Hónapokkal ezelőtt rám üzent a semmiből valaki, akit egy évvel korábban ismertem meg, ekkor kezdődött el minden. Azóta minden egyes nap ír, megkérdezi mi újság. Eleinte nem nagyon gondoltam arra, hogy sokat fogunk beszélni, bunkó sem akartam lenni, és válaszolgattam. Pár hete elkezdődött valami más is köztünk, kezdtem úgy érezni, mintha többet éreznék iránta, és mintha részéről is több lenne. Akkor már képes volt intimebb témákat is felhozni, és kiderült, hogy van párja. Megpróbáltam ellökni magamtól, ő észrevette, hogy valami nincs rendben, mert már nem úgy beszélgettem vele, mint korábban. Megkérdezte, mi a bajom, azt mondtam, semmi. Letagadtam a problémát, de másnap újra megkérdezte, mire kicsit kiakadtam rá és megkérdeztem, ha elküldeném melegebb éghajlatra, akkor békén hagyna-e. Erre azt válaszolta, hogy akkor sem menne el, és keresne. Ez nagyon jól esett, bevallom.
Az olvasói levelet Irén nevű olvasónk küldte, akinek mi választottuk az álnevet, hogy ne lehessen ráismerni a személyére. Általában a kamaszkori, fiatal felnőttkori plátói szerelmekre jellemző, hogy kétkedünk, nem tudjunk, hányadán állunk a másikkal és félünk beismerni az érzéseinket.
„Azóta több alkalommal is összevesztünk és sosem mondta, hogy hagyjuk egymást. Aztán újra kiakadtam rá, megint nem mondtam el neki, hogy mi a gondom, és odavágtam szóban, hogy hagyjon békén, nem szeretnék senkit se magam mellett. Azt mondta, hogy rendben, akkor békén hagy. Így is lett, nem keresett. Megbántam a kijelentésemet, ráüzentem pár órával később, hogy ne haragudjon, de nem válaszolt. Teljesen összetörtem, írtam neki, hogy sajnálom, megnézte az üzenetem, de nem válaszolt. Úgy voltam vele, ha nem bocsátott meg nekem, végeztünk egymással. Másnap reggel jött egy üzenet, megbeszéltük, hogy nem haragszom rá. Azóta nem beszéltünk olyasmikről, mint régebben. Úgy érzem, beleszerettem, és egyszer utaltam is rá neki. Le is esett neki, de aztán letagadtam. Azt sem tudom, hogy ezek alapján ő mit érezhet, azt gondolom, hogy szimpatikus vagyok neki, de ez vajon több is lehet? Szerintem ha csak szimpátia, hagyott volna elmenni, amikor azt kértem, hagyjon békén.”
Mit lehet tenni?
Annak oka van, ha valaki a meglévő kapcsolata mellett minden nap ír valakinek és megkérdezi, hogy van, hogy érzi magát, mi történt vele a mindennapokban. Baráti szándékú közeledésekben sem megszokott ilyen intenzitással keresni valakit, olvasónk tehát okkal érezhette azt, hogy talán a szándék nem csak baráti. Sajnos cseten mindenféle kommunikáció félrecsúszhat, nem látjuk egymást, nem halljuk a hangsúlyt, nem látjuk a gesztusokat, a félmosolyt, tehát a teljesen jószándékú, kedves üzeneteket is félreérthetjük. Ráadásul az a fajta játék, amit részletesen olvashatunk az olvasói levélben nem tud éveken át működni, pláne nem úgy, ha csak cseten tartják egymással a kapcsolatot. A szemtől szembeni kommunikáció, a közös élmények sokkal inkább építő jellegűek, mint a mindennapi csetelések. Ezek nélkül ahogyan olvasónk is írta, egy bizonyos határon túl nem fognak tudni egymással továbblépni, és addig pedig marad a ghostingolás, a vitázás és a semmitmondó üzenetek váltása.
Akármennyire is fél attól valaki, hogyha az érzelmeit megvallja, kiadja magát, hogy retteg a visszautasítástól, mégis érdemes megtenni a vallomást, éppen azért, hogy a kapcsolat tényleges szándéka eldőljön és ne a bizonytalanság jellemezze. Olvasónk bátran kérdezze meg, elmenne-e vele a fiú randizni. Ne cseten, hanem telefonon, hiszen úgy a hangsúlyból jobban tudni fogja, hányadán állnak egymással.
A barátság csak ezek után kezdődhet el, ehhez muszáj tisztázni, kinek mi a szándéka pontosan és merre tovább. Amennyiben ténylegesen csak barátok, haverok maradnak, érdemes határokat felállítani, és például nem ölelkezni egymással, puszit adni, minden nap irogatni, erotikus üzeneteket küldeni. A határok felállításával könnyebben túl lehet lépni az elutasításon és elkezdeni ismerkedni másokkal is. A nyitottság fontos ilyen helyzetben, és az is, hogy tudjuk, nem az egész életünk múlik a vallomáson vagy a feltételezett elutasításon (erre ugye amíg nem tudni biztosan, 50% az esély). Azt, ami sosem volt, nem lehet elveszíteni, de a rendszeres, hetente zajló vitáktól és csetes tiltásoktól egyetlen emberi kapcsolat sem épülget, csak rombolódik.
Párkapcsolati és szexuális tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Máté Csaba
