Az „extra magas nyugdíjak” nem nyugdíjak – ezzel a felütéssel kezdte a 24.hu-nak írt levelét Gerencsér László, a közgazdaság-tudomány kandidátusa, az Ismerje meg a nyugdíjrendszert című könyv szerzője.
A magyar nyugdíjrendszer jelenleg milliós ellátásokat is biztosít, amit extra magas nyugdíjaknak is neveznek. A legutóbbi ismert adatok szerint Magyarországon tavaly nyáron 23-an kaptak 1 és 2 millió forint közötti nyugdíjat, 9-en pedig kétmillió forint felettit. Hogy ezeket az ellátásokat is nyugdíjnak nevezik, annak az az alapja, hogy a nyugdíjrendszer biztosítja a kiemelt járandóságokat is. Gerencsér László szerint viszont
Az alaptörvény megélhetést és létbiztonságot említ
A nyugdíjtörvényben nem definiálták ilyen oldalról a nyugdíj fogalmát, viszont azt írják, hogy
az Alaptörvényben foglalt elveknek megfelelően az időskorúak és a tartósan vagy véglegesen munkaképtelenné válók, valamint hozzátartozóik megélhetésének biztosítása érdekében alkották meg a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényt.
Az Alaptörvény két helyen is megerősíti, amit a közgazdász mond.
Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő.
…
A közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályait a közös szükségletek kielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulás és az időskori létbiztonság érdekében sarkalatos törvény határozza meg.
Gerencsér László maga is nyugdíjas, szerinte a milliós nyugdíjak lényegesen nagyobbak annál, mint amennyi a nyugdíjas megélhetéshez szükséges. Hozzátette, a nyugdíjrendszerek sokfélék, különböznek abban is, hogyan és milyen szinten biztosítják a megélhetést, de általános sajátosságuk, hogy kizárják az extra magas ellátások keletkezését. Például nyugdíjplafont írnak elő, vagy járulékplafont, aminek következtében a nyugdíj sem léphet túl egy bizonyos szinten – utóbbi felállás volt Magyarországon is, de 2013-tól megszűnt a járulékplafon, szép fokozatosan megjelentek a milliós nyugdíjak, majd a bérrobbanással egyre többen kaptak kiemelkedően magas járadékot.
Ha az Alaptörvény szövegéből indulunk ki, az világos, hogy a milliós nyugdíjak túlmutatnak a megélhetés, létbiztonság fogalmán. Ettől még kérdés, mi számít extra magas nyugdíjnak.
Nyugdíjplafon és megélhetés
Amilyen határozott vagyok a tekintetben, hogy nyugdíjplafon kell, olyan határozatlan vagyok abban, hogy mennyi is legyen – mondta megkeresésünkre Gerencsér László. Valahol a bruttó átlagkereset 2-3 szorosa között húzná meg a határt, hogy ennél magasabb összegeket már ne vegyenek figyelembe a nyugdíjszámításnál. Hozzátette, nyilván egy alacsonyabb nyugdíjú és keresetű ember másképp ítéli meg, hogy mi a magas nyugdíj, a kiemelkedő megélhetés, vitatkozni lehet erről.
Simonovits András nyugdíjszakértő is foglalkozott a kérdéssel – hasonló megközelítéssel évekkel korábban 272 ezer forintos nyugdíjplafont számolt. Megkeresésünkre most azt mondta, jelenleg 400-500 ezer forint között lenne reális maximálni a nyugdíjat.
Gerencsér László szerint célszerű lehet figyelembe venni azt a KSH-felmérést is, amelyből kiderül, hogy az emberek szerint mennyiből lehet megélni, jól megélni. A 2019-es felmérésben megkérdezettek szerint átlagban havi 257 ezer forint kell a jó megélhetéshez. De még a legmagasabb fizetési kategóriába tartozók szerint is „csak” havi nettó 396 ezer forint kell ehhez. Ez utóbbi szám egybevág a mostani bruttó átlagkereset duplájából levezett nyugdíjplafon összeggel is.
Ha itt húznák meg a határt, abból következne, hogy lényegesen több az extrának minősíthető ellátások száma, mint amit a milliós nyugdíjak jeleznek. Utóbbiak inkább csak a „jéghegy csúcsát” jelentik Gerencsér László szerint, ráadásul – változatlan szabályozás esetén – többmilliós ellátásokkal is számolni kell majd. Havi 300 ezer forint feletti állami nyugdíjat több mint 38 ezren kaptak a legutóbbi adatok szerint – ennél tehát kevesebb embert érintene a nyugdíjplafon.
Nem igaz, hogy megvették, mert megfizették a járulékokat
Az extra magas ellátások védelmében egyesek azzal érvelnek, hogy az érintettek „megvették” azt, mert megfizették a járulékot. Kérdés, miért engedték „megvenni”, amikor nyugdíj (=megélhetés) szempontból nincs szükség rájuk. De Gerencsér László szerint ez a „megvétel” nem igaz, mert mindnyájan csak durván a nyugdíjunk egyharmadát finanszírozzuk egyéni járulékbefizetéssel. Kétharmad közpénzből származik, döntően a munkáltatói befizetésekből, 2012. óta a szociális hozzájárulási adóból. (Érdekességként: a munkáltatói befizetésekre akkor sem volt plafon, amikor az egyéni járulékra volt.)
Simonovits András szerint viszont nincs jelentősége annak, hogy a nyugdíjbefizetéseknek csak egy része egyéni járulék, a másik fele munkáltatói befizetés. Hiszen mindkettő a bér arányában fizetendő, a munkáltatói befizetés is nagyrészt nyugdíjcélra megy. Közgazdaságilag pedig akár meg lehetne lépni egy szuperbruttósítást is, ami után az egész nyugdíjcélú befizetést a bérből vonnák le, és fel sem vetődne a kérdés – tette hozzá.
Gerencsér László arra is felhívta a figyelmet, hogy a járulékbevételek növekedésével sem indokolható racionálisan a járulékplafon eltörlése. Mert igaz ugyan, hogy a járulékplafon eltörlése utáni első időkben jobban nőnek a járulékbevételek, mint a nyugdíjkiadások, viszont mivel a keresetnek sokkal nagyobb hányada válik nyugdíjjá, mint amekkora nyugdíjjárulékot levonnak belőle, egy idő után a kiadási többlet nagyobb lesz, mint a bevételi. Hosszú távon pedig a kiadási többlet megközelítőleg mintegy háromszorosa lesz a bevételinek. Tehát az első időszak bevételi többletéért a későbbiekben nagyon drágán kell fizetni. Ráadásul a kifizetési többlet olyan időszakra tolódik, amikor a demográfiai folyamatok lényegesen kedvezőtlenebbé válnak.
A szakértő szerint jó erkölcsbe ütközik az extra magas nyugdíj
Ezek alapján Gerencsér László megállapítja, hogy
Az már csak hab a tortán, hogy zömében olyanok kapják, akik nagy valószínűséggel nincsenek is rászorulva a nyugdíjra – tette hozzá. És ezzel az állam nem tesz eleget azon természetes kötelezettségének sem, miszerint mérsékelni kell az indokolatlan jövedelemkülönbségeket.
Mivel az extra magas nyugdíjaknak nincs racionális indoka, megszüntetésük lenne észszerű Gerencsér László szerint, a jövőre nézve csak a megélhetést biztosító maximált nyugdíjat folyósítanák nekik.
A gazdagok többet tudnak kivenni a kalapból
Simonovits András még arra hívta fel a figyelmünk, amit most kezdenek világszerte felismerni, hogy hosszabb ideig élnek a gazdagok. Szerinte legalább három dolog szól a túl magas nyugdíjak ellen.
- Nem kell azzal idegesíteni az embereket, hogy másoknak milyen magas a nyugdíja.
- Nem kell gazdag embereket belekényszeríteni abba, hogy milliós nyugdíjat kapjanak. Elég, ha az átlagfizetés két-háromszorosát veszik figyelembe náluk.
- Akik kiemelkedő jövedelmet kaptak, és emiatt a nyugdíjuk is extra magas, azok sokkal többet vesznek ki a közösből, mint akik nem. Ez igaz egyébként akkor is, ha maximált a nyugdíj – tette hozzá.
Vegyünk például egy nyugdíjast, aki havi 300 ezer forintot kap (azaz évi 3,6 millió forintot) 30 évig, tegyük mellé azt, aki csak havi 60 ezer forintot kap, mindössze 1 évig. Nyilvánvaló, hogy a magasabb nyugdíjú, tovább élő személy többet tud kivenni a közösből, mint az alacsonyabb nyugdíjú, kevesebb ideig élő.
Mindez azt jelenti, hogy Ez bizonyos fokig elkerülhetetlen, de akkor is korlátozni kell a nyugdíjkifizetéseket – szögezte le Simonovits András.
Kiemelt kép: Jens Kalaene/dpa-Zentralbild/ZB/AFP
