Továbbra is fegyházban marad az életfogytig tartó fegyházra ítélt Magda Marinko. A Szegedi Törvényszék büntetés-végrehajtási bírája ugyanis nem engedélyezte a feltételes szabadlábra helyezési kérelmét.
A Legfelsőbb Bíróság előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés miatt sújtotta életfogytig tartó szabadságvesztéssel a férfit 1996-ban azzal, hogy legkorábban 25 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A jogerős döntés szerint ez leghamarabb 2019-ben következhetett volna be, erre azonban akkor sem került sor.
A törvényi rendelkezések és a töretlen bírói gyakorlat szerint a feltételes szabadságra bocsátás kedvezménye nem automatikusan járó jogosultsága az elítéltnek, hanem csupán lehetőség, ha a büntetés célja a szabadon bocsátásával is elérhető. A büntetés-végrehajtási bíró döntés előtt elmeorvos-szakértői vélemény elkészítését rendelte el, de az elítélt nem kívánt megjelenni a vizsgálaton.
Magda Marinko a bírói meghallgatásán való részvételt is megtagadta és rendzavaró magatartást is tanúsított. A bíróság így a távollétében, védője jelenlétében hozta meg döntését, amelyet a fogva tartása alatti magatartását részletező büntetés-végrehajtási intézeti előterjesztésre is alapozott. Eszerint az elítélt az utóbbi években nem kapott fegyelmi büntetést, ugyanakkor nehezen fogadja el a szabályokat, megbánás nem jellemzi, és a feltételes szabadságáról döntő eljárásban sem hajlandó együttműködésre.
Összességében ezért továbbra sem lehet arra következtetni, hogy szabadon bocsátása esetén vissza tudna illeszkedni a társadalomba és törvénytisztelő életmódot folytatna. A bíróság döntött arról, hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét egy év elteltével ismételten meg kell vizsgálni. A bíróság végzése ellen a védő fellebbezett, így az nem jogerős.
A Legfelsőbb Bíróság Magda Marinkót egy orosházi asszony meggyilkolásáért, valamint egy Kecskeméten elkövetett hármasgyilkosságért ítélte el. A hidegvérrel, embertelenül és nagy szervezettséggel végrehajtott bűncselekmények félelmet idéztek elő az országban. A szerb állampolgárságú férfit a szegedi Z. Nagy család meggyilkolásával is megvádolták, de abban a Fővárosi Bíróság, majd a Legfelsőbb Bíróság nem találta bizonyíthatónak a vádlott bűnösségét.
Szerbiában a bíróság a férfit – a Vajdaságban elkövetett bűncselekmények miatt – távollétében halálra ítélte, de a halálbüntetés eltörlése után ezt 40 év szabadságvesztésre változtatták át.
