Belföld

Krízisbűnöző ejtett túszokat a Széna téren

A szakértői véleményeket és a rendőrségi statisztikákat szemlélve a Széna téri bankrablás az amatőr krízisbűnözés példája lehet: erre vall a célpont kiválasztása és a felkészültség módja is. Egy szempontból beleillik a profi bűnözők sémájába: általában pénteken rabolnak bankot.

A szakértő szerint a Széna téri bankfiókban pénteken túszokat ejtő, közgazdász végzettségű, zsoldos múlttal rendelkező Cs. István nem volt profi elkövető. Münnich Iván kriminálpszichológus az MTI-nek adott nyilatkozatában amatőr elkövetőről beszélt. Ha profi lett volna – véli Münnich –, akkor gondoskodik menekülési útvonalról; nagyon forgalmas és központi helyen van a bank, ami ugyancsak arra vall, hogy nem készült fel eléggé a rablásra, és az a tény, hogy magányosan próbálta meg elkövetni a bűncselekményt, szintén a felkészületlenségét bizonyítja.

Szinte bármelyik magyar férfi lehet bankrabló

Az Országos Rendőr-főkapitányság a 2002. május 9-i, nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablást követően kezdett el kiemelten foglalkozni a pénzintézetek sérelmére elkövetett fegyveres rablásokkal. A FigyelőNet birtokába került elemzés szerint, a pénzintézetek elleni fegyveres rablások elkövetőire a következő profil illik: 25-40 éves, férfi, átlagos testalkatú, átlagos vagyoni helyzetű, korábban követett el már kisebb vagyon elleni bűncselekményeket. A konkrét bűncselekmény elkövetési módjából lehetséges következtetni az elkövető iskolázottsági fokára. Magyarul: szinte minden átlagos aktív magyar férfi lehet bankrabló, leszámítva talán a büntetett előéletet.



Krízisbűnöző ejtett túszokat a Széna téren 1



A Széna téri túszejtő nem illik a sémába

Csak ilyen értelemben illik Cs. Istvánra a profil, bár ő még csak priuszos sem volt, igaz, eljárás folyt ellene egy pénzbehajtási ügy miatt. Cs. István ugyan ráerősített a statisztikákra a támadás időpontjának megválasztásával, ugyanis a legtöbb bankrablást pénteken követik el, kevéssel nyitás után vagy zárás előtt, de minden egyébben eltér a szokványos, „profinak” mondható bankrablótól.

Egyfős elkövetés esetén – tartalmazza az ORFK-elemzés – a tettes általában passzív, higgadt, és törekszik arra, hogy ne tartózkodjon ügyfél a támadott pénzintézetben. Cs. István nem igazán igyekezett, hiszen fegyvereit háta mögé rejtve újabb és újabb ügyfeleket engedett a bankba.

A bankrablók több mint 80 százaléka álcázza magát, arcukat teljesen elfedik símaszkkal, álarccal, baseballsapkával és napszemüveggel. Cs. István nem törődött az álcázással sem. A célpontok általában a 2-3 női alkalmazottal működő vidéki pénzintézetek, aminek viszont ellentmond, hogy messze Budapest vezeti a bankrablások statisztikáját. A Széna téri fiók 10 ügyintézővel működik, a támadáskor heten ragadtak bent.

Bár az eddigi bankrablások majdnem feléről nem áll rendelkezésre ilyen adat, így is kimutatható, hogy az esetek többségében gépjárművet használtak az elkövetők érkezéskor-távozáskor. Cs. István gyalog, szatyorral érkezett bankot rabolni. Azzal pedig mindenképpen új fejezetet nyitott a magyar kriminalisztikában, hogy túszokat ejtett, és fenyegetőzése, fegyverhasználata miatt hat lövéssel kellett ártalmatlanná tenni.

Egyre több a krízisbűnöző

A Cs. István által elkövetett túszejtés, majd halála egyébként jól beleillik az utóbbi időben egyre gyakoribbá váló krízisbűnözés kategóriájába. Nagy László Tibor, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) osztályvezető-helyettese a hasonló bűncselekményekkel kapcsolatban úgy véli, hogy egyre több a krízisbűnöző az olyan profikkal szemben, akik megtervezik fegyverrel elkövetett támadásaikat. Nőtt a „lúzer típusú elkövetők” száma. Ilyen volt például az a szegedi nyugdíjas, aki előbb bejelentkezett a pénzintézet ügyfélszolgálatánál személyes papírjaival, s csak azután fogott neki a tulajdonképpeni bankrablásnak – ami végül kudarcba fulladt. A kilencvenes évek elején sokkal kevesebb volt az ilyen típusú rablás, s inkább az úgynevezett markecolás volt a jellemző, amikor megpróbálták leitatni az áldozatokat.

Nőtt a bankrablások száma

A bankrablások száma az utóbbi években növekedett, ám a bankok biztonsági felszereltségének javulásával ennél is népszerűbbek lettek a profik körében a mozgó célpontok, a pénzszállító autók, amelyek a bankjegyforgalom leggyengébb láncszemei a bankszakmában. Egyre gyakoribb jelenség, hogy a tettestársak között többnyire megtalálhatók az őrzést vagy védelmet ellátó alkalmazottak, hasonlóan a márciusban történt, halálos áldozatot követelő tokaji pénzszállító elleni rablási ügyhöz; itt a pénzszállító sofőrje is gyanúsított és előzetes letartóztatásban van.

A rosszul kereső biztonsági őrök

A Széna téri tragédia főszereplője, a 40 éves Cs. István is biztonsági őr volt egy budai üzletközpontban. Nem véletlen viszont, hogy a biztonsági és vagyonőrök közül sok a tettestárs a pénzintézetek sérelmére elkövetett bűncselekményekben. Az övék ugyanis valódi krízisszakmának számít, olyannak, ahol sokszor a törvény által megengedett minimálbér alatt keresnek az egyéni vállalkozókká kényszerített vagyonőrök. Így könnyen esik kísértésbe a sok pénz látványától az a biztonsági őr, aki hivatalosan 380 forintos nettó órabérért dolgozik, de legtöbbször feketén foglalkoztatják.

A 40 éves solymári Cs. István 2007. május 4-én délután támadta meg a Széna téri OTP-fiókot, ahol túszokat szedett. A rendőrségi közbelépés során az elkövetőt megölték, két túsz megsérült. A bankrabló ötmillió forintot és szabad eltávozást követelt korábban a túsztárgyalón keresztül.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik