A Columbia Egyetem kutatója Sanat Kumar vetette vizsgálatok alá az aranyt, hogy rájöjjön a titkára, miért jó fizetőeszköznek, és miért nem nagyon cserélhető le mással.
Első tényező, melynek meg kell felelni egy az érték anyagi formájának az, hogy nem lehet maró vagy reaktív. Nem rozsdásodhat. Ez az elvárás eleve kizár 38 elemet a fizetőeszköznek való alkalmazásból. Ezért nem vásárlunk például lítiummal.
A pénz nem lehet káros az egészségre, tehát radioaktív, mert így lassan, de megölné tulajdonosait. Így a radioaktív anyagok két sorát abszolút ki is lehet zárni a lehetséges fizetőeszközök közül.
A következő kritérium a megmaradt elemek közül szűri ki az aranyat: ritkán fordul elő a természetben, de nem annyira ritka ahhoz, hogy meg lehessen találni.
Így öt elemre csökken a választható “anyagiak” száma: ródiumra, palládiumra, platinára, ezüstre és aranyra.
Az ezüstöt szintén használják érmének, igaz könnyen kopik. A ródiumot és a palládiumot azonban csak az 1800-as években fedezték fel, így nem használhatták volna a korai civilizációkban.
Így kizárásos alapon két elem marad: az arany és a platina. A platina olvadáspontja kb. 1600 Celsius fok, de ezt a hőmérsékletet sohasem érték volna el kényelmesen a korai civilizációk.
Az arany a megfelelő eszköz tehát pénzérmék gyártásához: szilárd, képlékeny, nem reagál, nem kopik túl gyorsan és nem radioaktív.
AJÁNLOTT LINKEK:
Cikk az aranyról – angolul (Gizmodo)
Egy blogbejegyzés az arany tulajdonságairól – angolul (Life’s Little Mistery)
