Amennyiben valaki a magyar bankszektor két, tőzsdén is jegyzett szereplőjére gondol, akkor valószínűleg ragyogó emlékek jutnak eszébe a múlt évről. Szimpla OTP-s és FHB-s betétesként talán kisebb nosztalgiája támad, de ha részvénybefektető volt, akkor nagyon piros betűvel van írva emlékezetében a 2004-es év.
Az OTP Bank kurzusa 1996-os tőzsdei debütálása óta minden egyes évben emelkedéssel zárt, és tavaly egyenesen több mint kétszeresére nőtt az árfolyama. Mostanra pedig áttörte a 6000 forintos határt, ez a hajdani 125 forintos kibocsátási árfolyam 50-szerese. Az FHB ugyan rövidebb múltra tekint vissza, hiszen csak 2003 novemberében vezették be a piacra, de tavaly megháromszorozta az árát, és mostanra a 4300 forintos kibocsátási árfolyamhoz képest pontosan 10 ezer forintot tett hozzá minden kedves befektetője vagyonához.
|
A tavalyi hatalmas tőzsdei száguldás, ami a BUX-ot 57 százalékkal repítette feljebb, a nemzetközi tőkebeáramlásnak volt köszönhető, ezért a regionális összehasonlításnak kiemelt szerepe van. Amikor ugyanis a New York-i vagy londoni befektető arról dönt, hogy a bankszektoron belül mibe fektessen, akkor a legolcsóbb papírokat fogja választani. E fő döntési kritérium alapján pedig általában jól jönnerk ki a magyar részvények. Ezt a januári teljesítmények is tükrözik, hiszen a két magyar papír 10 százalékot meghaladó mértékben emelkedett, miközben például a lengyelek küszködnek, hogy legalább ne essenek.
A bankok értékelésének van két gyakori, összehasonlításra is alkalmas módszere. Az egyik esetben összevetjük az árfolyam/könyv szerinti értéket (P/BV) a saját tőkére vetített megtérüléssel (ROE). Ebből az derül ki, hogy az egész régió két messze legprofitábilisabb bankja a két magyar. Ezzel szemben nem az ő P/BV mutatójuk a legmagasabb. Amíg például az OTP csak háromszor annyit ér, mint a saját tőkéje, addig a két román bank, a Banca Transilvania és a BRD négyszeres P/BV-n forog.
Összehasonlíthatjuk a népszerű árfolyam/nyereség (P/E) mutatót is a profitnövekedési potenciállal. Az OTP és az FHB 2005-ös P/E-je is 11 körül van. Ezzel szemben a lengyel átlag 13,5, miközben a lengyel bankok várható profitnövekedése (17 százalék) csak alig haladja meg a magyar bankok növekedési potenciálját (15 százalék). A két magyar bank alulértékeltsége az egy szem cseh Komercni Bankával szemben is szembetűnő. Hiába várnak az elemzők csak 7 százalékos növekedést a cseh banktól, a P/E-je mégis 13,4.
Inkább magyart, mint lengyelt
Amennyiben tágabb körben vizsgálódunk, akkor is hasonló következtetésekre jutunk. A magyar bankok olcsóbbak a többieknél. Az ING a hat lengyel bank közül négyet tartásra, egyet-egyet pedig vételre, illetve eladásra javasol, de összességében nem lát növekedési potenciált a részvényárfolyamban. Inkább a török és izraeli bankok lehetnek olcsóbbak, de azok a befektetők, akik a visegrádi országokban néznek körül, a magyar bankokat fogják választani.
A fenti megállapításoknak az a konklúziója, hogy a két magyar bank árfolyam-növekedési kilátásai ugyan mérsékeltek, de abban az esetben, ha folytatódik a tőkebeáramlás a régióban befektető befektetési alapokhoz, akkor ezek a részvények kedvezményezettek lesznek. Azok a befektetők pedig, akik a magyar vagy lengyel bankpapírok között ingadoztak, az említett elemzésekből kiindulva vélhetően jobban teszik, ha a hazai papírokat preferálják.
