A magyar női kézilabda-válogatott konkrét célkitűzés nélkül utazott ki ugyan a dániai Európa-bajnokságra, ám az, hogy a csapat mindössze két győzelmet aratva a 10. helyen végzett, egyértelműen csalódás. A 2018-as vébén (14. hely), valamint a 2017-es Eb-n (7. hely) sem teljesített jobban a csapat, miközben a tao révén ömlik a pénz a sportágba, az NB I tele van minőségi légiósokkal, a szintén külföldiekkel felturbózott Győr pedig évek óta egyeduralkodó a BL-ben.
A Sport TV az Európa-bajnokságra reflektálva megszólaltatta a magyar szövetség női szakágért felelős két alelnökét, Kirsner Erikát és Pálinger Katalint. A bő félórás beszélgetést azóta sokan, sokféleképpen kivesézték, az egyszerű drukker viszont maximum annyi tanulságot szűrhetett le, hogy a befektetett pénz és a teljesítmény nem feltétlenül áll egyenes arányosságban egymással. Az elmúlt évek eredménytelensége viszont számos komoly hiányosságra rámutatott a sportágon belül.
A nagy ugrás közben van a hiba
Azt már korábban megírtuk, Magyarországon a labdarúgás mellett a kézilabdába ömlik a legtöbb pénz a taorendszer bevezetése óta, a legutóbbi vizsgált időszakban még több is, mint a fociba: 20,4 milliárd (2011-12 óta pedig összesen közel 200 milliárd) forint.
Ám még mindig nem sikerült mindent megoldani. Az utánpótlás-nevelésben kézzel fogható eredmény, hogy ifjúsági és junior szinten jók vagyunk. De a nagy ugrás, ami a 18 év alattiak felnőtt válogatottban való szerepeltetését illeti, továbbra is megoldatlan probléma. Mint ahogy az is, hogy Kulcsár Anita halála óta, immáron 16 éve képtelenek vagyunk kinevelni klasszis beállóst.
Az edzőkérdés más, egyrészt Zsiga Gyulát és Konkoly Csabát leszámítva alig-alig dolgozott külföldön magyar szakember, másrészt a válogatottaknál az elmúlt 15 évben túl sok elképzelés és vélemény ütközött, de olyan nem akadt, amely hosszabb távon biztos megoldást jelentett volna.
Magyar vagy külföldi edző?
Mocsai Lajos annak idején a Veszprémnél abban hitt, hogy a legjobb magyar játékosokat haza kell csábítani, itthon kell tartani, ez lehet a válogatott sikereinek a kulcsa. De volt időszak, amikor Németh András a nőknél is azt mondta, csak az NB I-ben szereplőkre számít, így lehet összetartásokat vezényelni és mindenkit szem előtt tartani.
Amikor elmaradtak a sikerek, felerősödtek a hangok, hogy külföldi edző kell. A nőknél a kínos 2011-es vb-selejtezőbeli bukást követően Mátéfi Esztert a norvég Karl Erik Böhn váltotta, aki 2012-ben Eb-bronzéremhez segítette a csapatot. Aztán betegsége, majd halála közbeszólt, megbízott kapitányként Hajdu János ugrott be, utána 2014 februárja és 2015 decembere között Németh András, majd pár hónapig ideiglenesen Elek Gábor és Ambros Martín kapott lehetőséget – sikertelenül.
A külföldi szakembert forszírozók 2016 májusában megnyugodhattak, érkezett Kim Rasmussen, aki a lengyelekkel kétszer is vb-elődöntős volt. Nálunk hasonló siker közelébe sem került, igaz, kapitánykodását hihetetlen balszerencse kísérte: a generációváltás felvállalása mellett sérülések és betegségek sújtották, világversenyen nem tudott a legjobb kerettel megjelenni.
2019 végén a szövetség a nyilvánosság keresése nélkül szerződést hosszabbított vele, de a japán vébén történt leégés után szinte kapóra jött a szövetségnek, hogy Rasmussent eltiltották, amiért a románok elleni vereség után kritizálta a bírókat. Ahelyett, hogy kiálltak volna mellette, inkább kirúgták, a szakember perrel fenyegetett, de annak végkimeneteléről azóta sem jött semmi információ.
Tűzoltásban gondolkodtak
A megoldás kézenfekvő volt, az olimpiai selejtezőre megbízta a szövetség a két BL-klub, a Győri Audi ETO és az FTC-Rail Cargo Hungaria edzőit, Danyi Gábort és Elek Gábort.
Februárban tűzoltásban gondolkodtunk, az olimpiai selejtezőig. Aztán a helyzet úgy alakult, hogy nem akartunk váltani, adta magát, hogy Danyi Gábor és Elek Gábor maradjon. Teljesen indokolatlan lett volna, hogy váltsunk, hiszen a nyáron azt sem tudtuk, lesz-e olimpia jövőre. De még most sem tudjuk
– mondta a kétedzős modellről Pálinger.
Hogy ez nem működik, azt láthattuk a dániai Eb-n: az amerikaifutballból vett minta nem érvényesült, a támadásokért és védekezésekért felelős egy-egy edző inkább kioltotta, mint erősítette egymást, ezt a lagymatag és mondandó nélküli időkérések mutatták leginkább.
Hogy ezen az állapoton lehet-e javítani, az márciusban kiderül, mindenesetre a szövetség elnöksége január 11-én – meghallgatva a beszámolókat – úgy döntött, hogy a szakmai stábban némi változtatást hajt végre. Megszűnik a két szakember azonos, mellérendelt státusza: Elek a továbbiakban szövetségi kapitányként, míg a Győri Audi ETO-val mindent megnyerő Danyi edzőként folytatja a munkát.
Noha a csapat csak márciusban találkozhat a sűrű versenynaptár miatt, de addig is folyamatos lesz a mentális és motivációs munka a kerettagokkal, a klubokkal.
Erőnléti szempontból is nagy kihívás lesz az olimpiai selejtező, ezért szorosan együtt kell működünk az egyesületekkel a következő hetekben ebből a szempontból is. Nem sikerült jól az Európa-bajnokság, de a női válogatottnak még mindig megvan az esélye az olimpiára való kijutásra, és márciusban hazai pályán, Győrött ezt ki kell használni!” – nyilatkozta Pálinger.
A tornatapasztalat hiánya
„Úgy vélem, nem volt jó megoldás a két, egymás mellé rendelt edző, főleg, ha a két legjobb klubcsapat konkurens szakembereiről van szó. Ennek több hátránya is lehet, kioltják egymást vagy éppen azt gondolják, amit én tudok, az az igazság” – mondta a 24.hu kérdésére Kovács Ferenc, az osztrák Hypo edzője.
Mindkét Gabit ismerem, az Európa-bajnokságot látva azt mondom, nem feltétlen edzőproblémáról kell beszélni. Egyszerűen egyiküknek sincs tornatapasztalata. Teljesen más egy Európa-bajnokság, mint egy bajnoki vagy BL-meccs.
Meglepődve hallotta, hogy sportpszichológus nem tartott a válogatottal, és azt mondta – bár nem beszélt a kollégákkal –, szerinte sporttudományi szempontból is lehetnek elmaradások.
„A Hypónál Gunnar Prokop már a 90-es évek elején tudta, hogy a táplálkozás, az étrend-kiegészítés, a visszapótlás mennyire fontos. A szezon elején minden játékostól vért vett, aminosav-szekvenciát készíttetett, hogy minden be legyen lőve. És ezek nem butaságok: például a test szénhidráttartalmának 25 százalékát az agy használja fel. Ha nem pótolod időben, már nincs is csúcsformában a játékos.”
Hiányzik az összefogás
Kovács szerint a siker rendszer- és személyfüggő is, úgy érzi, ezért volt folyamatosan sikeres a győri utánpótlás Róth Kálmán vezetésével és ezért lehet(ett) a csúcson évekig az orosz, a francia vagy éppen a norvég női kézilabda.
„A titok ebben keresendő: megvolt a koncepció, megvolt a rendszer, és ehhez megtalálták az ideális szakembereket Jevgenyij Trefilov, Olivier Krumbholz és Thorir Hergeirsson személyében. Hiszen egyértelmű személyfüggő, ha azt nézzük, az oroszok csak Trefilovval, a franciák csak Krumbholzcal voltak eredményesek. Amikor váltottak, visszaesett a válogatott, és máris vissza kellett hozni őket.”
Hergeirsson húsz éve dolgozik a norvég válogatottnál, 2009 óta ő a szövetségi kapitány, egy-egy rosszabb eredmény sem ingatja meg a pozícióját.
„Nálunk a sporttudományos dolgok mellett az összefogás hiányzik. Megkérdezte valaki a tapasztalataikról a világversenyeken sikeres edzőinket, Laurencz Lászlót, Mocsai Lajost, Németh Andrást vagy Skaliczki Lászlót? Egy szövetségi ember vagy szakkommentátor, még ha jó játékos is volt, nem tudhatja, milyen edzőként dolgozni.
Az ő sikereik titkát kellene megtudni.
Két korosztály kiesett
A jelenlegi keret kialakítása persze nem könnyű, a bő Eb-névsorból sem lehet kiemelni úgy valakit, hogy márpedig feltétlen helye lenne a legjobbak között. Bővebb merítési lehetőség pedig nem nagyon van – erre hivatkozott Kirsner és Pálinger is –, hiszen két teljes (ráadásul sikeres) korosztály eltűnt, amelyekre 26-30 évesen most lenne nagy szükség.
Pedig az utánpótlással úgy tűnt, minden rendben volt.
2009-ben a magyar U19-es válogatott a Győrben, Pápán és Szombathelyen megrendezett junior Európa-bajnokságon ezüstérmes lett, a döntőben 29-27-re kapott ki Norvégiától.
Az akkori magyar keretből a mostani Eb-n Kovacsics Anikó, valamint a hosszú idő után visszatérő Zácsik Szandra szerepelt, illetve a keretben még ott volt Janurik Kinga és Kisfaludy Anett. Rajtuk kívül négyen visszavonultak, ketten az NB I/B-ben, hárman pedig alacsonyabb osztályban szerepelnek.
Összehasonlításképpen abból a norvég Európa-bajnok válogatottból olyan neveket ismerhetünk, mint Silje Solberg, Sanna Solberg, Veronica Kristiansen, Stine Bredal Oftedal, Nora Mörk, Amanda Kurtovic vagy a korábbi válogatott Hanna Yttereng, a világ- és Európa-bajnok Mari Molid vagy az Európa-bajnok Maja Jakobsen.
2013-ban ugyancsak Eb-ezüstérem jutott, a fináléban az oroszok simán, 36-28-ra verték az addig hibátlan magyar válogatottat. Abból a csapatból ketten jutottak el a mostani Eb-re: Bíró Blanka és Lukács Viktória (Szekerczés Luca a bő keretbe fért be, Tóth Gabriella sérülése miatt oda sem.)
A győztes orosz válogatottból Darija Dmitrijeva és Anna Vjahirjeva olimpiai bajnok, Elizaveta Malasenko Eb-2 és vb-3., míg Kira Truszova Eb-ezüstérmes lett, de válogatottságig vitte Polina Vedekina is. Alena Ihnyevát pedig testközelből is láthattuk, hiszen az előző szezonban Kisvárdán szerepelt.
A 2018-as junior világ-, illetve a 2019-es junior Európa-bajnok magyar válogatott csillagain (Faluvégi Dorottya, Klujber Katrin, Tóvizi Petra, Háfra Noémi, Márton Gréta) most extra teher van, hiszen a kieső generációkat kell pótolni. Emellett a többi szóba jövő játékost is tűzben lehetne tartani, ha lenne B válogatott, amely a tehetséggondozás és felzárkóztatás egyik eleme lehetne.
