A második világháború utáni lakáshiányt számos európai állam – köztük a szocialista blokk országai, illetve a Szovjetunió – gyorsan elkészülő panellakótelepek építésével próbálta meg elsimítani, így a hidegháborús szuperhatalomközel harminc évvel ezelőtti felbomlásáig számos kis- és nagyváros utcáin jelentek meg a különböző magasságú, egymás tökéletes másolataiként létrejött paneltömbök, így egy repülő csészealjról zúgó füllel lepottyanó ember néhány pillanatig egyáltalán nem lehet egészen biztos benne, hogy Miskolcon, Bukarestben, vagy épp egy balti országban ért földet.
Az első beszédfoszlányokat elkapva, vagy feliratot meglátva persze máris változik a helyzet, nem csak ez segíthet azonban a helyszín azonosításában, hanem a sokemeletes, falszerű lakássorok közt esetlegesen feltűnő kertek is, hiszen ha ilyet látunk, akkor jó eséllyel Litvániában járunk – legalábbis erről akar meggyőzni bennünket a Laiptinių puošimo grupė nevű, a cikk írásakor négyezeregy tagot gyűjtő Facebook-csoport, ahová az emberek leginkább a saját környezetükben feltűnő példákat mutatják be.
A főként házak tövében lévő kerteket, de furcsán kiakasztott mackót, illetve a házak folyosóira helyezett pihenőket is mutató csoportban rendzeresen bukkannak fel a jobbnál jobb példák, de megpróbáltuk összegyűjteni a legszebb darabokat.
A Vilniusban élő hatvannégy éves Kristina Šeniauskienė által gondozott kertre például konkrétan nincsenek szavak:
De társai is jól belehúztak, de a minőség helyett sokszor a szürrealitás dominált:
