Ha egy földönkívülinek röviden el kéne magyaráznom, mi a helyzet a Föld bolygón 2020 nyarán, valahogy úgy foglalnám össze neki, hogy egy új vírus támadta meg az emberiséget, a járvány ellen aránylag sikeresen vettük fel a harcot, de most újra ijesztő mértékben terjed. Nem kis részben azért, mert a legjobb, és egyben legolcsóbb védelmi eszközt egy csomóan nem hajlandók használni – mert egyszerűen nem hisznek az egészben. A földönkívüli ekkor valószínűleg zavartan megvakarná a fejét (feltételezve, hogy van erre alkalmas végtagja és feje), majd szomorúan elkönyvelné, hogy az ember talán mégsem annyira intelligens faj, mint addig gondolta.
Még csak nem is tévedne nagyot: amerikai kognitív pszichológusok tanulmánya nemrég mutatta ki, hogy
19 millió fertőzött ide, 700 ezer halott oda, azt nem mondhatjuk, hogy a járványtagadás különösebben meglepő jelenség lenne. Nemcsak azért, mert ha bármi nagyszabású esemény történik a világban, azonnal megjelennek az azt tagadók, hanem mert a járvány jellegéből fakadóan ez elkerülhetetlen volt. Április közepén, az első hullám csúcsán kezdett el keringeni a Twitteren egy grafikon, ami pontosan megjósolta a következő hónapok eseményeit:
Ezt nevezik prevenciós paradoxonnak: ha elég sikeres a védekezés, az emberek utólag azt látják, lám, nem is volt olyan nagy a baj, feleslegesen reagáltuk túl az egészet, valójában károsak voltak a védelmi intézkedések. (Hasonló a háttere egyébként az oltásellenesség virágzásának is. Az orvostudomány annyira hatékonyan szorított vissza egy csomó betegséget, hogy egészen logikusnak tűnhet azt gondolni, tök fölösleges az a sok oltás, elvégre már nem is emlékszünk a betegségekre, amik ellen védenek.)
Most ott tartunk, hogy a járvány erősödőben, a vakcina még nincs elérhető közelségben, a legjobb védekezés a fertőzés ellen továbbra is a maszkviselés és a távolságtartás. A kettőből a maszk az, ami eléggé kézzel fogható és látványos ahhoz, hogy a járványból kinőtt ideológiai csatatéren betöltse a harci lobogó szerepét.
Foglaljuk össze, mit tudunk a maszkról:
- Olcsó, a kezdeti pánik után ma már bárhol beszerezhető, házilag is fabrikálható – vagyis szabadon elérhető bárki számára.
- A fajtájától és a viselés módjától függő mértékben védelmet nyújt a fertőzés továbbadása, illetve megkapása ellen.
- Kényelmetlen a viselése. De nem annyira, mint egy lélegeztetőgépé.
- A világ kormányai bármelyik pillanatban betilthatják, mert leárnyékolja az 5G mobiltornyok halálos sugárzását.
- Oké, ez az előző nem volt igaz, de érdemes lenne elterjeszteni, mert a maszkellenesek hardcore rétegét simán rávenné a viselésre.
Itt egy bekezdés erejéig ki kell térnünk arra, hogy mennyire szerencsétlen volt a WHO és az egyéb egészségügyi hatóságok kommunikációja maszkügyben. Hol azt mondták, hogy csak betegek hordják, hol azt hogy mindenki; hol azt hogy a házi készítésű maszk többet árt, mint használ, hol azt, hogy az is jó. Ez a járványra általánosabban is érvényes, ennek legszebb illusztrációja az, ahogy a Semmelweis Egyetem rektora a második hullámról beszél: nyáron tuti nem lesz, nyáron lehet, szeptemberben lesz, novemberben lesz. Persze a tudomány így működik, ha új adatok és bizonyítékok kerülnek elő, változik a következtetés is. Ez a tudomány egyik nagy erőssége, hogy képes korrigálni önmagát. Az meg a gyengesége, hogy a művelői ezt rendszerint úgy kommunikálják, hogy az átlagemberben az a kép alakul ki, hogy összevissza beszélnek.
Akárhogy is, ma már egyértelmű, hogy a maszk ugyan nem csodafegyver, de az előnyei messze-messze nagyobbak, mint a hordásával járó kényelmetlenség. (Az olyan „érveket”, mint hogy kiszűri az oxigént a levegőből és agykárosodást okoz, nyugodtan soroljuk a laposföld-szintű butaságok kategóriájába.) A számítások szerint az emberek 80 százalékának kellene maszkot hordania, hogy a fertőzések száma a tizedére essen, és azzal a járvány terjedése gyakorlatilag összeomoljon. Nem véletlen, hogy azok a távol-keleti országok úszták meg legjobban az első hullámot, ahol amúgy is általános szokás maszkot hordani.
De hogyan lett ebből ideológiai kérdés?
Land of the free
Amerikában, ahol a járvány a legijesztőbb méreteket ölti mostanában – éppen a védekezést elszabotálók miatt –, lett először politikai állásfoglalás a maszkviselésből, illetve annak megtagadásából. Ha megnézzük a felméréseket, a maszktagadók demográfiai eloszlása egy csomó szempontból (nem, iskolázottság, bőrszín, lakhely) pontosan követi a Trump-szavazókét, az életkor az egyetlen faktor, amelyiknél megfordul a helyzet: a maszk-elutasítási hajlandóság az életkorral csökken, míg a Trump-támogatók aránya növekszik. Ennek vélhetően az az oka, hogy ha valaki az életkora miatt kiszolgáltatottabb a betegséggel szemben, hajlamosabb az orvosra hallgatni egészségügyi témában, mint a politikusokra.
Mindez persze nem véletlen. Donald Trump elnök egészen július közepéig – 130 ezer amerikai halottig! – nem mutatkozott maszkban, és a nyilatkozataiban rendszeresen bagatelizálta a járványt, kigúnyolta a maszkot hordó politikai ellenfeleit, a járványügyi hatóság maszkviselési ajánlását pedig annyival intézte el, hogy „úgy döntöttem, hogy én inkább nem”. (Azóta 180 fokos fordulatot vett, és többször a patriotizmus csúcsaként beszélt a saját maszkhordásáról, némileg összezavarva ezzel a rajongótábort.)
We are United in our effort to defeat the Invisible China Virus, and many people say that it is Patriotic to wear a face mask when you can’t socially distance. There is nobody more Patriotic than me, your favorite President! pic.twitter.com/iQOd1whktN
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) July 20, 2020
A maszkviselés megtagadása mindenesetre az elmúlt hetekben-hónapokban Amerikában másodlagos jelentésként felvette a Trump-rajongás kifejezését, míg a maszkhordás a Trump-ellenesség hirdetését – valahogy úgy, ahogyan itthon 2002-ben és azóta a fideszesség kifacsart jelképe lett a kokárda viselése. És ahogyan itthon kellemetlenül érzik magukat, akik politikai felhang nélkül akarják a márciusi ifjak jelképét hordani, úgy mostanában Amerikában is kínos közjátékokba futhat bele, aki a maszkot maszkként, és nem Trump-ellenes kiáltványként hordja. Lásd például ezt a videót, amin egy maszk nélküli nő „jó kis rabszolgának” nevez egy maszkosat, majd indulatosan értekeznek arról, mennyire szép dolog egy feketét lerabszolgázni, és mennyiben árnyalja mindezt, ha egy mexikói mondja. Iszonyú kellemetlen nézni is.
Just got told to be “a good little slave.” As I was getting on the bus because I put my mask on. #KarenOfTheDay then claims she Mexican. Seriously whAt the fuck. pic.twitter.com/LjtELjUICj
— This.Is.Meg (@ThisIsMeg2) July 9, 2020
Mindenesetre arra szépen rávilágít, mit gondol a maszkviselésről a két tábor: az egyik az önként vállalt rabszolgaság jelképének látja, a másik egy IQ-teszt nyilvánosan viselt – nem túl pozitív – eredményének. A maszk a szimbóluma annak, hogy az ember hisz a tudománynak, a tényeknek, a józan észnek. A maszk a szimbóluma annak, hogy az ember feladja a szabadságát, engedelmes szolgájává válik a hatalomnak, és még büszke is arra, hogy az agymosást választotta a gondolkodás helyett.
Feloldhatatlan ellentét. A maszkviseléssel kapcsolatos konfliktusok Amerikában nem egy alkalommal fajultak addig, hogy fegyverek kerüljenek elő. Néhány napja Pennsylvania államban egy maszknemviselési vita végén egy férfi egy AK-47-es gépkarabéllyal (mi Magyarországon inkább leánykori nevén ismerjük: Kalasnyikov) nyitott tüzet a rendőrökre. Talán Trump pálfordulásával változik valamennyire a helyzet, de olyan nagyon azért ne reménykedjünk ebben.
A normális élethez ragaszkodók
De mi a helyzet itthon? Ha az ember bemegy egy nagyobb boltba, vagy felszáll egy tömegközlekedési eszközre, azt látja, hogy ahol kötelező, ott azért az emberek nagy része maszkot visel. (És itt most elegánsan tekintsünk el az orr alá húzós megoldásról, ami kicsit olyan, mintha használat előtt ollóval levágnánk az óvszer végéről a csücsköt.) Ahol viszont nem kötelező, csak logikus lenne, például egy színházban, rögtön minimálisra esik a maszkviselés aránya. Ebből az látszik, hogy az emberek nagy része nem a saját és a többiek jól felfogott érdekéből veszi fel a maszkot, hanem egyszerűen szabálykövetésből.
Ez sem túl jó hír, de még sokkal rosszabb, hogy
A legnagyobb ilyen csoport százezer körüli tagsággal bír, az alapítója és központi alakja Gődény György ex-gyógyszerész. Ő elég érdekes figura: a 2018-as választás körüli kamupárt-botrányok egyik főszereplője, aki a nulla támogatottságú pártjára akkor felvett 153 millió forintos állami támogatásból a mai napig egy fillért sem fizetett vissza, és a NAV valamiért nem is nagyon igyekszik behajtani rajta. Azóta egy étrendkiegészítő- és vitaminbizniszben utazó, EU-s támogatásban dúskáló cég reklámarcaként osztja az észt sok százezres nézettségű Youtube-videókben (néha elég hajmeresztő állításokat bedobva), illetve kattintásvadász kamuhíroldalak közelében is feltűnik. Ajánljuk mindenki figyelmébe a HVG témába vágó tavalyi oknyomozását, és a Partizán videóját.
Gődény már a járvány korai szakaszában rárepült a koronavírus témájára, és gyakorlatilag az első pillanattól kezdve a vírus, és a betegség elbagatelizálására játszik, félremagyaráz, félreértelmez, illetve konkrétan hamis információkat terjeszt. A tavaszi veszélyhelyzet hírhedt rémhírtörvényét mintha csak rá szabták volna: a nagy nyilvánosság előtt elhangzó, a vírus veszélyességét tagadó kijelentések egyértelműen a járvány elleni védekezést akadályozták. Doktor Gődény ennek ellenére érinthetetlennek bizonyult. Az operatív törzsnél több újság több alkalommal is rákérdezett, hogy a munkássága nem zavarja-e a járványellenes védekezést és kommunikációt, de sosem érkezett válasz.
Gődény százezres csoportja, a „normális élethez ragaszkodók” már a saját leírásában rögzíti, hogy a Covid-19 „egy szezonális influenzánál is jelentéktelenebb”, hogy „tévedésen és szándékos hazugságokon alapul minden koronavírussal kapcsolatos médiahíresztelés”, és hogy „a halandóság nagy részét nem a vírus, hanem az ellenintézkedések okozzák” – így tökéletes terep feltérképezni a járványtagadók gondolatvilágát és világképét.
„Levegőt veszek, nem maszkot!”
Amerikával ellentétben a hazai maszktagadók politikailag aránylag semlegesek, vagy legalábbis másodlagos az önmeghatározásukban a politikai szimpátia. Egészen ironikus, de talán ez jelenleg az ország egyetlen ilyen méretű közössége, ahol békében megfér egymás mellett a fanatikus Orbán-gyűlölő a vérfideszessel. Egyébként demográfiailag egészen heterogénnek tűnik a társaság, férfiak, nők, fiatalok, idősek vegyesen – szinte ijesztő, hogy mennyire hétköznapinak és normálisnak tűnő emberek. És még ijesztőbb, hogy akadnak köztük egészségügyi dolgozók is; jellemzően ápolók, asszisztensek, nem orvosok.
A „normális élethez ragaszkodók”, és hasonló csoportok bejegyzéseit és kommentjeit olvasgatva egy lenyűgözően bizarr világ bontakozik ki, pszichológus-hallgatók egész évfolyamaira elég szakdolgozattémát kínálva. Az átlag magyar maszktagadó világképe nagyjából a következő sarokkövekre épül:
- A média szervezetten és összehangoltan hazudik. Ez a legerősebb, és legtöbbször visszatérő üzenet. A médiánál már csak a Facebook hazudik és cenzúráz jobban (bármennyire is ironikus ez ellen pont a Facebookon lázadozni, olyan posztok tömkelegében, amik nyilvánvalóan nincsenek cenzúrázva). A maszktagadó csoportokban dicsőségnek számít, és egyfajta trófeaként mutogatják az emberek, ha olyasmit osztottak meg, amit aztán a Facebook dezinformációnak minősített, és törölt.
- Az orvosok, virológusok, és úgy általában az összes tudós szintén hazudik, és a háttérhatalom bábja (kivéve azt a néhányat, akik a járványtagadó narratívába illeszkedő, vagy oda illeszkedőként félreértelmezhető dolgot mondanak).
- A maszkot elutasítók velük szemben az emberiség gondolkodó részének utolsó morzsáit képviselik, üldözött hősök, elkeseredett szabadságharcban a háttérhatalommal, és főleg az elbutított, sötétben tartott tömegekkel. Elképesztő felsőbbrendűségi tudatuk van, intellektuálisan és morálisan egyaránt: cipőbolti eladók és karosszérialakatosok képesek három mondattal kioktatni teljes kutatóközpontokat és tudományos műhelyeket, vagy akár az egész WHO-t tokkal-vonóval.
- A leggyakrabban megosztott személyes sztoriknál azonban már-már komikus módon kilóg a lóláb. A történeteikben a maszkviselőkkel történt verbális konfliktusokban mindig ők a higgadtan érvelő fél, a másik meg a trágárul üvöltöző; állandó népmesei elem az is, hogy a vitában annyira megsemmisítik a másikat, hogy a teljes busz/bolt/orvosi váró megtapsolja őket, és mind leveszik a maszkot. A legjobb sztorikban a maszktagadó 8-10 éves gyereke iskolázza le az agresszív tahó maszkhordót, az ilyen posztokra garantált a sok száz lájk.
- Az „érveik” és „bizonyítékaik” egyébként látványosan ostobák, a maszkellenes jolly joker például az, hogy a vírus sokkal kisebb, mint amennyire sűrű bármilyen maszk szövése, tehát simán átjut rajta. (Valószínűleg ezt nem kell külön leírni, de azért legyen meg: a koronavírus valójában nem csak úgy pucéron szálldos a levegőben, hanem apró folyadékcseppekben – ezeket viszont már megfogja a maszk.) Az elmúlt napok legnépszerűbb játéka a magyar maszkellenes csoportokban a Covid Challenge, amikor kommentben mindenki beírja, hány embert ismer személyesen, aki megbetegedett; és a sok nullás komment után menetrendszerűen jön a következtetés, miszerint: na ugye.
- Szenvedélyesen kapaszkodnak minden elhibázott kommunikációba, visszahívott tanulmányba, megcáfolt elméletbe – ebben a világban minden egyes ilyen eset külön-külön hitelteleníti a tudomány összes eredményét. Ha egyszer egy tudós tévedett, az azt jelenti, hogy a tudomány nem tévedhetetlen, ez pedig azt, hogy bármit mond, azt nem kell elhinni.
- A legvérfagyasztóbb az, amikor elfogadják ugyan a hivatalos számokat a járvánnyal kapcsolatban, de a reakciójuk rá a “na és akkor mi van”. Ilyenkor általában elhangzik az, hogy 700 ezer halott nem is olyan sok, és különben is a nagy részük öreg és beteg volt, amúgy se húzta volna sokáig. Arra egyelőre nem látszik egyöntetű válasz, hogy pontosan hány halott számít sok halottnak, és mi az az életkor, ami fölött nem kár az emberért, ha meghal.
Nagyobb a baj, mint gondolnánk
Ha most úgy gondolja, ezek ugyanazok a gondolatmenetek, és sablonok, amikre bármilyen összeesküvés-elmélet építkezik a gyíkemberektől a laposföldig, teljesen igaza van. A maszkellenesek világába rendszeresen be is türemkednek motívumok egy-egy szomszéd konteóból, a katonai biofegyver-vírustól Bill Gatesen át az 5G-ig és a mezei oltásellenességig. Az elmúlt napok egyik legnépszerűbb, sok ezer lájkkal futó posztja jól festi le, nagy átlagban hol tartanak most a lejtőn a normális élethez ragaszkodók:
- „Az emberek tudatalatti programozása folyamatos, és szinte minden héten új elemmel bővül. Egy jó dolgában, gonoszságában megháborodott, pszichopata csoport sátáni agymenését kényszerítik ránk, akik sajnos az egész világra hatással vannak. Minden, ami most történik velünk egyetlen nagy ördögi cél felé halad, az emberiség jelentős részének kiírtása, illetve a maradék „nyersanyag” rákötése a mesterséges intelligenciára.
- Ugye azzal már mindenki tisztában van, hogy az úgynevezett „tesztelés” valójában egy DNS mintavételi eljárás? Mi köze ennek bármilyen vírushoz, és milyen céllal (jogon) vesznek le DNS mintákat az emberektől? (tudtukon kívül) Minden esetre, a kvantumtechnológiás vakcina működési mechanizmusa szorosan kötődik az emberi DNS lánc természetéhez és tulajdonságaihoz. Ugyanis éppen azt manipulálja, alakítja. A többit már nem nehéz kitalálni.”
Miért nagyobb gond ez, mintha mondjuk a chemtrailről folyna hasonló színvonalú diskurzus? Egyrészt természetesen azért, mert maszk hordása, a járványellenes intézkedések betartása egészen konkrétan és szó szerint élet és halál kérdése: emlékezhetünk még a tavaszi videókra észak-olaszországi és New York-i kórházakból, tudjuk, mi a tét.
De talán még ennél is vészjóslóbb, hogy a maszkellenesség akkora tömegeket vonz be, amire a mezei összeesküvés-elméleteknek soha nem volt még esélyük se. Nem tudjuk, elegen vannak-e ahhoz, hogy a leendő védőoltást megtagadva keresztbe tegyenek a nyájimmunitás kialakulásának. De miközben a világ abban reménykedik, hogy minél hamarabb kész lesz a koronavírus elleni vakcina és fellélegezhetünk, a „normális élethez ragaszkodók” valami furán értelmezett, világrend elleni lázadásból, félelemből, naivitásból, és tudatlanságból azon dolgoznak, hogy a védőoltással se tudjunk megszabadulni a vírustól.
Illusztráció: Csóti Rebeka /24.hu
