Simonovits András: Nyugdíjstratégia járvány idején
Egy jól működő demokratikus társadalomban a kormány biztosítaná a nyugodt és szakmai vitát, bevált csatornákon keresztül kialakulna egy elképzelés, amely hosszabb távon is méltányos és fenntartható nyugdíjrendszerhez vezetne. Magyarország ma nem demokrácia, és nem is működik jól. Tíz év óta nem volt értelmes nyugdíjvita. Most még az elhájasodott kormánypropaganda is csődöt mondott. Arra sem volt képes, hogy meggyőzően tisztázza: a „páratlan terv” 2021 és 2024 között évről évre növeli a többlethetek számát, és 2024-ben már 1 havi lenne a kiegészítés.
Sokkal súlyosabb mulasztás, hogy még fel sem vetődött, lesz-e plafonjuk az emeléseknek. Az első 13. havi nyugdíj maradványaként működő nyugdíjprémiumban van plafon, méghozzá 80 ezer forint, s még ez is csak a mesebeli 7,5 százalékos GDP-növekedésnél jár; 5 százalék esetén 30 ezer forintra süllyed.) A 13. havi lengyel nyugdíjnak van plafonja. Ha 2024-ben egyáltalán lesz (harmadik) 13. havi nyugdíj Magyarországon, de nem lesz plafonja, akkor (mai árakon számolva) egy 600 ezer forintos 13. havi nyugdíj nagyobb lesz, mint a havi 46 ezer forintos nyugdíj éves összege, a 13. havi nyugdíjjal együtt (13×46 = 598).
Tóth Mihály: Közveszély és rémhír
Ha azt állítanánk, hogy ma az egész ország területe közveszély színhelye, büntető eljárást kellene indítani és lefolytatni bárhol (boltokban, most is folyó építkezéseken, parkokban stb.) elkövetett, akár néhány forintnyi értékre elkövetett lopások gyanúja miatt is. A „közveszély színhelyének” fogalma ugyanis (ami több vagyon elleni tett szabálysértését bűncselekménnyé emeli) nyilvánvalóan minden érintett deliktum esetében csak azonos módon értelmezhető, nem lehet tehát rémhírterjesztést közveszély színén elkövetni, lopást, csalást, sikkasztást azonban nem. Nem állítható persze, hogy a járványt illetően egy-egy csoportos karantén, fertőző részleg, elkülönítő, olyan idősotthon, ahol a betegség igazolhatóan terjed, nem kiemelten veszélyes színhely. Persze hogy az. Az egész ország azonban (szerencsére még) nem. Az Alkotmánybíróság is hangsúlyozta, hogy a „közveszély” konkrétan körülhatárolható idő- és helyspecifikus fogalom. („A vélemény-nyilvánítás korlátozása indokolt és igazolható lehet, ha az elkövető a cselekményt meghatározott helyen és időben – így közveszély színhelyén – követi el.”)
Reménykedjünk, hogy sem a hely, sem az idő nem bővül kezelhetetlenné.
Losoncz Miklós: Brexit, koronavírussal súlyosbítva
Tony Barber, a Financial Times újságírója szerint Boris Johnson miniszterelnökké történt kinevezése óta a Brexit folyamatosan radikalizálódik, legutóbb a forradalom „jakobinus szakaszába” lépett, aminek az EU-tól való minél nagyobb mértékű távolodás a lényege. Tony Barber rámutatott, hogy amíg Theresa May akkori miniszterelnök 2017-ben még határozott és ambiciózus szabadkereskedelem és az Egyesült Királyság és az EU közötti stratégiai partnerség mellett szállt síkra, addig 2019 októberében Boris Johnson átfogó megállapodás helyett az együttműködés részterületeire vonatkozó hosszú listát terjesztett elő. Ebben szerepelt az egyenlő versenyfeltételek biztosítása melletti kötelezettségvállalás.
Tavaly decemberi parlamenti választási győzelme után Boris Johnson feljogosítva érzi magát arra, hogy ne tartsa be ezt az ígéretét. Az újságíró másik példája szerint a brit kormány most már semmilyen érdeklődést nem mutat a kül- és biztonságpolitikában az EU-val folytatandó együttműködés iránt (strukturált konzultáció és tematikus dialógusok), ami pedig szerepelt a két félnek a kilépési szerződéshez csatolt, jogilag nem kötelező politikai nyilatkozatában. Két uniós kezdeményezésről mint megfelelő keretről (közös kül- és biztonságpolitika, illetve közös biztonsági és védelmi politika) volt szó. Mindezek fényében joggal aggódnak az uniós tárgyalók, hogy tartja-e magát a brit miniszterelnök – a megállapodások talán egyik legfontosabb politikai kérdésének tekinthető – Észak-Írországra vonatkozó jegyzőkönyvben vállalt kötelezettségekhez.
Váncsa István: Élet
Nézetünk szerint a rendkívüli jogrend evvel együtt belátható időn belül megszűnik, két okból. Részint azért, mert ellenkező esetben nem lehetne újra bevezetni, részint pedig azért, mert valójában nincs rá semmi szükség. Magyarország 2010 óta permanens vészhelyzetben van, vagyis kormánya azt csinál, ami épp az eszébe jut. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a mostani unkonvencionális vészhelyzet vívmányait mindenestül kihajítjuk az ablakon. Varga Judit rámutatott, hogy a rendkívüli jogrend bizonyos elemeire vélhetőleg továbbra is szükség lesz, de erről a parlament dönt majd, így ezek a döntések „szabályos törvények, és nem rendeletek” lesznek. Hogy aztán mely elemekről lehet szó, arra vonatkozólag csak találgatni lehet, mi magunk a törvény 2. § első pontjára tippelünk, amely szerint „A Kormány […] egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, és egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.”
Vagyis, ha jól sejtjük, a parlament nagy valószínűséggel ezt az elemet fogja prolongálni, más szóval törvénybe iktatja, hogy a kormány a törvények alkalmazását a továbbiakban is felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, és egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. Más szóval jogszerűen tiporhatja a jogot, miközben Mária országa fölött Alfred Jarry szelleme lebeg.
David Lynch szerint a járványt követően sokkal spirituálisabb lesz a világ, vagyis nyilván olyan lesz, mint a Twin Peaks. Nem tudja, mert honnan is tudhatná, hogy Magyarország már most olyan.
Kovács Zoltán: Most már
A televízióban Parragh László vírusválság kérdéskörben nyilatkozgat. Ahhoz képest, hogy részt vett a kormány válságkezelő csomagjának létrehozásában, meglepően tájékozatlan, viszont ezt egy pillanatra sem rejti véka alá.
Ő tárgyszerűen kijelenti, hogy a föltett kérdésre nem tud válaszolni, ezzel szemben kollégái mindenre válaszolnak, akár képesek valami értelmeset mondani, akár nem. Parragh nem tud, de udvarias köhintéssel máris várja a következő kérdést, amit megint nem lesz képes megválaszolni. Április 6. ebben a meglehetősen egyhangú tájékozatlankodásban is nevezetes nap. Az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendége volt, a riporter afelől érdeklődött, miért épp azokat az ágazatokat támogatja a kormány, amiket támogat, miért nem ott avatkozik közbe, ahol már most is sokan vesztették el állásukat. Parragh ezt válaszolta:
Most erre mit mondjak? Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és most is megy tönkre, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni.
Világos beszéd! Nem tudja, mi lesz, de hogy sokan lesznek, az fix – mondja ő, aki nemcsak a válságkezelés aktív kidolgozója, hanem a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
