Nem csak Orbán Viktor utazott el Brüsszelbe úgy, hogy parlamenti nyilatkozat volt a zsebében arról, mit fogadhat el és mit nem. Mark Rutte, a hollandok miniszterelnöke pontosan ugyanezt tette. A probléma csak az volt, hogy a két parlamenti nyilatkozat tökéletesen ellentétes egymással. A magyarok leginkább azt szerették volna, hogy lekerüljenek a szégyenpadról a jogállami ügyekben, a hollandok viszont pontosan az ellenkezőjét: ne kapjon pénzt az, aki nem tartja be az uniós jogállami elveket.
Végül mindkét fél megkapta, amit szeretett volna: Orbán Viktor itthon sikerként adhatta el, hogy nem lesz direktben a jogállami követelésekhez kötve a támogatások kifizetése. Ez egyébként nem igaz, sőt, minden jel szerint működhet az a mechanizmus, amit erre kitaláltak, de a korábbi tervekhez képest megfelelően homályos és bonyolult ahhoz, hogy sikerként adhassuk el. De mivel létezik, és a szövegben benne van, hogy a jogállamisághoz vannak kötve a pénzek, a hollandok legalább ilyen sikeresek voltak ebben.
Mark Rutte alapvetően nem különösebben érdekes karakter, de mostanra az Európai Tanács kulcsfigurája lett. Pont akkor, 2010-ben került kormányra, amikor Orbán Viktor is visszaszerezte a hatalmat. Korábban konzervatóriumban szeretett volna zongorázni, de viszonylag fiatalon politizálni kezdett, és majdnem száz év után lett Hollandia első liberális kormányfője. Ezzel a hosszú tapasztalattal Orbán és Rutte is veterán államférfinak számít az Európai Tanács tárgyalásain. Ez pedig tökéletesen látszott azon is, ahogy tárgyalnak.
Én semmit nem kezdeményeztem. Tegyük világossá: ha nem jön létre a megállapodás, az nem miattam lesz, hanem a holland fickó miatt. Ő az, aki kezdeményezett valamit. Én a status quót védelmezem, ahogy az ma van. (…) Szóval ha megszakadnak a tárgyalások, az miattuk lesz, nem miattam. Nem szeretek ujjal mutogatni, de a holland úr a felelős azért a felfordulásért, amiben most vagyunk.
– mondta a tárgyalások kellős közepén Orbán Ruttéról. A holland miniszterelnök a mostani, kiemelkedően hosszú csúcsértekezlet alatt a tárgyalások egyik főszereplője lett, ő foglalta ugyanis el a legtöbb vitában az ellenoldalt.
Az oldalak állása
A mostani csúcs sok szempontból történelmi volt, és nem csak a hossza miatt. Most tárgyaltak először a többéves költségvetési kerettel együtt egy hatalmas méretű segélycsomagot is, amelynek az volt a célja, hogy felpörgesse a koronavírus által leginkább érintett tagállamok gazdaságát. A másik ok pedig, hogy ezt a történelmi méretű csomagot történelmi feltételekkel fogadták el: az Európai Unió közösen vesz fel hitelt, hogy ebből kapjanak a tagállamok hitelként és támogatásként pénzt.
Ez óriási lépés az unió szorosabbá és szolidárisabbá tétele felé, még akkor is, ha sok vitás feltételt nem sikerült elrendezni. A jogállamiság kérdése mellett az is ilyen volt, hogy milyen szigorúan ellenőrizhetik majd a pénzek helyes elköltését. Utóbbi egyébként jóval komolyabb vitát kavart, és a politikai súlya is nagyobb volt a szinte kizárólag Magyarország és Lengyelország számára érdekes jogállamiságnál.
Mark Rutte mindkét vitás kérdésben a szélsőséges oldalt képviselte. Politikai tapasztalatának köszönhetően Rutte a vezetője annak a négyes csoportnak, amelyet fukaroknak neveznek. Hollandia, Svédország, Dánia és Ausztria a gazdagabb tagállamok közé tartoznak, ők egészültek ki Finnországal a mostani vita ellenoldalaként.
Annak pedig, hogy ezek az országok, élükön pont Hollandiával, a szélső politikai pozícióba kerültek, történelmi okai vannak. Nagy-Britannia kilépése előtt alapvetően a britek ellensúlyozták az Európai Unió motorjaként is emlegetett német-francia tandemet. A britek hagyományosan sokkal EU-szkeptikusabbak voltak a kontinentális tagállamoknál, így a brit politika is ráerősített erre a visszafogottságra a minél szorosabb szövetséggel szemben.
Ebben a szembenállásban Hollandia nagyon kényelmes pozíciót foglalt el: középen volt. Bizonyos kérdésekben a németekkel és a franciákkal értett egyet, de pénzügyi szigorban alapvetően a britek felé húzott. A balhét viszont a britek vitték el. Az ő kilépésükkel a balhé Hollandiára maradt, így egyre inkább a periférián találták magukat.
Amellett, hogy az általuk képviselt politika alapvetően szembemegy a déliek elképzelésével, az unió centruma is egyre távolabb kerül Hollandiától. Az EU alapvetően délre terjeszkedik, miközben a hollandok már most együtt élnek egy szomszéddal, amely nem tagja a szövetségnek.
Holland elvárások
Ennek az országban is érezhető következményei vannak. A holland társadalom alapvetően Európa-barát, és azt is gondolják, hogy Hollandiának az unióban van a helye. De van egy mélyen lappangó szkepticizmus is bennük, amelyet leginkább a keleti és déli tagállamokkal szembeni ellenszenv mutat meg.
Nem költheted el az összes pénzt borra és nőkre, hogy aztán segítséget kérj
– mondta Jeroen Dijsselbloem pénzügyminiszter 2017-ben, amikor épp segítségre szorultak az olaszok. Ez elég felháborítónak hangzik, de a hollandok nagy része egyetért vele, és aggódva figyeli, mennyire fegyelmezetlenül intézik a pénzügyeiket a déliek, és mekkora arányban tűnnek el a pénzek a keletieknél.
Mark Rutte pontosan olyan jól érzi a saját országa közvéleményét, mint Orbán Viktor Magyarországét. Külföldön alapvetően külföldre kommunikál, ilyenkor sokkal engedékenyebb Európával szemben, de hazafele keménynek mutatja magát, különösen, ha a nettó befizető hollandok pénzéről van szó.
Ennek a visszafogott szekpticizmusnak is szerepe volt abban, hogy Hollandiában nem tudott nyerni a populista szélsőjobb a legutóbbi választáson. Rutte egyszerűen addig tolódott óvatosan jobbra, amíg ki nem szorította a valódi szekptikusokat.
Ennek persze veszélyei is vannak. Orbán Viktornak nagyon jól jött a mostani csúcs alatt, hogy volt valaki, akire mutogathatott, hogy „látjátok, ő akadályozza a megegyezést, én konstruktív vagyok”. Ez a szerep kényelmes akkor, amikor egy politikus a hazai közvéleménynek kommunikál, de hamar elhasználja a tekintélyét egy olyan politikai közegben, ahol mindenki ellene van.
Főleg azért, mert valójában Hollandiának is érdeke, hogy a déli tagállamoknak jól menjen, már csak az euró stabilitása érdekében is. Emellett pedig a hollandok üzemeltetik az unió külső határának legnagyobb kikötőit, ezért az áruk szabad mozgása nélkül sokkal szegényebbek lennének. Ha viszont Rutte túl hangosan tolja a szkeptikusok szekerét, az történhet, mint Nagy-Britanniában. Korábban itt is azt gondolták, hogy semmi esélye annak, hogy a britek tényleg kilépjenek az unióból, egészen addig, amíg valaki valódi kampányt nem épített erre. Ekkorra viszont elfogyott a Ruttéhoz hasonló szerepben tetszelgő David Cameron politikai tőkéje, és jött a baj.
Kiemelt kép: Patrick van Katwijk /BSR Agency /Getty Images
