A 24 éves Maryland-i srác, Rehan Staton a húszas évei elejét két helyen töltötte: az iskolapadban és a kukásautó mellett. Rehan nem származik kifejezetten gazdag családból, mindent saját magának kellett megteremtenie, sőt még a családi kasszába is be kellett segítenie. A fiú a testvérével és az édesapjával egy szemétszállítással foglalkozó vállalatnál dolgozott. Rehan minden nap hajnali négykor kelt. A több fronton teljesítő fiatal egy ideig még tartotta magát, próbált a munkára és az iskolára is koncentrálni. Saját bevallása szerint egy ponton megfordult a fejében, hogy otthagyja az iskolát, de a munkatársai és a családja nem engedték neki, tartották benne a lelket.
A fiú a CNN-nek elmesélte, hogy a családjuk viszonylag normális életet élt egészen 8 éves koráig, amikor az édesanyja elhagyta őket. Statonék élete ezután teljesen megváltozott, az fiú édesapjának egyedül kellett eltartania a családot. Nagyon nehezen éltek meg, mindenkinek dolgoznia kellett, hogy meglegyen a napi betevő. Rehan elmesélte, hogy sokszor egész nap nem tudott rendes ételt enni, sőt voltak olyan időszakok is, amikor áram és meleg víz sem volt a lakásukban. Rehan eredményei a megélhetési gondok miatt elkezdtek vészesen romlani, ami miatt vissza akarták sorolni őt a gyengébb tanulók közé. A fiút ekkora az édesapja egy ismerőse, aki korábban mérnökként dolgozott, elkezdte korrepetálni. Rehan jegyei ezután rohamosan javulni kezdtek, végül kitűnő is lett, aminek köszönhetően a korábban őt kritizáló tanár bocsánatkérő levelet küldött a családnak.
A cégnél a tulajdonosok figyeltek fel Rehan kitartására, miután a kollégák elmondták, hogy a fiú rendkívül okos és tehetséges. A kukás vállalkozás vezetője segített Rehannak, hogy továbbtanulhasson, így kerülhetett a fiatal fiú a Harvard kapujába. Rehan a Bowie állami egyetemen is kitűnő lett, de még így is hatalmas meglepetés volt, hogy felvették a világ egyik, ha nem legerősebb iskolájába.
