A Monetáris Tanács 25 és 50 bázispontos csökkentési lehetőségekről tárgyalt. Az egyik tag – kizárólag az inflációs kilátások alapján – akár 75 bázispontos csökkentés lehetőségét is említette, de úgy látta, az egyéb kockázatok és bizonytalanságok ezt nem teszik lehetővé – áll a jegyzőkönyvben.
Az 50 bázispontos kamatmérséklés, mint az óvatos kamatcsökkentések politikáját folytató lépés elfogadása mellett a tanács több tagja fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy ezzel a kamatlépéssel szakaszhatár közelébe érkezik a kamatpolitika, a kamatfelár olyan szintjéhez, amely indokolttá teszi az eddigieknél is nagyobb óvatosságot a kamatok alakításában.
A 25 bázispontos csökkentés melletti érvek közül megemlítik, hogy az infláció kedvezőbb alakulásában egyedi és technikai hatások is közrejátszottak.
A jegyzőkönyv szerint nem figyelhető meg lényeges javulás az egyensúlytalanságot jelző fundamentális mutatókban, amely egyensúlyi aggályokat visszaigazolta az Európai Unió (EU) túlzott deficit eljárásának folytatása és a hosszú futamidejű forintadósság leminősítése is. A testület legtöbb tagja sajnálatosnak tartotta, hogy a kormány a nemzetközi intézmények gazdaságpolitikai kritikáit nem a megfelelő súllyal kezeli. Az egyik tag szerint az EU erőtlennek tűnő fellépése ellenére az elmarasztalás következményei súlyosak lehetnek.
Az 50 bázispontos kamatcsökkentés melletti érvek – mint például az inflációs kilátások egyértelmű javulása – mellett, hivatkoztak a piaci várakozásokra és a továbbra is kedvező nemzetközi befektetési környezetre.
A testület egyes tagjai az árfolyam stabilitását, mint a dezinflációs hatások begyűrűzését erősítő tényezőt fontos elemnek látták a kedvező inflációs kimenetelt meghatározó hatások között. A hosszú hozamfelárak alakulása miatt úgy gondolták, hogy a piac elfogadná és hitelesnek tartaná az 50 bázispontos kamatcsökkentést. A Monetáris Tanács más tagjai a jegybanki lépések és a kommunikáció, valamint a piaci várakozások közötti kölcsönhatást hangsúlyozták.
A döntést megalapozó makrogazdasági és pénzügyi piaci folyamatokat ismertetve a jegyzőkönyvben rögzítik: 2004 decemberében a fogyasztóiár-index 5,5, a maginfláció 5,0, a változatlan adótartalmú index pedig 3,5 százalék volt. Bár 2004 második felében az éves indexek csökkenését a bázishatás és egyes kedvező körülmények is az alacsonyabb infláció irányába befolyásolták, a dezinflációt ezen periódusban az alacsony szintre süllyedő trendinflációs mutatók is jelezték, különösen az iparcikkkörben.
„A maginfláció évesített havi növekedési üteme 2004. második felében a 3-4 százalékos tartományban ingadozott” – rögzíti a jegyzőkönyv.
A dokumentumban hangsúlyozzák, hogy a decemberi inflációs szám ismét alacsonyabb lett az elemzők várakozásánál, akik további gyors dezinflációra számítanak. A 2005. januárra várt érték 4,7 százalék, ami a decemberi tényadathoz képest 0,8 százalékpontos esés.
A 2005 végére várt év/év infláció ugyanakkor gyakorlatilag változatlan maradt (4,3 százalék), és 2006 végére is csak kis mértékben csökkent az előző felméréshez képest (3,6 százalékra). A legutolsó felmérés szerint mind 2005, mind 2006 végét tekintve az összes elemző arra számít, hogy az infláció az MNB célsávján belül marad.
A piac március végére 8,5, év végére 8 százalékos alapkamatot árazott be. A várakozások átlaga megegyezett a hozamgörbébe beárazott 8,7 százalékos február végi irányadó kamatszinttel. Az elemzők 2005. végére is átlagosan a hozamgörbének megfelelő, alig 8 százalék feletti kamatszintet várnak.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
