Április elején mindenféle előjel nélkül kavarta fel a kedélyeket a győri polgármester, Dézsi Csaba András kijelentése, aki a Kisalföldnek így fogalmazott a modern magyar építészet egyik legérdekesebb alkotása, a Győri Nemzeti Színház ügyében:
azt tapasztalom, hogy a színház ormótlan épületét nem annyira szeretik a győriek. Felmerül a kérdés, hogy mennyire érdemes toldozni-foldozni így egy színházat rengeteg pénzért, ami ezáltal még vagy ötven évig rontaná a városképet. Szerintem érdemes lenne egy új kulturális központot létrehozni Győr városában. Lehet, hogy most eretnek dolgot mondok, de vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy lebontanánk a színházat és helyette egy nagy zöld parkot hoznánk létre a belvárosban, ami alatt van három szint garázs. Az egész projekt így zöldmezős beruházásként nem kerülne többe, mint a színháznak a felújítása, ami soha nem lenne tökéletes.
A városvezető szerint az épület utódját valahol a Mosoni-Duna partján elterülő, a Rába gyár tulajdonában lévő földterület egy részén kell megépíteni, ami önmagában még rendben is lenne, az immár funkciótlanná vált épület lebontásának ötlete – hiszen az „energetikailag katasztrofális”, és ha megújítják, akkor is az marad – azonban a magyar építészeti szakma jó részének jogos ellenkezését váltotta ki.
Az épület négy évtizedes történetét emiatt korábban hosszú cikkben foglaltuk össze, sőt, ugyanott a 2018-ban a Modern Városok Program részeként kiírt megújítási tervpályázat győztes tervét is megmutattuk, amit látva teljes képtelenségnek tűnik, hogy a Victor Vasarely egy óriási alkotását is magán viselő épületnek ne lehetne hasonló, vagy épp azonos funkciót adni.
A százharmincezres kisalföldi város lakói Dézsi szerint “nem annyira szeretik” az épületet, ez a mindenféle szakmai álláspontot mellőző gondolat azonban egyáltalán nem volt igaz – derült ki két hónappal később a Medián hatszáz fő megkérdezésével készült kutatásából, aminek eredményei szerint
Az ügy most újabb fordulatot vett, hiszen az ugytudjuk.hu információi szerint egy győri férfi, Szakács András már május óta próbálja kikérni azokat a dokumentumokat, amelyekből meg lehetne állapítani, hogy a színházat statikai állapota miatt feltétlenül le kellene bontani, vagy pénzügyileg is megérné inkább a felújítás mellett maradni.
A dokumentumokat Szakács azóta sem kapta meg, sőt, azok talán nem is léteznek, hiszen a színháznak és a városvezetésnek küldött adatigénylések egyáltalán nem hoztak eredményt.
A városháza két hónapnyi gondolkodás után, július első napjaiban megállapította, hogy
ez azonban nem függ össze a színház által négy héttel korábban közöltekkel, miszerint
Az ilyen felmérések elvégzésének rendszeresnek kellene lennie, így amennyiben a színház tényleg nem tudja előhúzni azokat, akkor a polgármesteri hivatal irattárában kell lenniük, hiszen két évvel ezelőtt, a már említett tervpályázat kiírásakor mindenképpen készülnie kellett egy alapos leírásnak, ami alapján az egymással versengő terveket kidolgozó építészek dolgozhatták.
Az ugytudjuk feltételezi, hogy léteznek ilyen dokumentumok, a városháza az elmúlt években azonban vagy elveszítette őket, vagy nem szeretné azt megmutatni a publikumnak. Szerintük az előbbi eset áll fent, hiszen a városháza biztosította az oldalt, hogy nem szeretnék eltitkolni az épülettel kapcsolatos szakmai dokumentációt, és hamarosan tájékoztatják is őket arról, hogy mi a helyzet velük.
Szakács András eközben két adatigénylés kapcsán panaszt tett a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál, közben pedig beafott még egy adatigénylést a színháznak és a városházának, amelyben a színház költöztetési tervét próbálja megszerezni.
A fejleményekről természetesen mi is beszámolunk majd.
