórendszerét, amitől én majdnem agyvérzést kaptam. Ha van valami, ami miatt azt gondolom, hogy kormányváltás kell, az éppen az adórendszer. Ez nem identitásvita, ami azért zajlik, mert egy párt úgy pozícionálta magát, hogy ő a tiszta erő, amit politikailag megértek, de azért nincs egy lapon az a két kérdés, hogy ki lesz Zugló országgyűlési képviselője, és hogy milyen lesz adórendszer.
Nemcsak rutinos vitázók, hanem rutinos interjúadók is vannak, akik az adórendszerről beszélnek, amikor Tóth Csabáról kérdezzük őket. Hadházy Ákos a pénteki zuglói jelölti vitán elmondott egy alapítványi ingatlanügyet. Mi lenne a Párbeszéd álláspontja, ha kicserélnénk benne Tóth Csaba nevét Rogán Antaléra? Azt mondaná, hogy ez identitáskérdés, amit a Momentum kreál, vagy azt mondaná, hogy ez egy korrupciógyanús ügy, amit azonnal ki kell vizsgálni?
Ki kell vizsgálni, most is ezt mondom, és ugyanezt mondanánk, ha Rogán Antal lenne a főszereplő. Lehet, hogy amikor itt ülünk, már akkor is ülésezik az előválasztási bizottság, amelyik ezt teszi. Egyébként ez nekem új információ volt, és bonyolult történet, bár közpénzről nincs benne szó, mint Rogán ügyeinél szokott, de
úgy néz ki, mintha valaki ingatlanvagyont rejtett volna el strómanok mögött. Remélem, sikerül ezt a látszatot cáfolni.
Mit jelent ez Karácsony Gergely és az általa és a pártja által támogatott Tóth Csaba viszonyában?
Erre akkor tudok válaszolni, ha tudjuk, hogy a bizottság mire jutott az ügy vizsgálatában, várjuk meg a döntésüket. (Interjúnk elkészülte után az Országos Előválasztási Bizottság döntött: az MSZP és a Párbeszéd képviselőjének szavazatával és az LMP-s delegált tartózkodásával elutasította Jakab Péter beadványát az ügyben, így nem vizsgálják az ingatlanügyet – A szerk.)
Jól tudjuk, hogy visszaköltözött Zuglóból Budára?
Ez úgy igaz, hogy pár hónapja egy társasházi bérelt lakásban lakunk, ami jobban szolgálja a családom nyugalmát ebben a kiélezett időszakban. A küldemények átvétele miatt valóban az állandó lakcímem is változott.
Ha maradt volna Zuglóban, kire szavazott volna: Tóth Csabára vagy Hadházy Ákosra?
Nem vagyok ebben a helyzetben, tekintettel arra, hogy a választókerületemben szerencsémre a párbeszédes Tordai Bencére szavazhatok.
Akkor még az ATV-s vitáról: azt mondta, a NAV számlákat zárol majd a választási győzelmük után. Kiét?
A magyar nyilvánosság egy része csont nélkül elfogadja, hogy néhányan feles többséggel akarnak kétharmados törvényeket kikukázni, de fennakadást okoz, ha valaki arról beszél, hogy a hatékony kormányzás jegyében a NAV elvégezné a feladatát. Márpedig ha lenne egy adóhatóság, amely elvégzi azt a munkát, amiért adóhatóságot fenntartunk, egy sor bankszámla már régen zárolva lenne, a közpénz útja pedig lekövetve. Az adóhatóság kormányzati szerv, a kormány és a miniszterelnök utasíthatja célellenőrzésekre, miként azt minden kormány megteszi. Például arra is, hogy teszem azt, a mélyépítrési vállalatok számláit ellenőrizze. Arról mi nem tehetünk, hogy ezen vállalatok túlnyomó része fideszes oligarcha kezében van. Nem kellett volna komplett iparágakat ellopni, ugyebár. Azt is tudjuk, hogy a fideszes strómanok fiktív számlázással csinálnak magánvagyonokat a közpénzből. Egyszerűen fel lehet tárni azokat a bűncselekménygyanús eseteket, amelyeket az OLAF-vizsgálatok már lelepleztek. Tehát még egyszer, kellően pontosan fogalmazva: az adóhivatalnak el kellene végeznie azt a munkát, amit most politikai nyomásra nem végezhet el. A legutóbbi NAV-elnök lecserélése piaci információim szerint egyébként éppen egy ilyen típusú vizsgálat miatt történt.
Az adóhivatal vezetőjét egyszerű többséggel is lehet váltani, de a legfőbb ügyészt és a Költségvetési Tanács tagjait nem. Ez utóbbi pedig azt jelenti, hogy az egykori fideszes képviselőt, Domokos Lászlót vagy Matolcsy Györgyöt kell meggyőzni arról, hogy a baloldali kormány jó költségvetést csinált, különben elfogadott büdzsé híján a jövőre még a Fidesz-többség által megválasztott új államfő 2023. március végén feloszlathatja a parlamentet. Az tehát finoman szólva is valós politikai dilemma, hogy mit lehet kezdeni feles többséggel. Erre mi a válasza?
Feles többséggel sok mindent lehet csinálni, ami világossá teszi, hogy ezt a közjogi rendszer nem fogadjuk el, és le akarjuk bontani. Ám ha hozunk egy döntést arról, hogy Domokos László holnaptól nem a számvevőszék elnöke, az nem sokat ér, mert ő ugyanúgy bemegy majd a munkahelyére, fölveszi a fizetését, és csinálja, amit akar, mint korábban, hiszen joggal hivatkozhat arra, hogy a felmentése nem jogszerű. Erre nem lehet berendezkedni. Nagyon érdekes cikk jelent meg ugyanakkor az Átlátszón húsz olyan ügyről, amit az elmúlt években elfektettek: ezeket jellemzően a NAV és a rendőrség nyomozási szakaszában szabotálták el. Márpedig ezeket a hatóságokat egyszerű többséget igénylő döntésekkel működésbe lehet hozni, és az is egy kormánydöntés kérdése, hogy Magyarország csatlakozzon az európai ügyészséghez.
Az ellenzéki nyilvánosság két véglet között táncol. Az egyik az, hogy megnyerjük a választást, és feles törvényekkel felszámoljuk a NER közjogi rendszerét. A másik az, hogy semmit sem tudunk csinálni, aztán Orbán háromnegyeddel jön vissza. Szerintem ezzel szemben az a hatalmi konglomerátum, amit NER-nek gondolunk, iszonyatosan sérülékeny. Folyamatosan kell bele közpénzt pumpálni, hiszen gyakorlatilag hitelekből működik. Olyan hitelből, amit ma már csak a saját bankjaiktól kapnak. Mi úgy számolunk, hogy évi százmilliárd forintot kell beletenni a rendszerbe, különben összedől. Miért nem beszélünk arról, hogy ez a pénz a kormányváltás után nem lesz?
A NER nem egy jogi rendszer. Minden nap arról beszélünk, hogy megszűnt a jogállam. Ha így van, akkor miért jogászkodunk, államelméleti kérdéseken vitatkozunk? Ők sem jogászkodnak majd. El kell zárni a pénzcsapokat, a NAV-ot és a rendőrséget pedig megbízni azzal, hogy végezze el a munkáját. Nem arról van szó, hogy tollba mondom, kinek a számláját kell megnézni: ha valaki megtekinti az OLAF-vizsgálatok eredményét, máris jól meghatározhatja azoknak a körét, akiknek át kell nézni a tranzakcióit.
Ön és Dobrev Klára igencsak más állásponton van jogállami ügyekben. Az előválasztáson dől el az is, hogy lesz-e alkotmányozás egyszerű többséggel?
Lehet az ellenzéknek az az álláspontja, hogy ezt kell csinálni, de ez semmin nem változtat majd. Ne gondoljuk, hogy a Fidesz és támogatói elfogadják azt, hogy kétharmad híján változtatunk meg kétharmados törvényeket, és nem tesznek meg mindent, amit csak lehet ez ellen. Ha a jogállamot akarjuk helyreállítani, akkor jogállami eszközökkel kell lebontani a rendszert. A fideszes alkotmányt nem ellenzéki alkotmányra kell leváltani, hanem Magyarország alkotmányára. Vagyis alkotmányozni nem parlamenti többséggel kell, hanem társadalmi többséggel.
Ha jól értjük, rosszabbik forgatókönyvként lényegében polgárháborús helyzettel számol.
Azt mindenképpen el kéne kerülni. És ez nem az elszámoltatás iránti elkötelezettség hiánya, nem azt jelenti, hogy félnék attól, hogy ellenem tüntetnek az utcán, hanem azt, hogy az én politikai projektem nem a háború, hanem a béke. Egyes ellenzéki politikustársaim – ha jóhiszeműek is – nem értik, hogy az ő forgatókönyvükkel ugyanazt a polgárháborús politikát fűtenénk parlamenti többséggel a birtokunkban, amit meg kellene szüntetnünk. És amiben élünk már húsz éve.
Akkor nem lesz felcsúti per?
Bírósági per lesz. A béke ára, hogy a következő parlamenti többség világosan meg tudja különböztetni, kik azok az emberek, akik meglopták, megvezették és megosztották ezt az országot, és akiknek egy jogállamisági kritériumoknak megfelelő elszámoltatás során számot kell adniuk arról, hogy mit tettek, és kik azok a tisztességes Fidesz-szavazók, akik még ma is hisznek abban, hogy ez a kormány az ország érdekét szolgálja. Számukra is ki fog derülni, hogy nem így van, de rajtunk is múlik, hogy elindul-e egy olyan folyamat, amely a szavazók szintjén is végtelenül polarizált közéletet le tudja csendesíteni. Én nem szeretném kiprovokálni a Fidesz-szavazókból, hogy örök életükre Orbán Viktor hűséges követői maradjanak. Nem hatalmi okból, hanem mert akkor sosem lesz béke ebben az országban, és ez nem lehet az ellenzéki politika alapja.
Az előválasztáson ugyanakkor minden bizonnyal a legelkötelezettebb ellenzéki szavazók vesznek részt. Nekik üzeni Dobrev Klára azt, hogy csak vele lesz rendszerváltás, önnel legfeljebb kormányváltás. Ez kifizetődő stratégia lehet.
Őszintén becsülöm és a közös sikerünkhöz nélkülözhetetlennek tartom a DK-t és annak miniszterelnök-jelöltjét. De szerintem Dobrev Klára nem lesz miniszterelnök, így ez a dilemma nem valós.
Azt a társadalmi többséget, ami a Fidesz leváltásához kell, Klára nem tudja felépíteni – részben azért nem, mert nem mindegy, hogy a NER elitjével szemben vagyunk kérlelhetetlenek, vagy nem veszünk tudomást arról, hogy van akár milliónyi tisztességes, becsületes ember, aki gyökeresen mást gondol a világról, mint mi.
Márpedig az, hogy legalább középtávon egy részüket meggyőzzük arról, hogy máshogyan kéne együtt élnünk, a leendő miniszterelnök legfontosabb feladata lesz. Ezt az érzékenységet nem látom egyetlen másik miniszterelnök-jelöltben sem. Én főpolgármesterként már megtapasztaltam, hogy milyen felelősség másfél millió embert képviselni. Ezért sem mondok olyat, amit nem lehet megcsinálni, mert tényleg miniszterelnöknek készülök: nem az előválasztást akarom megnyerni, hanem a választást. Tudom, hogy ehhez először az előválasztáson kell győzni, de szerintem ennek a politikának az elkötelezett szavazók között is van támogatottsága, sokan tudják, hogy bonyolultabb lesz a dolgunk annál, mint hogy nyerünk, másnap elővesszük a bilincseket, és minden egy csapásra megváltozik, mint a Macskafogóban, ahol a vérszomjas macskákból vegetáriánus lesz. Egy miniszterelnöknek muszáj a Fidesz-szavazók fejével is gondolkodnia.
Ebből a különbözőségből adódik, hogy – amint írtunk róla – tavasszal megpróbált egy olyan, a leendő kormánytöbbség alapját képező együttműködést tető alá hozni, amelyben részt vett volna az MSZP-Párbeszéd mellett a Jobbik is, de kimaradt volna belőle a DK?
Alapvetően igen, bár ez kicsit túl van gondolva. Valóban szerettem volna összehozni egy olyan, a vidéki körzetekre vonatkozó megállapodást, amit a Jobbik aztán meg is kötött, csak nem velünk, hanem a DK-val. De mielőtt átesünk a ló túloldalára: szó sincs arról, hogy a hat párt közül bármelyik kiszorítható lenne. A kormányváltás után olyan helyzetre kell számítani, mint ami a fővárosban van: ha valaki kimegy pisilni, figyelnünk kell, hogy visszaérjen a szünet végére, mire újra szavazunk. Egy ilyen felállásban minden pártnak egyszerre van komoly zsarolási potenciálja és óriási felelőssége. Kiszorításról tehát szó sem lehet, és az egymásra utaltság miatt nem is igazán lényeges, hogy melyik pártnak lesz 2-3 képviselővel többje a megkötött megállapodások nyomán. Nem tagadom, volt olyan szándékom, hogy vidéki MSZP-s jelöltek számára próbáljuk megnyerni a Jobbik támogatását, ők azonban inkább a DK-t választották.
Mi lehet ennek az oka? Kívülállóként úgy fest, ezzel biztosították, hogy mindenképp övék legyen a két legnagyobb frakció.
Ez valószínűleg amúgy is így lett volna, ezért tehát kár volt, de nem érzem tragédiának, hogy így alakult, még ha vannak is olyan jelöltek, akiknek nagyon drukkolok, és akiknek most egy DK-Jobbik közös jelölttel kell szembemenniük. Ennek ellenére arra számítok, hogy az MSZP-Párbeszéd-LMP hármas parlamenti számaránya hasonló lesz, mint a DK-é vagy a Jobbiké.
Újdonság lenne, ha a miniszterelnököt nem a legnagyobb frakció adná. Ez hogyan működhet? Hasonló a helyzet jelenleg a Fővárosi Közgyűlésben, és meglepne, ha azt mondaná, hogy csak kedvező tapasztalatokat szerzett.
Alapvetően kedvezőket, pedig a legkisebb – kéttagú – frakciót alkotjuk V. Naszályi Mártával. Persze, példa nélküli lenne, ha nem a legnagyobb párt adná a miniszterelnököt, de példa nélküli az is, hogy a NER-t felváltja egy köztársaságpárti kormányzás. A 2010 előtti analógiák, minták nem csupán nem érdekesek, de kimondottan azokkal szemben is kell politizálnunk. Kétségtelen, hogy voltak vitáim elsősorban a DK-frakcióval, de ezek 99 százaléka megoldódott a belső egyeztetéseken. Sok vidéki településen pedig ennél sokkal nagyobb viták vannak.
Ami nem biztató egy jövőbeli kormányzás szempontjából, akár Egert, Tatabányát vagy Szekszárdot nézzük.
Ennek a hat pártnak a kormányzóképességét még létre kell hozni, ahogy Budapesten tettem. Az önkormányzati együttműködésükkel kapcsolatban a legtöbb tapasztalatom nekem van, úgyhogy ajánlom magamat.
Mint említette, a NER leváltása, lebontása „pénzkérdés” is. Az első kormányfőjelölti vitán mégis elsősorban jogi ügyekről volt szó…
Ott is elmondtam, sőt egy hosszú cikkben le is írtam:
van a fejemben forgatókönyv arra, hogy mely pénzcsapokat kell elzárni, és arra is, hogy utána mit fogunk csinálni.
Erről valóban sokkal többet kellene beszélni, már csak azért is, mert az állami újraelosztást gyökeresen át kell alakítani.
Ez azért nehezebb ügy, a vitán Márki-Zay Péter a védelmébe vette az Orbán-kormány adó- és családtámogatási politikájának bizonyos elemeit, ráadásul éppen abból az alapállásból, amit korábban ön is említett: vannak kedvezményezettjei, olyan, ma elsősorban alighanem a Fideszre szavazó családok, akiket az ellenzéknek meg kellene nyernie.
A családi adókedvezményt mi sem akarjuk megszüntetni. A személyi jövedelemadó felső kulcsa keveseket érintene, ráadásul ebben a jobb módú, városi rétegben az ellenzék támogatottsága 80 százalékos. Ezzel együtt nincs azzal baj, amit Márki-Zay Péter állít: ő egy jobboldali ember, és láthatóan hisz abban, amit mond, még ha az én baloldali-zöld elkötelezettségem ettől távol is áll. De az én hitem szerint az nincs rendben, hogy az offshore jövedelmek után nem kell adózni, hogy a kaszinókban nincsenek bekötve az online kasszák, hogy a társasági adó ennyire alacsony. És amikor a nagytőke képviselőivel beszélgetek, azt veszem észre, hogy nem ez tartja itt őket.
Azt Márki-Zay sem mondta, hogy a kaszinókban ne legyen online pénztárgép. Inkább arról volt szó, hogy a középosztályhoz tartozók ne járjanak rosszul egy kormányváltással.
Nem fognak, sőt a Karácsony-kormány alatt jobb lesz nekik. Fontos kérdés azonban, hogy ki tartozik a középosztályhoz. Az ellenzék olykor beleesik abba a csapdába, hogy a felsőbb rétegeket tartja a középosztálynak, azokat, akik európai nívón élnek. De ez nálunk a felső 5-10 százalék. Eközben a nyugat-európai társadalmakban az ápolók, a tanárok, a képzettebb gyári munkások a középosztály. Az ő adóterheik pedig nálunk a legmagasabbak az Európai Unióban, extrém magas az áfa – és nem a luxusjachté, hanem a krumplié. Ezért gondolom, hogy az adórendszert és a jövedelmi transzferek rendszerét is át kell alakítani.
Ha tartalmi értelemben is kampányolna a Fidesz, és nem csak Gyurcsánnyal meg Sorossal riogatna, akkor alighanem az elmúlt tizenkét év vívmányait féltené önöktől: a családtámogatási rendszert, az otthonteremtési kedvezményeket, a CSOK-ot, a babaváró hitelt, az szja-visszatérítést, a fél 13. havi nyugdíjat. Ezek ugyanis sokak számára realizált hasznok.
Valóban van olyan nézet, hogy a Fidesz támogatja a családokat, csakhogy közben kevesebb gyerek születik és nőtt a gyerekszegénység 2010 óta. Nekünk azon kell dolgozni, hogy a felsorolt kedvezmények hogyan lesznek elérhetők mindenkinek. A nyugdíjasoknak el kell mondanunk, hogy a tizedét kapják vissza annak, amit a svájci indexálás megszüntetésével elvettek tőlük, nem beszélve az inflációról, ami az egekben van. Az szja-visszatérítés szerintem kontraproduktív, olyan kevesen részesülnek belőle, és ehhez képest annyit beszélnek róla, hogy rengetegen fogják azt kérdezgetni: és velem mi van, én miért nem kaptam vissza? Amúgy a kampány értelmezési verseny is, és el lehet mondani, hogy aki véletlenül kap most valamit a kormánytól, azt az ellenzéknek köszönheti, hiszen ha nem lenne ilyen kiélezett a verseny, a Fidesz nem hozna ilyen intézkedéseket, inkább ellopná ezt a pénzt, mint rendesen. Azt se felejtsük el, hogy 2018-ban brutális reálbér-növekedés volt, ma viszont reálbércsökkenés van.
Többször utalt rá, hogy a Fidesz már kijelölte önt Orbán kihívójának, és valóban kitüntetett figyelmet kap, legyen szó a fővárosi dugókról vagy a hiányos angoltudásáról. Világos, hogy ezek a kormányzóképességről szóló viták. Nem tud elég jól angolul, tehát nem képes az ország számára fontos kapcsolatokat építeni. Sok a dugó, tehát még a fővárosi közlekedést sem tudja megszervezni, hogyan akar vezetni egy országot, és így tovább.
A Fidesz arra készül, hogy megnyerem az előválasztást, ezért próbálnak már most amortizálni. De azért úgy vannak vele, hogy az lenne a legjobb, ha nem én nyernék. És vannak olyan jelöltek, akiknek a győzelme esetén pezsgőt bontanának.
Név szerint?
Nem szeretnék neveket mondani. Annak, hogy főpolgármester vagyok, vannak előnyei: meg tudom mutatni, hogy milyen értékeket tartok fontosak a politikai cselekvésben, és az is tény, hogy az összes jelölt együtt nem harcolt még annyit a Fidesszel, mint én Budapest vezetőjeként. És a hangzatos kijelentések zajában azt se felejtsük el, hogy
az indulók között ketten vagyunk, akik már legyőzték a Fideszt: Márki-Zay Péter és én.
A méréseink szerint egyébként elsősorban a vidéki Fidesz-szavazók gondolják, hogy több dugó van a fővárosban, mint korábban. Nekik is szól ez a kampány, nem a fővárosiaknak, Budapesten ugyanis a Fidesz nem nagyon fog labdába rúgni a parlamenti választáson. A nyelvtudásom feszegetése nyilvánvalóan a több nyelven beszélő Dobrev Klárának jön jól – ha fideszes lennék, én is ezt a témát hoztam volna fel. Megjegyzem: soha ilyen motivált nem voltam még a tanulmányaim folytatását illetően, és tök jól haladok.
Apropó: ki írta az angol nyelven a Project Syndicate oldalán megjelent cikket?
A kollégáimmal közösen írtuk, mint minden hasonló cikket.
De angolul nem ön fogalmazta.
Nem. Ami pedig a támadásokat illeti: tízből kilencen azzal állítanak meg az utcán, hogy „ezek a fideszesek milyen szemetek, mennyit bántják magát, nagyon aggódunk önért.”
Akkor vagy 90 százalékkal fog nyerni, vagy nem jól reprezentálják a társadalmat a találkozásai.
Természetesen ez nem reprezentatív minta, de nemcsak a kampányrendezvényeken jellemző ez, hanem akkor is, ha felszállok a metróra. Kialakítottak rólam egy képet, hogy nem vagyok elég kemény küzdő, de erre sikerült rácáfolni: még mindig itt vagyok, mosolygom, teszem a dolgomat, és hiába költenek most már napi 3 millió forintot a lejáratásomra, ez annyira izzadságszagú, hogy nem működik.
