– Bemehetünk?

– Ide? – kérdez vissza Bogdán Gyula. A földet nézi. – Ide nem ment be senki július közepe óta.

Hallgatunk.

– Itt történt?

– Itt.

Az ifjúsági ház előtt állunk. Régen ez volt a polgármesteri hivatal, a tábla még mindig kinn van a falon. Egy ideje már ifjúsági házként működik, van benne biliárdasztal, tévé, internet, itt tartják a falu őszi-téli rendezvényeit. Itt gyűlnek össze a fiatalok, ha dumálni, szórakozni akarnak. Július 14-e óta zárva van.

– Én találtam rá. Azért kerestem, mert tudtam, hogy valami baj van. Itt volt a rendezvényteremben.

Hallgatunk.

– Nem tudom, mikor nyitjuk ki újra. Hogy mikor fogunk tudni odabent újra felszabadultan beszélgetni. Nevetni. Bármit is csinálni.

Nem azért jöttünk Cserdibe, hogy Bogdán László halálának körülményeit firtassuk. Azért állunk most az ifjúsági ház előtt Bogdán Gyulával, mert ő az egyik induló a vasárnapi időközi polgármester-választáson. Arra vagyunk kíváncsiak, milyen lelkiállapotban van a falu az országosan is ismert polgármester öngyilkossága után két és fél hónappal. Ki veheti át az örökségét a hétvégén?

Bogdán Gyula hét évvel fiatalabb Lászlónál, 12 éve ő a falugondnok. A cigánytelepen nőtt fel, és mielőtt állást kapott volna az önkormányzatnál, főleg napszámban dolgozott. Hat éve tagja a képviselő-testületnek. A négy Bogdán-testvér közül ő a harmadik. A bátyja a faluban a temetőgondnok, egyúttal önkormányzati képviselő is, öccse a kacsótai sajtgyárban dolgozik.

Bogdán Gyula kísér körbe Cserdiben, hogy megmutassa, mi minden fűződik a bátyja nevéhez a 400 lelkes kis baranyai faluban, ahol a lakosság több mint kétharmada roma. Megnézzük Bogdán László egykori polgármesteri irodáját is, de Gyula azt kéri, ne készítsünk róla fotót. Még ne. Egyébként minden úgy van az irodában, ahogy a nyáron elhunyt faluvezető hagyta. Lehet, hogy örökre így is marad, nem kizárt, hogy emlékszobává alakítják. Majd.

És akkor hol lesz a következő faluvezető irodája? – kérdezzük Szeidl Jánosnét, a közmunkások vezetőjét. „Szerintem ebben a faluban nem kell iroda a polgármesternek” – mondja.

Bogdán Gyula bólogat, neki biztosan nem kellene.

– Nem fogok hazudni: lelkileg még nem vagyok kész arra, hogy polgármester legyek, de a választást nem lehetett elhalasztani. Úgy érzem, hogy amit Laci elkezdett Cserdiben, azt én tudom a leginkább továbbvinni.

Nagyon sokan érzik így. Például a közmunkások. Most 23-an vannak, főleg az utcákat takarítják, füvet nyírnak, árkot tisztítanak. Úgy beszélnek Bogdán Lászlóról, mint egy szentről. Hogy mindenkihez volt egy kedves szava, hogy akárki jött vele szembe, leállt beszélgetni, ha valakinek volt valami problémája, azonnal segített. Hogy télen csapatépítő tréningeket tartott a közmunkásoknak. Hogy összekovácsolta a falut.

És hogy mindenben Bogdán Gyula volt a jobbkeze. Róla is áradoznak.

– Ezt nézze! – mutatja a kézfejét Kiss Rudolf. – Egyszer lecsaptam a fejszével a nagyujjamat. A Gyula vitt be a falugondnoki busszal a kórházba. Ott visszavarrták. Egyszer meg flexszel is levágtam, akkor is ő vitt be. Ja, meg egyszer karamboloztam is, akkor meg ő hozott haza.

Mások azt emlegetik, hogy sokan csak úgy tudnak elmenni egy rokon temetésére egy távoli városba, ha Gyula elviszi őket, különben nem lenne rá pénzük. Meg azt is elintézte a Gyula, hogy ősszel hozat tűzifát egy vállalkozótól, és úgy adja tovább, hogy részletre is lehet fizetni azoknak, akinek nincs egyszerre 100–120 ezer forintjuk. Merthogy földgáz nincs a faluban, egy télre meg nagyjából ennyibe kerül a fa, kell legalább 4–5 köbméter. Van persze szociális tűzifa is, családonként jut úgy egy köbméter. Segítség nyilván, de kevés.

Akárki lesz is az új polgármester, néhány, már megkezdett projektet mindenképpen végig kell vinnie. Például be kell fejezni a logisztikai hűtőházat. A kivitelezés 70 százalékon áll, leghamarabb jövőre készülhet el. Elégedetlenek voltak a korábbi kivitelezővel, lecserélték, ami több hónapos csúszással jár. A hűtőház a falué lesz, az önkormányzat üzemelteti majd. És a jelenlegi közmunkások közül 18-an fognak ott munkát kapni.

– Pár nap múlva kezdődik az OKJ-s tanfolyam, zöldség- és gyümölcsfeldogozónak, hűtőipari szakmunkásnak tanulnak majd az emberek – mondja Bogdán Gyula. – Ők tavasszal már nem közmunkásbérért, hanem minimálbérért dolgozhatnak. Úgy számolunk, hogy jövőre sokkal kevesebb közmunkásunk lesz.

A polgármesterjelölt ugyanazt mondja, mint korábban a bátyja: Cserdiben mindenkinek lehet munkája, aki akar és képes dolgozni. Persze nem a faluban: a legtöbben a MÁV pécsi kirendeltségén, a kacsótai sajtgyárban meg a dinnyeberki szociális otthonban dolgoznak.

Nem tart attól, hogyha megválasztják, a falu népe folyamatosan össze fogja majd hasonlítani a bátyjával? – kérdezzük Bogdán Gyulát.

– Tudom, hogy így lesz, de nem félek tőle. A vérem egy vele, de más a temperamentumom. Egyszerűen más vagyok. Nem akarok és nem is tudnék olyan lenni, mint ő. Én nem szeretnék az ország celebje lenni, mint Laci! Csak Cserdi polgármestere.

– Celebje?

– Nem akarok belefolyni az országos romapolitikába, nem akarok tévéstúdiókba járni, nem akarok más kérdésekről nyilatkozni, csak a faluról. Nyugodt, egyszerű polgármester szeretnék lenni.

Másvalaki is szeretne a falu első embere lenni. Becsöngetnénk Panek Józsefhez, de nem találjuk a kapu mellett a csengőt. Szerencsére ott van Pici kutya, az ugatására nemsokára kijön a házigazda. Először nem akar velünk szóba állni, aztán mégis beszélgetésbe elegyedünk. Ad is egy szórólapot az életrajzával, ezzel kopogtatott be a falubeliekhez, hogy mindenkinek elmondja, miért is akar polgármester lenni. Panek József is tősgyökeres cserdi lakos, előbb vasesztergályosként dolgozott, de folyamatosan tanult, képezte magát, érettségit, technikusi oklevelet szerzett, majd rendőrnek állt. Szolgálata során számos jutalmat, elismerést kapott, 2007-ben vonult nyugdíjba.

– Tudja, meglepett, hogy mennyi fájdalom és sérelem van az emberekben. És az is, hogy ezeket nem merik elmondani nyilvánosan, mert félnek.

– Mitől?

– Maga már nem olyan fiatal, pontosan tudja, hogy mitől. Aki kinyitja a száját, az retorzióra számíthat. Ezt nagyon is megtanultam az életem során. Én egyébként elismerem Bogdán László érdemeit, de ideje új irányt vennie a falunak. Nagyon sokan úgy érzik, hogy a magyarok érdekeit senki nem képviseli Cserdiben, a korábbi polgármester jórészt csak a romák gondjaival meg a közmunkásokkal foglalkozott. De hát nem csak ők élnek itt – magyarázza Panek József.

Kérdezem, hogy mik a főbb panaszai a nem romáknak. Panek József szerint ők is elvárják, hogy velük is szóba álljon a falu első embere, nekik is ugyanúgy próbáljon segíteni, mint a romáknak. És az sem tetszik neki, hogy a korábbi faluvezetés túl lazán kezelte a kötelező feladatokat.

Én a törvények és a szabályok embere vagyok, és nem értem, hogy miért nem volt Cserdiben soha közmeghallgatás meg falugyűlés. Sőt, képviselő-testületi ülés is alig.

Talán azért, vetjük közbe, mert Bogdán Lászlót bárki bármikor megkereshette a problémájával, nem kellett ehhez közmeghallgatást tartani.

– Az nem úgy van. A szabályok azért vannak, hogy világosan kijelöljék a kereteket. Hogy meddig lehet elmenni. És el is kell menni a határokig. De csak addig – mondja Panek József, aki még hozzáteszi: mindenképpen meg kell oldani például a szőlőhegy gondjait, mert az ott élők katasztrofális körülmények között élnek.

Ezzel Bogdán Gyula is egyetért. A szőlőhegy külterületként a faluhoz tartozik, az egykori pincék és présházak többségében életvitelszerűen laknak, összesen nagyjából hetvenen. Nincs vezetékes víz, nincs közvilágítás, az utak eső után és hóban szinte járhatatlanok. Körbejárunk a kocsival, kerülgetjük a kátyúkat, az egyik völgyben majdnem elakadunk.

Bogdán Ibolya épp a faluba siet a kislányáért. Megállítjuk egy percre, kiderül, hogy csak névrokona a korábbi polgármesternek.

Az út a legfontosabb. Az szörnyű állapotban van. Nekünk van fúrt kutunk, abból megoldjuk a vizet. Az esti sötétet pedig már megszoktuk. Mondjuk, azért jól jönnének a lámpák.

Azt mondja, Bogdán Gyulára fog szavazni vasárnap, és nem azért, mert ő is roma, hanem mert falugondnokként sokat segített nekik, a beteg kislányát többször is ő vitte be az orvoshoz. Ja, és megígérte, hogyha polgármester lesz, felviszik a vizet a szőlőhegyre.

– Tényleg megígértem, de muszáj hozzá pályázati pénzt szerezni. Ha lesz ilyen, azonnal rendbe tesszük a szőlőhegyet – mondja Bogdán Gyula.

Panek József egyébként mindenképpen bekerül a helyi közélet irányításába. Tavaly az októberi önkormányzati választáson ő kapta a legtöbb szavazatot azok közül, akik nem jutottak be a testületbe. Ha most vasárnap ő nyer, akkor polgármesterként kerül a községházára, ha ellenfele győz, akkor Bogdán Gyula helyére lép képviselőként.

Panek Józsefnek nincs könnyű dolga. Akármerre nézünk a faluban, minden Bogdán Lászlóra emlékezteti az embert. A temető kerítésén egy hatalmas transzparens feszít, a rárajzolt térképre Bogdán egyik gyakran idézett mondatát írták fel:

Magyarország nem fekete vagy fehér! Attól szép a nemzet, hogy sokszínű.

A polgármesteri hivatal hátsó homlokzatát egy monumentális freskó fedi. A „megemlékezés fala” olyan áldozatoknak állít emléket, akiknek a halálát brutális és elfogadhatatlan erőszak – például az olaszliszkai lincselés vagy a tatárszentgyörgyi gyilkosság – okozta.

Felsétálunk a temetőbe. Bogdán László sírján frissek a virágok, égnek a mécsesek.

– Bármikor jönnének, így találnák – mondja Bogdán Gyula. – És nem azért mert Ottó, a testvérünk a temetőgondnok. Sokan jönnek ismeretlenek, hogy leróják a kegyeletüket.

És ki lesz a falugondok, ha vasárnap megválasztják polgármesternek, kérdezzük Bogdán Gyulától.

– Népszavazás lesz róla.

– Népszavazás? A falugondnokról?

– Nem olyan hivatalos, de a lakosok fogják kiválasztani. Kiírjuk a pályázatot, és utána a hivatalban titkos szavazással a falubeliek fogják kiválasztani a nyertest. Én is így lettem falugondnok annak idején. Ezt még a Laci találta ki. Na, látja, ez is egy olyan hagyomány, amit tőle örököltünk és visszük tovább.

Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu