A fehérorosz tiltakozási mozgalom nagyon fiatal, és rendkívül eredeti egyszerre
– mondta Sasha Gubskaja minszki civil aktivista a 24.hu-nak az augusztus 9-i elnökválasztás óta zajló tüntetésekkel kapcsolatban, amelyek során többen meghaltak, százak megsebesültek, ezreket pedig őrizetbe vettek. A belarusz városok hét közben a megszokott rendben működnek, és szinte semmi sem utal arra, ami vasárnaponként történik az utcákon, immár több mint két hónapja.
A tömegtüntetéseket, úgy fest, hétről hétre a fehérorosz tiltakozási vágy tartja életben, hiszen Sasha is bevallja, hogy rendre szkeptikus azzal kapcsolatban, újra tömeg árasztja-e el a minszki utcákat a következő hétvégén. Amikor kikapcsolták az internetet, még nehezebbé vált egyáltalán tudomást szerezni arról, merre tartanak a tiltakozók, és hol várják őket a belbiztonsági erők. Aztán mégis szinte a semmiből előkerül több ezer tüntető.
Az aktivista szerint két oka van annak, hogy nem adják fel a tiltakozást. „Egyrészt a fehérorosz népnek rettentően elege van Aljakszandr Lukasenkából, és eltökéltek azért, hogy változzon a politikai berendezkedés” másrészt élvezik az aktív civil társadalom létrejöttét, annak felfedezését, hogy milyen kreatív, békés és intelligens nép is valójában a belarausz, vélekedett Sasha, aki szerint olyan, mintha minden hétvégén afféle ünnepnap lenne.
Fehéroroszországban korábban soha nem volt példa hasonló megmozdulásokra, és jól eső érzés a résztvevőknek, hogy egymás mellett vonulhatnak
– mondta. Sokak már csak azért is útra kelnek, mert kíváncsiak arra, mennyien csatlakoznak a menethez. Noha a résztvevők száma nem nőtt augusztus óta, fontosnak tartják, hogy a mozgalom ne fulladjon ki úgy, ahogy a propaganda egy ideje láttatni szeretné.
Rengeteg fehéroroszban még mindig él a remény, hogy Lukasenka eltávolítható a hatalomból. Minszkben legalábbis. Sasha hangsúlyozta, hogy mivel nem sokat utazott az utóbbi időben, nehezen tudja megmondani, a vidéken élők hogyan élik meg a helyzetet, de úgy véli, hogy a nagyobb városokban élők eltökéltebbek a változás mellett. Előbbiek szerinte jobban tartanak a hatalommal való szembeszállástól, részint azért, mert a tévéből folyó propaganda olyan képeket közvetít, ami sokak szemében továbbra is hitelesnek tűnik.
Az utcai tiltakozásokon kívül egyébként számos gyárban sztrájkokkal szálltak be a tiltakozási hullámba, azonban a minszki aktivista hangsúlyozta, hogy ezek nem folytatódhatnak a végtelenségig, hiszen a dolgozókat rendszeresen fenyegetik azzal, hogy elveszítik az állásukat, és ha mindez politikai okból történik, nehezen találnak másikat helyette.
Rendkívül elszomorító minden nap hallani a törvénytelen büntetőeljárásokról és letartóztatásokról szóló híreket is, így az általános hangulat ingadozik, egyszer fent, másszor lent. Előbbi általában vasárnaponként jellemző, míg az utóbbi akkor, amikor a hatalom erői az állampolgárokat üldözik
– mondta Sasha, hozzátéve, hogy a „felvilágosult” lakosság támogatása sokat segít a nehezebb időszakok átvészelésében is.
Az elmúlt napok eseményei ugyanakkor azt mutatják, hogy fogy Lukasenka türelme a tüntetőkkel szemben. Nemrég bejelentették, hogy a fehérorosz hatóságok készek halálos katonai fegyvereket bevetni Minszkben a rendfenntartásra, mert a hivatalos kommunikáció szerint a tüntetések „szervezetté és radikálissá váltak”.
A rendfenntartó erők pedig intézkednek, bármiféle megmozdulást is látnak, hétfőn például egy nyugdíjas tüntetésen vettek őrizetbe több mint hetven embert, akik között még egy 13 éves gyermek is volt. A rendőrség egyébként a demonstrálók ellen tömegoszlató eszközöket, könnygázt és villanógránátot is bevetett.
Sasha szerint a hatósági erőszak is közrejátszik abban, hogy sokan nem hagyják annyiban a tiltakozást, és rendületlenül kimennek az utcára minden hétvégén. Mint mondta, a választás eredménye szinte senkit nem lepett meg, és rájöttek, hogy nincs más út előttük: ha most otthon maradnak és lenyelik az eddig történteket, akkor a rendfenntartó erők még több embert vesznek őrizetbe és kínoznak meg a jövőben.
Lukasenka nem tiszteli az embereket. A fehéroroszok teljesen elvesztették a biztonságérzetüket
– mondta. Az aktivista szerencsésnek érzi magát, hogy ezidáig tucatnyi alkalommal megúszta, hogy a hatóságok őrizetbe vegyék, akár bebörtönözzék és megkínozzák (nem úgy a korábbi cikkünkben megszólaló Andrei, akit a nyílt utcáról vittek be a rendőrök, holott tüntetések közelében sem járt).
A fiatal nő környezetében nem mindenki járt ilyen jól, több tucat ismerősét vitték el a rendőrök, többeket a saját lakásukból raboltak el, illetve börtönöztek be napokra. „Sajnos ez így megy jelenleg is. Ezért megyek tüntetni minden héten”, jegyezte meg.
A tiltakozássorozatra adott nemzetközi reakcióval kapcsolatban viszont nem túl bizakodó, nem vár sokat az Európai Uniótól sem, mivel véleménye szerint a különböző szankcióknak semmilyen jelentősége nincs, „a diktátort egyszerűen nem érdekli”. Sasha úgy látja, az EU nagyon óvatosan közelíti meg a fehérorosz kérdést, mert nem akar még egy konfliktus-zónát Európa határain belül.
Fehéroroszország nem számít prioritásnak, főként a jelenlegi körülmények között, Európa reakciója pedig a Kreml aktuális hangulatától függ
– vélekedett az aktivista.
Mindez egybecseng azzal, hogy holott az EU már korábban jelezte, se szabadnak, se tisztességesnek nem tartja az augusztusi fehérorosz választást, valamint felszólított új választás kiírására és a fogvatartottak szabadon bocsátására, egyelőre még szankciókat sem vetett ki az elnökre.
Sasha szerint egyébként a fehéroroszok felettébb nagylelkűek, mert azok után, amit eltűrtek az elnöktől éveken át, nem vágynak bosszúra, csak azt szeretnék, ha Lukasenka felülne egy repülőgépre és elhagyná az országot.
Láttam egy transzparenst az egyik tüntetésen, amelyen az szerepelt: „Elon, vidd el őt is a Marsra!”. Ezt csak annyivel egészíteném ki: „Még idén, kérlek!”
Az ellenzékkel kapcsolatban az aktivista elmondta, csodálja az olyan bátor embereket, mint az elnökjelölt Szvjatlana Cihanouszkaja és Marija Kalesznyikava, illetve az önkénteseket, akik részt vettek az elnökválasztás lebonyolításában és azokban a kezdeményezésekben, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy megmozduljon az ország.
Sasha szerint a klasszikus értelemben vett ellenzék már jóval az augusztusi választás előtt elveszítette a képességét a lakossággal való párbeszédre, így inkább azokra a szereplőkre hívta fel a figyelmet, akik mögött ugyan nincs politikai tapasztalat, mégis sikeresen tudtak kommunikálni, és képesek voltak reményt és motivációt nyújtani.
Természetesen a politikában is szükség van szakemberekre, bár sajnálatosnak tartom, hogy a régi szereplők sokszor nem tudják könnyedén otthagyni a pozíciójukat, és részben ezért az egyeztetések egy idő után hiábavalóvá válnak
– mondta. Ugyanakkor bízik benne, hogy a külföldi próbálkozások – így Cihanouszkaja számos európai országban, például Franciaországban, Németországban, Szlovákiában vagy Európai Parlamentben tett látogatása – eredményre vezethet, mert ez az egyetlen út ahhoz, hogy folytatódhasson a küzdelem az ország jövőjéért.
Kiemelt kép: Az elnökválasztás eredménye ellen tiltakozó tüntetők Minszkben 2020. október 11-én. Fotó: MTI /AP
