A nyolc és félmilliós Svájcban e cikk írásának pillanatában közel 1600 regisztrált koronavírus-fertőzött van, ezzel az alpesi ország a kilencedik legfertőzöttebb állam. Egy Luzern kantonban élő magyar házaspárt, Csutora Pétert és Békási Esztert kérdeztük személyes tapasztalataikról.
Péter egy nemzetközi gyógyszercégnél onkológiai területen orvosi vezető, Eszter szintén gyógyszercégnél dolgozik, klinikai fejlesztési területen. Másfél éve élnek Svájcban, két iskolás gyermekük van. Eszter a Luzernnel szomszédos Zug kantonban dolgozik, ott a gyerekek iskolája is.
Eszter vasárnap délután kapta a hírt, hogy két munkatársa is megbetegedett.
Péter szerint az ország magas átfertőzöttsége – az egyébként kitűnő egészségügyi ellátás ellenére – többek közt annak tudható be, hogy Svájc nagy területen határos Észak-Olaszországgal, ahonnét sokan ma még napi szinten ingáznak, a határ lezárása óta is. A déli területeken az olaszhoz hasonló, lazább szemlélet uralkodik. Nyugaton, a francia területeken szintén nagyobb a fertőzés aránya az ingázás miatt.
Az inkább német nyelvű kantonokban viszont az emberek jellemzően szabálykövetők, és kevésbé is pánikolnak.
„A hétköznapokban nem érződik, hogy idegesek volnának, bár a járókelők az utcai találkozásnál kicsit nagyobb ívben kerülik ki egymást” – mondja Eszter. „A pénteki bejelentést követően annyiban változott a helyzet, hogy megkezdődtek a nagybevásárlások.
Tegnap szembesültünk először üres polcokkal; három boltban jártunk, de egyikben sem kaptunk WC-papírt, se papírzsebkendőt, és elfogyott a fertőtlenítőszer is.
Ahogy Magyarszágon, Svájcban is pénteken történt a szigorítás bejelentése. Az intézkedések lényege, hogy
- száz főnél népesebb zárt téri eseményt nem szabad megszervezni,
- ötven fő feletti létszámot nem fogadhatnak az éttermek és szórakozóhelyek,
- ugyanakkor az iskolák is bezárnak.
Utóbbi nem központi kormányzati előírás, de a svájci kantonok saját hatáskörben bezáratták az iskolákat a következő néhány hétre, a tavaszi szünetig. Péter szerint már olyan sok a fertőzött, hogy ha a határokat teljesen lezárnák, az országon akkor is végigsöpörne a járvány.
„Nem az a fő kérdés, milyen volumenű a fertőzés. Inkább az a fontos, hogy megpróbáljuk az izolációval lassítani, és akkor talán el lehet kerülni az esetszám robbanásszerű, hirtelen növekedését, ami az itteni egészségügyet is kritikusan túlterhelné, éppúgy, ahogy Olaszországban történt.
Ha nem akarjuk, hogy a kórházi folyosón fekvő betegek közül kelljen kiválogatni, kinek adják a következő felszabaduló lélegeztetőgépet és ezzel egy esélyt, nagyon komolyan kell venni az óvintézkedéseket. Ez Svájcban azért is különösen fontos, mert másfél millió lakos 65 év feletti.
A tömegrendezvények korlátozása nemcsak a kulturális, hanem a vallási életre is kiterjed. Több egyház önként függesztette fel az istentiszteleteket, és állt át „online üzemmódba”. A Csutora család keresztényként olyan gyülekezethez tartozik, ahol a lelkipásztor a tervek szerint
- a közösség belső rendszerében tölti majd fel a videóra vett prédikációt,
- az imakéréseket pedig Facebook-csoportban osztják meg a hívők.
„Ugyanakkor a tizenéves fiatalok előtt sokszor aggasztó jövőkép rajzolódik ki” – teszi hozzá Eszter. „Az elmúlt évek a klímaszorongásról szóltak, most pedig egy világjárványról hallanak minden csatornán. Mindez sok fiatalnál felveti a kérdést, hogy milyen jövőt álmodhat magának, mennyire tud előre tervezni.”
A svájci utcákon még senki nem hord maszkot, nagyon sokan tömegközlekedéssel utaznak – sokkal nagyobb arányban, mint Magyarországon – ami tovább nehezíti a vírus terjedése elleni küzdelmet. Nem ritka, hogy napi két órát vonatoznak a svájciak a munkahelyükig. Ezért sok cég döntött az otthoni munkavégzés mellett, Csutoráék is így dolgoznak a veszélyhelyzet meghirdetése óta. Ez némiképp lassítja a munkát, de mivel a gyógyszerfejlesztés és -ellátás járvány idején sem állhat le, nem kell attól tartaniuk, hogy kereső tevékenység nélkül maradnak.
Miközben Svájc ma már tranzitország, nagy történelmi hagyománya van az önellátásnak is, annak, hogy izolált körülmények közt is tudnak fejlődni. A kultúra része, hogy az emberek készenlétben élnek, szinte mindenkinek van pincéje, ahol a túléléshez szükséges eszközöket és tartós élelmiszereket tárolják. A lakosság eleve abban a tudatban él, hogy a veszélyhelyzetek lehetségesek, és az azokra való felkészülés közös felelősség.
„Nagyon jellemző az önszabályozás és a közösségtudat. Ha valaki eldob egy darab szemetet utcán, a többiek rászólnak, hiszen nagyon fegyelmezetten gyűjtik a hulladékot.
Az utasok nem bliccelnek a buszon, holott megtehetnék, mert nincs ellenőr. A bevásárlókocsit mindenki tisztességesen visszatolja a helyére, és a boltok előtt éjszaka is kint hagynak polcokat, tele őrizetlen áruval. Mindez magyar szemmel kicsit fura, de az ittenieknek természetes.
A család számára az emberi kapcsolatok próbáját is jelenti ez az időszak.
„Szerettünk volna húsvétra hazamenni. Aggódunk a szüleinkért, kár, hogy nem lehetünk mellettük, de most elfogadjuk ezt a helyzetet. Úgy gondoljuk, az idősebbeket a lehető legnagyobb mértékben védeni kell, lehetőség szerint csak akkor találkozzanak bárkivel, ha ez feltétlenül muszáj. Ugyanakkor nem akarjuk, hogy elmagányosodjanak, ezért videohívásokban rendszeresen tartjuk velük a kapcsolatot, és ez nekik is, nekünk is sokat jelent.”
Kiemelt képünkön: Jean-Philippe Thiran professzor videokonferencia keretében tartja meg diákjainak az előadását a lausanne-i egyetem, az École Polytechnique Fédérale de Lausanne (EPFL) egyik üres előadótermében 2020. március 13-án. Az intézmény az előző este döntött az oktatás részleges felfüggesztése mellett a tüdőgyulladást okozó új koronavírus járványa miatt.
MTI/EPA/Keystone