A csigolyák meszesedése, a végtagba kisugárzó, a gerincsérvvel vagy a csípő, illetve a térd kopásával járó fájdalmak sokakat kényszerítenek orvoshoz. Az érintettek gyakran megjárják az egészségügy minden bugyrát, de mégsem kapnak olyan kezelést, ami hosszú távú javulást hozna. Elkeseredésre nincs ok, hiszen ilyenkor is segíthet a gyógytorna speciális szakterületeként számon tartott manuálterápia, mely a gerinc- és végtagízületek, a különböző szövetek sérüléseinek, kopásos, gyulladásos elváltozásainak helyreállítására és gyógyítására szolgál. A HáziPatika.com kérdéseire Regős Ágota manuálterepeuta válaszolt.
Mit takar a manuálterápia elnevezés? Milyen eljárást kell elképzelnünk?
A manuálterápia – ahogy a nevében is benne van – egy kézzel végzett kezelés, vizsgálat- és kezeléssorozat. Sokszor összekeverik a csontkovácsolással, pedig a manuálterápia több annál.
Miben több és mennyiben más? A csontrakók, csontkovácsok, masszőrök mellett mintha kevesebben ismernék ezt a módszert.
Tudni kell, hogy ma az emberek nagy részének a gerincproblémája a mozgásszegény és ülő életmódból fakad, és ugyanazon okból kifolyólag persze hasonlók a panaszaik. Ez sok esetben hasonló kezelést igényel. Míg a csontkovács például többnyire ugyanazokat a fogásokat alkalmazza mindenkinél, addig a manuálterapeuta megvizsgálja a beteget csigolyáról csigolyára, megnézi a gerinc mozgásait, az íveket, egyéb betegségekre is kitér, illetve figyel arra, hogy fennáll-e csontritkulás.
Fontos hangsúlyozni, hogy ma Magyarországon hivatalosan csak orvosok és gyógytornászok sajátíthatják el és alkalmazhatják a módszert. Komoly anatómiai és élettani tudás szükséges hozzá: egy manuálterápiás tanfolyam közel hároméves, és a végén a SOTE ortopédiai tanszékén kell nagyvizsgát tenni – talán nem kell magyaráznom, hogy ez egy nagyon komoly felkészülést igénylő szakma.
Az említett alapos kivizsgálás nyilván időigényes, és a beteg közreműködésére, felkészülésére is alapoz. Mire kell számítani az első alkalommal?
Valóban, az első kezelés másfél órát vesz igénybe, mert mindent feltérképezünk, mindenre rákérdezünk. Meg kell tudnunk, mikor kezdődött a panasz, mikor szokott fájni, milyen mozdulatok esetén erősebb, mikor vannak fájdalommentes pillanatok. Ez a hosszú beszélgetés arra szolgál, hogy kiszűrjük azokat az eseteket, amikor valami más lehet a háttérben – akár egy gyulladás, tumoros megbetegedés, súlyos csontritkulás –, hiszen ilyeneknek nem szabad „nekiesnünk”. Ezért is érdemes a korábbi papírokat, leleteket elhozni az első alkalomra.
Ha ez megtörtént, jó alaposan szemrevételezzük a beteget. Ez egy olyan vizsgálat, ahol fehérneműre kell vetkőzni: megnézzük a pácienst elölről, hátulról, oldalról, és akkor már van egy képünk, hogy milyen tartási rendellenessége van, van-e antalgiás tartása (a fájdalom elkerülésére kialakított kényszertartás). Szemrevételezzük az aktív mozgásokat: megkérjük, hogy hajoljon jobbra, balra, előre, hátra, megnézzük a fejét, a nyakát, a derekát, és utána elkezdjük kézzel vizsgálni. Az ujjainkkal felmérjük, hogy például az egyes csigolyák egymáshoz képest milyen elmozdulást végeznek, ezek megfelelőek-e, vagy valamelyik mozgás netán beszűkült. Ez utóbbi okozza a fájdalmakat, blokkokat. Szintén megnézzük a bordamozgásokat, a nyakat és az összes ízületet, majd mindezek alapján felállítunk egy diagnózist, ismertetjük a pácienssel, elmondjuk, hogy milyen kezeléseket fog erre kapni.
Ha szeretné tudni hány kezelés után érezhető változás, kattintson ide.
Forrás: Fáj a háta? És a manuálterápiáról hallott már? (Házipatika)
