A nem-életbiztosítások gyűjtőnévvel a biztosítási szakma elsősorban a különféle vagyontárgyak biztosításával kapcsolatos módozatokat illeti, de ebbe a körbe tartoznak a különféle felelősségbiztosítások, gépjármű-biztosítások, és a balesetbiztosítások egy része is. Az Európai Unió szabványainak lényegében megfelelő csoportosítás révén elkülönítve mérhető a hazai kompozit – tehát élet- és nem-életbiztosítási tevékenységet egyaránt folytató – biztosítók egyes üzletágakban végzett tevékenysége.
Az Állami Biztosításfelügyelet (Ábif) legfrissebb adatai szerint az év első felében a biztosítók nem-életbiztosításból származó bevétele összesen 64,3 milliárd forint volt, ami közel 23 százalékkal magasabb az előző év azonos időszakánál. Az üzletágra általában jellemző a Hungária Biztosító (HB) elsöprő egyeduralma: az év első felében az összes díjbevétel közel felét (28,9 milliárd forintot) ez a társaság tudhatta a magáénak, mögötte messze leszakadva következik a piacon második ÁB-Aegon Biztosító (10,1 milliárd forint) és a harmadik Providencia Biztosító (8 milliárd forint). A három piacvezető társaság 47,2 milliárd forintos együttes díjbevétellel a nem-életbiztosítási piac 73,3 százaléka felett rendelkezik (lásd erről bővebben grafikonunkat a 28. oldalon).
Jóval árnyaltabb azonban a kép, ha az egyes biztosítók szűkebb értelemben vett vagyonbiztosítási tevékenységét vesszük nagyító alá. Itt ugyanis már “labdába rúgnak” a kisebb társaságok is, jóllehet pontos kimutatás arról nincs, hogy az egyes biztosítók nem-életbiztosítási bevételein belül mekkora részarányt képviselnek a különféle vagyonbiztosítási módozatok. Annyit azonban tudni lehet, hogy a HB kiugró teljesítményében nem kis szerepet játszanak a különféle gépjármű-biztosítási módozatokból származó bevételek: a társaság piacvezető mind a casco, mind pedig a kötelező gépjármű-biztosítások területén. Ezzel együtt a Hungária ma – tulajdonosához, a német Allianzhoz hasonlóan – a legnagyobb ipari biztosító Magyarországon, és jószerivel az összes nagyobb ipari vállalattal szerződéses kapcsolatban áll. Ennek egyébként részben “történelmi” hagyományai vannak, miután az Állami Biztosító monopóliumának 1986-os megszüntetésekor a társaság örökölte a különféle állami nagyvállalatok biztosításait.
Az ÁB-Aegon második helyét elsősorban a lakossági vagyonbiztosításokból (lakásbiztosítás, gépjármű-biztosítás) származó bevételeknek köszönheti, a különféle vállalatoknak, vállalkozásoknak kínált biztosítások részaránya egyelőre még meglehetősen alacsony. Ennek egyébként szintén múltbeli okai vannak: a társaság annak idején egy – az osztrák EA-Generalival közösen alapított – vegyes vállalatba helyezte ki ezen portfoliójának nagyobb részét, amelynek bázisán jött létre 1991-ben a Generali Budapest Biztosító. Az ÁB mindazonáltal ma is meghatározó szereplője a vállalati vagyonbiztosítási piacnak, jelenléte különösen a mezőgazdasági területen és kisvállalkozások körében jelentős.
A Providencia Biztosító bevételeinek mintegy 25-30 százaléka származik a vagyonbiztosításokból, bár az ÁB-hoz hasonlóan elsősorban itt is a lakossági vagyonbiztosítások súlya a meghatározó. A társaság kínálatában azonban ennek ellenére megtalálhatóak azok a fontosabb módozatok, amelyek kifejezetten a vállalatok, vállalkozások igényeinek kielégítését célozzák. A középmezőnyben helyet foglaló társaságok (Generali, Garancia, Colonia) egy része viszont már kifejezetten a vállalati vagyonbiztosításokra – vagy azok bizonyos részterületére – szakosodott.
Itt érdemes kiemelni a Generali Budapest Biztosítót, amely a múltbeli örökségek folytán ma is az egyik meghatározó szereplő ezen a piacon. A társaság bevételeinek például 1995-ben közel fele (2,1 milliárd forint) származott a gazdálkodó szervezeteknek nyújtott vagyonbiztosításokból, ez az arány az idei félévben ugyan némileg csökkent, ám a Generali ma is egyike azon biztosítóknak, amelynek fő tevékenységét a vállalatok, vállalkozások biztosítása jelenti. Érdekes színfoltja ugyanakkor ennek a piacnak az Argosz Biztosító, amely elsősorban az agrárszféra vállalatainak igyekszik különféle speciális módozatokat (például nagy értékű állatok biztosítása, száj- és körömfájás elleni biztosítás) nyújtani.
A szereplők nagy száma (ma néhány kivételtől eltekintve az összes biztosító nyújt a gazdálkodó szervezeteknek biztosítást) miatt a vállalati vagyonbiztosítási piac mára lényegében tökéletes kínálati piaccá alakult, ahol jószerivel mindenfajta kockázatra lehet biztosítási szerződést kötni. A biztosítók az általános vagyonbiztosítás mellett – amely az általános kockázatok (tűz, víz, elemi károk) elleni védelmet tartalmazza – egy sajátos kirakósjátékhoz hasonlóan újabb és újabb kockázatok elleni kiegészítő elemeket is kínálnak (lásd erről bővebben írásunkat a 28-29. oldalon). Az új társaságok piacra lépésével ugyanakkor egyre élesebb verseny folyik a biztosítók között a fizetőképesnek tekintett közép- és nagyvállalatokért. Ezek a cégek ma már lényegében saját igényeiknek megfelelő biztosítási védelmet alakíthatnak ki, amelyben kiépült tanácsadói és biztosítási alkuszi hálózat is segíti őket. Távolról sem ilyen kedvező a helyzet a kisvállalkozásoknak nyújtott módozatok területén: ezeknek a cégeknek ma még igencsak komoly pénzügyi és technikai feltételeknek kell megfelelniük ahhoz, hogy valamelyik biztosító egyáltalán szóba álljon velük.
